E hétvégén még az égbolt is halvány szilvakéken ragyogott Kistárkány felett, ahol immár tizenegyedik alkalommal rendezték meg a hagyományos Szilvanapokat. A falu pálinkafőzdéjének híres termékei elsősorban természetesen a férfitársadalom tagjai között vívtak ki elismerést. De azért találni akárhány tűzrőlpattant menyecskét is, akik úgy bevágnak egy hagyományos szocialista féldecit, hogy öröm nézni. És aztán még olyasmire is képesek, amire mi, férfiak, nemigen: rittyentenek egy szilváslepényt, vagy gombócot, de olyat, hogy annak „az irtásokon jár a szaga”, ahogy a népmese mondja.
A kistárkányi szilvapálinka az elmúlt néhány évtizedben a mindennapok legendájává vált, de a Szilvanapok messze nem csak erről a kellemes termékről szóltak. A műsorszámokat átböngészve világosan látszik, hogy a rendezvényből inkább afféle kulturális három – vagy inkább négytusa lett, hisz a fellépők között a „hazai” magyar és szlovák fellépőkön kívül „anyaországi”, illetve kárpátaljai vendégek is szerepelnek.
Pénteken Badin Ádám jött, akinek szorgos mesemondói tevékenységét Kárpát- medence- szerte szereti és tiszteli a széleskörű publikum. A mester tarisznyájában ezúttal illedelmes, klasszikus mesék lapultak, noha közismert, hohy nagy élvezettel és szakmabeli tudással ad elő kimondottan csak tizennyolc éven felüliek számára javasolt pajzán históriákat is.
Szombaton már kora reggeltől szilvalekvár-illat lengte be az egész falut, amelyet szigorúan hagyományos módszerrel, fakeverővel, kézzel kavargatva, üstben főzött a hozzáértő szilva-team, az „Aranka” vendégház tágas udvarán. Ugyancsak itt, a kemencében irultak- pirultak nagyanyáink szilvás finomságai és ugyanitt rotyogtak szabad tűzön további hagyományos étkek, melyek közös alapanyaga, igen, kitalálták, a szilva volt.
A gyerekek bepillantást nyerhettek a fazekasmesterség és a mézeskalács-készítés titkaiba, próbára tehették kézügyességüket makramékészítésben, nemezelésben, gyékényfonásban, de drótművességben és papírhajtogatásban is. A nagyobbak körében az íjászat aratta a legnagyobb sikert, amin nem is lehet csodálkozni: íjász-lovas nemzet lennénk, vagy mi a szösz.
Közben zsibongva zajlott a termelői és kézműves vásár, és az érdeklődők ellátogathattak a pálinkafőzde nyitott napjára, sőt, részt vehettek a pálinkamustrán is. Az esemény rangosságát jelzi, hogy a résztvevők kizárólag a főzdében készült fél liter-egy liter nedűvel jelentkezhettek, kötelező volt felmutatni a származási igazolást, valamint feltüntetni a szilvafajtát, az évjáratot és az alkoholtartalmat is.
A virágos kedvhez hozzájárultak a műsor további fellépői is: a budapesti Görömbő Kompánia zenészei, Fekete Kitty mesemondó, a nagykaposi Zsenge Komócsa Gyerek néptánccsoport, az imregi Bazsarózsa Hagyományőrző Csoport. A talpalávalót az ungvári Csipkés zenekar húzta mindenki megelégedésére. Szlovák anyanyelvű polgártársainkat a Šačanka és a Šačané folklórcsoport mulattatta. Az általános jó hangulathoz hozzájárult a nagytárkányi Tisza Népdalkör, a dögei Dalárda Kör Egyesület, a Ptičie falujából érkezett Bešákovci énekegyüttes, a Calix énekkar és nem utolsósorban a bolyi és nagytárkányi alapiskolák, illetve a helyi óvoda gyerekei is.
Ha nótával kezdtük, végezzük is nótával. A közismert szilvafás dalban a főszereplő szorgalmas növekedésre biztatja a drága kicsi szilvafácskát, azzal a nem titkolt céllal, hogy „hadd legyen a Bandi bának pálinkája”. Ugyanakkor kifejezi jogos aggodalmát is, hogy esetleg „a pálinka nem elég, de egy vesszőt a hamuba ültetnék.”
Kérem szépen, sok minden előfordulhat mindkét Tárkányban, a kicsiben és a nagyban egyaránt. Lehet földrengés, szökőár, bármi. De hogy egy kevés búfelejtő szilvapálinka ne legyen fellelhető, annak igen kicsi a valószínűsége. Mondhatnánk, szinte semmi.
Tóth Ferenc
Nyitókép: Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
