Toldi Ottót, az MCC Klímapolitikai Intézetének kutatásvezetőjét nem sokkal a háború kitörésének első évfordulója után arról faggattuk, bő tizenkét hónap elteltével merre billen a mérleg. Oroszország gazdasága miként viseli a szankciókat? Európa öngólt lő a Moszkvát sújtó büntetőintézkedésekkel, vagy az oroszok európai exportpiacainak eltűnése valóban megroppanthatja majd Putyin rezsimjét? Fontos kérdések és sokak számára kellemetlen válaszok a háború első évfordulójára készített interjúsorozatunk zárórészében.
Bő egy évvel a háború kitörése és szűk egy évvel az első szankciós csomag elfogadása után hogy áll a dolog, az Oroszországot sújtó büntetőintézkedések elérték a céljukat?
A legutóbbi, tizedik csomag igen izzadtságszagúra sikeredett. Ahhoz képest, hogy előzetesen arról volt szó, minden eddiginél komolyabb szankciók jönnek, a végeredmény azért nem lett túl kemény. Azt ígérték, hogy a Roszatommal való nukleáris együttműködést ellehetetlenítő intézkedések jönnek, felfüggesztik a fúziós erőműveken való együtt gondolkodást, az űregyüttműködést, ehhez képest mit kaptunk?! Hogy finoman fogalmazzak, egeret szültek a hegyek!
Ez talán nem is akkora baj.
De nem ám! Viszont vegyük észre, mennyire nem egységes az egységesnek mondott európai közösség. A baltiak és a lengyelek a csomag puhaságát bírálták, a belgák a saját gyémántpiacukat féltették és még lehetne sorolni.
Ha Európa egységes valamiben, már ami a lakosságot illeti, az az, hogy félnek az orosz-ukrán háború okozta gazdasági nehézségektől, szeretnék, ha véget érne a háború, és meggyőződésük, hogy az Európai Uniónak igenis van felelőssége a recesszióban. Visszatérve az eredeti kérdésre, nagyon nehéz megállapítani, hogy Oroszországot mennyire viselték meg a szankciók. Az, hogy az orosz sajtó mit vetít, egy dolog, hogy a hétköznapi ember miként éli meg, az meg egy másik. Egy dolog biztos, a szankcióknak nem sikerült megállítania a háborút, az orosz gazdaság nem omlott össze.
Ennél többet állítani már felelőtlenség?
Konkrét kérdésekről, részterületekről érdemes beszélni. Elszabadult Oroszországban az infláció? Nem! Mindeközben Európában történelmi rekordokat döntöget. Elszállt az olajár Oroszországban? Szintén nem. Az orosz GDP viszont valóban zsugorodott, a földgáz- és kőolajexport valóban visszaesett. Ez alapján azt mondhatnánk, igen Oroszországot megviselik a szankciók. Jövőre viszont már újból GDP-növekedést jósolnak Oroszországnak, a rubel nem omlott össze, a földgázexport kiesését valamelyest kompenzálják a magasabb árak, közben épülnek az alternatív szállítási és kereskedelmi útvonalak. Ennek fényében pedig azt gondolhatjuk, az orosz gazdaság stabil lábakon áll.
Ha mégis arra kérném, döntsük el, mit mond az összkép?
Nézze, az nem igaz, hogy az oroszokra ne hatnának negatívan a szankciók, viszont az időtartam és a mérték a lényeg. A szankciók rövidtávon negatívan hatnak Oroszországra, de nem annyira, hogy térdre kényszerítsék a gazdaságukat. Azt hiszem így lehetne leírni legpontosabban a helyzetet. Mind Európa, mind Oroszország afelé tart, hogy kölcsönösen kiváltsák egymás piacait.
Ki tart ebben előrébb?
Megint egy nehéz kérdés. Erre a szezonra sikerült kiváltani az orosz földgázt, hogy milyen áron, az egy másik kérdés, hogy mi lesz jövőre, az meg egy harmadik. A kőolaj-kereskedelemben sincs nagy fennakadás. A gázolajjal viszont lehetnek problémák, csak hát az élet élni akar, hamar beindult a szürke- és a feketekereskedelem.
Ha jól értem, ez azt jelenti, hogy az oroszok eladják egy „közbeeső” országnak a maguk finomított kőolajtermékeit, amely aztán továbbadja Európának?
Pontosan, de az is megtörténik, hogy az arab államok megveszik az orosz kőolajat, azt felhasználják, a magukét meg, persze az oroszhoz képest drágábban, továbbadják Európának. Az arab kőolaj ugye nem áll embargó alatt?! Malajzia meg kétszer annyi olajat exportál, mint amennyit kitermel. De, hogy még durvábbat mondjak, az oroszok az elmúlt egy évben egyre több cseppfolyós földgázt állítanak elő. Itt is működik a fenti módszer. Egy olyan területet tudnék mondani, ahol ezeket a kiskapukat szinte lehetetlen megtalálni: a nukleáris együttműködés. A kőolaj és a földgáz megleli majd a maga útját.
Ez azt jelentené, hogy energetikai szempontból sem az Európai Unió, sem Oroszország nem sodródik majd kritikus állapotba?
A rendelkezésünkre álló információk alapján azt gondolom, igen. Az, hogy valami eszméletlenül megdrágul, az még nem kritikus állapot.
Az simán benne van a pakliban. Ettől függetlenül óriási probléma, hogy újra egy katonai, politikai és immár gazdasági vasfüggöny épül Európa és Oroszország között, csak pár évtized alatt keletebbre mentek a határok. A nagy kérdés most az, Ukrajna melyik oldalán lesz ennek a vasfüggönynek.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
