Nyitókép: Körkép.sk
Nem volt ez olyan nagy csattanás. Valami mintha mozdult volna az útmenti árokban, de hát sötétedik, köd is van… Amúgy meg sebesség betartva, szemek meresztve kigúvadásig, igazán nem tehetek róla.
Azért csak meg kellene nézni. Hm, ez egy állat. Állatka, azt se tudom, hogy hívják. Egérnél nagyobb, macskánál kisebb. Szép a bundája. Szép volt. Hermelin, nyest, nyuszt, görény, patkány, nyérc? Minek szaladgálnak ezek az úton egyáltalán?
Még néhány kilométer a Lelesz-Pólyáni kereszteződéstől Királyhelmec felé, és ezen a pár kilométeren további négy állattetem hever az aszfalton. Egy kutya, egy macska, kettő felismerhetetlen. Miért ennyi sok? Nem kellene valamit csinálni? A széttrancsírozott állatok bizonyára sokakban lelkiismeret-furdalást ébresztenek, remélhetőleg többekben igen, mint nem.
Sajnos, találkozhatunk olyan farkasbőrbe bújt megátalkodott embertársunkkal is, aki direkt üt el bármit, ami a hűtőrács elé kerül, sőt, még dicsekszik is vele. („Láttad? Épp a bal első kerékkel kaptam el, hajszálpontosan!”) Ha netán létezik isteni igazságszolgáltatás, kívánhatunk felebarátunknak valami nagyobb állatot is az útjába, mondjuk egy szépen fejlett szarvastehenet, kapitális farkaskutyát, rekorder őzbakot, medvét, zebrát, zsiráfot, természetesen csakis nevelő célzattal. Ugyanis, ha ezek közül valamelyiket elüti, már biztosan nem fog dicsekedni. És kérem nem nevetni. A medve már itt van, a minap láttak egyet Ráskánál, ahol utoljára esetleg a jégkorszakban kóborolhatott nagyobb termetű őse. Ha medve van, bármi lehet. A medvétől már csak egy lépés a zsiráf.
A „csináljunk már valamit” érzés sokakban mocorog, de ez ebben az esetben tényleg nem olyan egyszerű, és ezt nem a szokásos velünk született emberi lustaság mondatja. Autópályát kerítéssel védeni, az már megvan, mert 110 kilométeres sebességnél (amit egyesek állítólag még túl is lépnek valamicskével) bármilyen állattal ütközni szinte biztos halálközeli élményt jelent. Minden úthoz nem lehet kerítést húzni, ennyi pénze a legfejlettebb államoknak sincs, lehet bármilyen erős az állatvédő lobbi. Azon sem lehet segíteni, hogy egyre több autó lesz. Igaz, hogy majd minden autóban csak egy ember ül és mindig mindenki siet mindenhova. Az is tény, hogy a tömegközlekedést, amely tehermentesítené az utakat, úgysem fogjuk használni, és nem azért, mert ugyanannyiba kerül. Inkább azért, mert senki sem akar lemondani az autó nyújtotta szabadságról.
Ha meg a szent Haladás nevében minden tisztességes zajos robbanómotort lecserélünk elektromosra, akkor lesznek még csak áldozatok, mert az meg ráadásul csendes is. A legtöbben ezek a kis maflácskák fizetnek rá, a kis nyuszika, a félénk fácánka, netán a szelíd, de bátor őzike, amely megáll az úttesten, szembenéz a reflektorokkal és azt hiszi, ha kitart, akkor nyer.
Tudom én. Vannak ettől jóval nagyobb gondok is. Kim Dzsong Unt már három, kitüntetések alatt roskadozó generális is alig tudja visszatartani a nagy piros gombtól, és a többi atomhatalom vezetői is egyre vágyakozóbban nézegetik az eddig hálistennek soha igénybe nem vett szupertitkos atomkódokat: – Ne már… – Azért egy-két rakétát csak ki lehetne lőni… hátha nem is biztos, hogy mindannyian meghalunk … ezek a tudósok mindig is hajlamosak voltak a túlzásokra…
Az emberiség annyi sok jó dolgot kitalált már. Bicikli. Hot dog. Űrhajózás. Talán azt is kitaláljuk, hogyan NE dobáljunk atombombát egymásra, meg hogy holmi jelentéktelen kisállatok se mászkáljanak az úttesten. Valami forradalmian új találmánnyal, vagy hozzáállással.
Nyakunkon a karácsony is, megint. Ez az ünnep bizonyos régi hagyományok szerint valaha nem is a vásárlásról szólt. Szinte hihetetlen, de így van.
Hanem a reményről. Csillagászati szempontból a karácsonyi időszak a téli napforduló ideje. Innen kezdődően ismét hosszabbodnak a nappalok, egyre rövidülnek a hosszú, hideg, reménytelen éjszakák. Ismét terjed a fény, a sötétség erői csalódottan elkotródnak.
Megint sikerült. Túléltük, mint már annyiszor.
Tóth Ferenc
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
