Torgyán árvái, avagy requiem egy álomért

Egy korszak jelképe volt. A ’89 utáni évtized egyik, ha nem a legemblematikusabb alakja a 90’s retro visszaemlékezések, összeállítások, és Youtube-videók kihagyhatatlan eleme. Most, hogy elhunyt, a legtöbben egy-egy meghökkentő asztalcsapkodó kijelentésével, vagy “bunkócskázós”, “szerszámozós” poénkodásaival emlékeznek rá. 2017-re nagyjából ennyi maradt Torgyán József emlékezete. Pedig az ő pályafutása – bármennyire is annak tűnik két évtized távolából – jóval több volt, mint közéleti trollkodás.

Sokan már aktív korszakában is politikai kalandornak, nem egyszer egyenesen “küldött embernek”, a jobboldal bomlasztásával megbízott ügynöknek tekintették. Az utóbbi vád valószínűleg csak jogos elkeseredésből fakadó konteó volt, az előbbiben viszont már bőven volt igazság.

Az igazi kérdés azonban nem az, hogy mit akart Torgyán, vagy, hogy mi mozgatta – hanem az: miért emlékezhetünk rá szimbólumként?

Hogyan lehetett tíz esztendőn át a magyar közélet egyik legfontosabb szetreplője ez a néha félelmetes, néha vicces figura, aki ezzel a retorikával és gesztikulációval manapság legfeljebb a Molnár F. Árpád, Posta Imre és a Honfoglalás 2000 egyesület határolta Bermuda-háromszögében fejthetne ki jelentősebb hatást. Hogyan kerülhetett címlapra rendszeresen a 90-es években egy olyan ember, aki 2017-ben maximum troll mémként lehetne országosan ismert? Az általa vezetett FKGP-vel 1997-ben több mint egymillió ember szimpatizált, s a következő évben 600 ezren adták rájuk a voksokat. Ennyi politikai analfabéta élt volna Magyarországon? Aligha. De akkor mit tudott ez az ember?

A válasz pofonegyszerű: igazat mondott.

Bővebben!


Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »