A kedves olvasók néhányan talán emlékeznek a Vaján előtti hídra, amelynek egyik legnagyobb problémája az, hogy tulajdonképpen két híd, egymástól alig néhány méterre. Az egyik a „nagy híd”, amely a Laborc folyón ível át, tényleg Vaján község előtt. A másik, helyi szóhasználatban a „kis híd” nem igazán ível semmi fölött, főleg, mert az év nagy részében nincs is víz alatta, vagy igen kevés. Szerepe csak a tavasz és őszi áradások alkalmával jelentős, mikor a Laborcon is végig futó árhullám víztömegének egy részét itt engedik ki a Deregnyő község határában található ártérre, amelyet egyébként rendesen szántanak, művelnek.
Szlovákia hídjait nagyjából mind egyszerre építették, ezért egyszerre jár le a szavatossági idejük is. Kisebb karbantartástól eltekintve – mely többnyire a hídkorlát szürkére festésében merült ki – még állagmegóvást sem nagyon végeztek az illetékes szervek. A hídfelújítás igen népszerűtlen intézkedésekkel jár, pláne több híd felújítása egy adott területen. Forgalomkorlátozás, kerülőutak kijelölése, melyek ötven vagy akár százkilométeres kerülőkre is kényszerítik az állampolgárokat. Az alkalmazottaknak, gyerekeknek, a legkisebbeknek is korábban kell kelniük, későbben érnek haza, a vállalkozóknak ugrásszerűen nőnek az útiköltségeik.
A végtelenségig mégsem lehetett halogatni az átfogó rekonstrukciót. Néhány vizsgálat után kiderült, hogy sok más objektumhoz hasonlóan a Vaján előtti két híd is megérett a megújulásra. Sőt, olyan állapotba kerültek, hogy a hivatalos hetes veszélyességi skálán a hetedik, legveszélyesebb kategóriába kerültek. Azért az mégse járja, hogy leszakadjon egy híd egy százharminccal repesztő bőven túlterhelt kamion, vagy ne adj isten egy gyerekekkel teli autóbusz alatt. Nem a Balkánon vagyunk.
A lezárás mindkét esetben egyetlen éjszaka megtörtént, ami teljességgel lényegtelen, mert a két híd egymás nélkül úgy is működésképtelen. Elég nagy cirkusz lett belőle, valószínűleg ennek következtében kezdett el valaki gondolkodni. Vagy valakik. A zseniális ötletek mindig egyszerűek, utólag. Mi lenne, ha csak a fél hidat zárnánk le, a másikon zajlana a munka? Egy ideig mindkét híd fénysorompóval (magyarul szemafor) működött, egy-egy sávon haladt a forgalom mindkét irányba. Kivéve a 22 tonnánál súlyosabb járműveket, ezek továbbra is a már ismert kerülőutakra kényszerültek, de hát ez már nem a hétköznapi emberek gondja.
A bürokrácia malmai lassan őrölnek, de őrölnek. Elkészült egy sáv a „nagy hídon”, megnyitották, lezárták a másik sávot, felújították. És végül átadták az egészet, csillogó kékre festve, friss aszfaltborítással, vadonatúj vízelvezető rendszerrel, felújított pillérekkel, ami belefér. Volt is nagy öröm, médiákban nyilatkoztak közéleti tényezők, hogy ők is mennyire boldogok, ha az állampolgárok elégedettek.
Közben a másik, a „kis hídon” sokáig maradt a megnyitott fél sáv, látszólag hozzá sem nyúltak egy ideig. Jó ideig. Az egész forgalom átsüvített az új hídon – ez az érzés majdnem felér egy bangidzsamping ugrással – aztán pár méterrel odébb megtorpantak a piros lámpa előtt, egyesek alig érkeztek lefékezni. A legendás szlovákiai bürokrácia malmai lassan őrölnek… de őrölnek azért… Vagy valakinek egyszer csak eszébe jutott a nagy kampányolásban, hogy hoppá, ezt az apróságot nyár végére ígértük.
Végre eltávolították a sávlezáró színes műanyag oszlopokat, ismét kivonultak a közéleti tényezők. A videofelvételen világosan látszik, hogy az idei őszön egyelőre divat marad a „slim” szabású roggyantott nadrág, hegyes orrú cipővel, valamint, hogy a barna szín még mindig trendi, cipőben is. A kis hídon látványosan, szorosan egymás nyomában áthaladt négy, sóderral púposan megrakott kamion, demonstrálva, hogy ez a híd, kérem szépen, ez kibír egy tankot is akár. (Ami nem volt, még lehet.)
Mindenki fellélegzett. Végre. Van hídunk. Kettő is. A közösségi oldalak kommentjeinek skálája az „ennyi pénzből ennyi idő alatt piramist is lehetett volna építeni” típusúaktól a biztató és megbocsátó „Csak összehoztátok, fiúk!” – ig terjedt. Nyilvánvalóan olyan emberek tollából, akik életükben nem építettek hidat, ezért nem is érdemes velük foglalkozni.
A régi mondás szerint minden örömben van valami üröm. (Az üröm, az egy keserű növény.) A látványos, dokumentált átadás után a híd felét ismét lezárták, visszakerült a fénysorompó. Az illetékesek sejthettek valamit, mert a forgalomelterelő táblák egyelőre mind a helyükön maradtak. Per pillanat, több mint három héttel átadás után még mindig ez a helyzet. Látni valamit a helyszínen? Hogyne. Lehetett. Betonozó munkásokat. Két nagy sárga baggert. Ismét ott szentségel két járás a híd két oldalán. Keleten a helyzet szokás szerint változatlan. Itt állunk, igaz, már csak félig hídtalanul, szokás szerint – reménykedve.
Tóth Ferenc
Nyitókép forrása: Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
