Megléptem azt, amit az alsó-középosztály nyaralás címszó alatt el szokott követni.
8 napot és 7 éjszakát töltöttem el a testvéri Törökországban, az égei-tengeri part legdélibb részén, ott ahol álllítólag a határa van az Égei- és a Földközi-tengernek. Ez az ősi ógörög Ióniától közvetlenül délre elterülő rész, ahol nem volt jelentős görög lakosság azokban az időkben, csak amolyan halász-telepek léteztek Rodoszról létrehozva.
Rodosz egyébként 40 km-re van az üdülővárostól. A település csak a török időkben lett nagyobb jelentőségű, itt lett megépítve egy török erődítmény a XV. században, ahonnan kiindulva meg lett hódítva Rodosz és környéke 1522-ben.
A rodoszi szigetcsoport hivatalos neve Dodekanészosz-szigetcsoport. A régió tipikus görög történetét osztja: azaz az ismeretlen eredetű őslakosságot kiszorították, asszimilálták a bejövő görögök, előbb az akhájok az i. e. XV. században, majd a dórok az i. e XI. században, aztán a görögök és a perzsák sokat háborúztak a régióért, míg az i. e. V. századtól stabilan görög lett. Aztán jött Macedónia, majd Róma uralma, mindkettő megerősítette a régió görög jellegét. A régió görög maradt Konstantinápoly eleste után még majdnem egy századig, s mint írtam, 1522-ben lett török.
Ami a nagy sajátosság, s ezt kevesen tudják: a két világháború között a terület olasz uralom alatt volt. Ezzel lett ugyanis kompenzálva Olaszország, amiért az I. világháborút lezáró békeszerződések nem vették figyelembe teljes mértékben az olasz igényeket az akkor létrehozott Jugoszlávia kárára. Az olasz uralom persze nem tartott sokáig, a II. világháború után a terület át lett adva Görögországnak, ami etnikailag teljesen indokolt is volt.
Szóval amikor a területen megszűnt a török uralom az I. vh. után, olasz lett 25 évre.
A mai görög-török határ kb. úgy néz ki, hogy a teljes ázsiai szárazföld török, míg a mellette lévő szigetek meg mind görögök (van kivétel: pár kisebb török sziget). Az eredeti “török Trianon” szerint az ázsiai szárazföld egy része is görög lett volna, plusz szinte a teljes európai Törökország (továbbá a szovjet-török határ is nyugatabbra húzódott volna, meg lett volna a mai Délkelet-Törökországban egy kurd állam is), de a török vezetés sikeresen fellázadt a békeszerződés ellen, s 1923-ben új béke lett kötve, melynek eredménye a mai görög-török határ is.
Egyébként Marmarisból van rendszeresen közlekedés Rodoszra, mi is mentünk volna, de végül a magas ár (60 euró személyenként) elriasztott minket.
Az utóbbi 15 évben rendkívül népszerű lett Bulgáriában a “török Riviéra”. Egyrészt olcsóbb Bulgáriánál, másrészt változatosabb, meg hát jobb is: a bolgár tengerparti idegenforgalom fő célcsoportja a nyugati lumpenek és alkoholisták, ami viszont mindenkit mást elriaszt.
Az olcsóság tény. Marmaris árszintje Szófiának kb. a 70-80 %-a (s Szófia meg Budapestnek a 80 %-a). Tulajdonképpen egyedül a taxizás, a kávé és az alkohol drágább, mint Bulgáriában.
A “török Riviéra” 3 repülőtere küzül 2-re rendszeres járatok vannak Szófiából és Várnából. De egész Kelet-Európában népszerű ez a helyszín.
A helyszínen kiderült: az Oroszország elleni szankciók egyik nagy nyertese a török idegenforgalom. Már érkezéskor, a Milas–Bodrum repülőtéren feltűnt, több orosz gép van a parkoló repülők között, mint török. Magában Marmarisban úgy átlag minden harmadik ember orosz, a boltokban mindenhol angol és orosz feliratok vannak, sőt az eladók igyekeznek oroszul gagyogni az orosznak vélt kinézetű emberekkel. Ami viszont engem is meglepett: pár boltban láttam “fizethet rubelben” orosz nyelvű szöveget.
Holnap még folytatom a témát. Van mit hozzátenni.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
