Az idióta azoknak az elnevezése volt a az ókori Görögországban, akik nem vettek rész a városállamok társadalmi, politikai életében. A latinban már tudatlan, járatlan, kontár, tanulatlan jelentést kapott. A magyar nyelv remekül egyesíti a két jelentést, hiszen olyan primitívekről van szó, akik nem vesznek részt a társadalom életében, mert tudatlan, tanulatlan emberek. Illetve részvételük mit sem számít, hiszen az egy beteges és önmagával is ellentétes távolmaradás… Az idióta szó szinonimája a magyar nyelvben lehetne a gyurcsányferi, szigetváriviktor, bokroslajos…
Egyes, meg nem erősített hírek szerint ezek az idióták úgy akarják átalakítani a demokrácia egyik alappillérét, a nép véleménynyilvánítását, hogy a népszavazás akkor legyen érvényes, ha nem érvényes, illetve, ha azon nem szavaz senki, illetve akkor vesz részt a polgár, ha nem vesz részt… Ezzel kívánnak visszatérni az idióta szó eredeti görög jelentéséhez. A másik változtatás az, hogy a szavazólapokon három lehetőséget ikszelhetne be a honpolgár: IGEN; NEM; HÜLYE VAGYOK. Az utóbbinak több jelentése is lehet: hazafiatlan tetű vagyok, hazaárulók párt tagja vagyok, halvány dunsztom sincs arról miért kéne a kocsma helyett pont szavazni mennem… és mire…
Ha egy kicsit komolyabban elemezzük mi is történt a népszavazás előtt, alatt és után, akkor tragikus valóság helyett egy érdekes és bíztató eredményt kapunk. Ugyanis, az érvényes és eredményes szavazáshoz 50%+1 fő szükségeltetett volna, ami elvileg, ha a részvétel a távolmaradást jelenti, meg is volt. Mert ha igen szavazatnak vagy érvénytelennek tudjuk be az egymillió hiányzó távolmaradását, akkor 2/3 arányban a NEM-ek győztek. És ez nem a valóság utólagos toldozgatása, hanem az ellenzéki pártok által is elismert (büszkén kimondott) tény. Tehát, a parlamentnek joga és kötelessége a népszavazás eredménye alapján továbblépni a migránsok kötelező betelepítése ügyében.
A népszavazás előtti időszak is számos pozitív tapasztalattal ajándékozott meg bennünket.
Kiderült, hogy mekkora erőt tud felmutatni a baloldali liberális ellenzék. Az eredmény ebben is megnyugtató. Ugyanis sem számbelileg, sem szellemi kapacitását tekintve nem jelent veszélyt ennek a hazaáruló söpredéknek a politikai jelenléte. A Jobbik választói és a párt mai vezetése nem azonos elvi álláspontot képviselnek, s remélhetőleg egy a Vona-féle szélkakasdi megszűnik, s a Jobbik egy valós nemzeti párttá lényegül át végre, nem hozva szégyent tovább a tagság jó szándékú többségére, amely tagság többsége a vonai felszólítás ellenére is józanul, a NEM-re adta le voksát és ne maradt távol a nemzet érdekét szolgáló népszavazástól.
Fontos megemlíteni azt a sajnálatos tényt is, hogy a katolikus és református papjaink nemzetvédő és a józan politikai és identitásbeli útmutatását néhány püspök minden erővel igyekezett megsemmisíteni. Sikertelenül. Voltak olyan főpapok, akik méltatlanul és tisztességtelen módon a nemzetet érintő ügyben azt a magyar, keresztény kormányt támadták, amely kormány mindent megtesz a keresztény értékek védelméért, a magyar nemzeti hagyományok életben tartásáért. Még egy egyházi rádió magyarországi vezetője is a kormány ellen lázított, szemben a sokat szidott és szektának nevezett HIT Gyülekezete vezető lelkészével, aki viszont a kényszerbetelepítés ellen foglalt állást. Az esztelenség és a jellemtelenség tehát a keresztény-keresztyén egyházakban is megmutatkozott, de ez sem jelent különösebb csalódást, hiszen áruló, egymásra is spicliskedő papok és püspökök kommunista diktatúrában is voltak, s ezeket összefoglaló néven békepapoknak neveztük. Ma a nemzet elleni megnyilvánulásokban ismerjük fel e kártevőket, akik nem csak a nemzet, de az Evangélium ellen is szóltak, hiszen megbotránkoztattak felnőttet és gyermeket egyaránt. Istennek hála, számuk elenyésző, és magyarnak is csak nagy jóindulattal nevezhetők eleik eltérő vallása és nem magyar nemzetiségük (és génállományuk) alapján.
A népszavazás alatti viselkedés is érdekes és könyvbe illő mind az ellenzéki pártok, mind a rendfenntartó erők részéről, hiszen Magyarországon minden retorzió nélkül megtartható a tiltott és törvénysértő tüntetés, valamint a náci felhangokkal nem fukarkodó rock-koncert. Magyarul: a törvény itt csak azokra vonatkozik, akikre akarják, hogy vonatkozzék… és ez a társadalom züllését eredményezi. Amit persze minden nap látunk és tapasztalunk.
A népszavazás utáni történések igazán szórakoztatók. A miniszterelnök elmondta beszédét, amelyben hiba nem volt, s a helyén kezelte a dolgokat. Világos beszéd volt, amelyhez nem fért kétség. Az ellenzéki bohócalakulatok azonban hihetetlen vehemenciával magyarázták a saját bukásukat győzelemnek, és a 3,2 millió magyar győzelmét Orbán bukásának. Mi több, számos félig-, és egészen hülye pártvezér arról győzködte és győzte is meg idióta hallgatóságát, hogy mekkora áttörés volt a népszavazás, noha épp azzal szentesítették a népszavazás érvényességét, hogy elismerték: híveik azzal vettek részt, hogy nem vettek részt… így szentesítve az NEM-ek, azaz a nemzeti érzelmű magyar polgárok és a Fidesz 2/3-os győzelmét.
Összességében ez a népszavazás egy felhatalmazás a parlamentnek a további lépések megtételére, bizonyosság Brüsszel felé (hiszen 3 millió magyar azonnal és feltétel nélklül vállalná a fegyveres honvédelmet), s biztosíték a magyar kocsmárosok megélhetése számára is, hiszen van egy biztos réteg, amely sem pártgyűlésekre, sem népszavazásra nem hajlandó felállni törzshelyéről…
A viccet félretéve: Jó volt október 2-án magyarnak lenni, mert hoztuk a formánkat. Többen mondtunk most NEM-et a betelepítésre, mint ahányan be akartak lépni az Unióba 2003-ban. Igaz, én akkor is NEM-mel szavaztam és NEM véletlenül.
Egyetlen dolog bizonyossá vált október 2-án: Magyarország 3,5 millió lelkiismeretes magyarból, 2 millió spicliből és köpönyegforgatóból, valamint 4 millió idiótából áll. Ez utóbbiak politikai hovatartozását nem ismerjük… de nem is érdekes. Viszont javaslom a 2/3-as Fidesz – KDNP parlamentnek, hogy a népszavazások érvényességi határát ehhez a társadalmi osztályokat besoroló adathoz igazítsa vissza…
Stoffán György
The post Tobzódó idiótáink – Igen, nem, és hülye vagyok…. appeared first on PolgárPortál.
Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »
