Regénybe és filmbe illő, hátborzongató történet az ipolysági Gyönyör Teréz esete, aki évekig szemcseppekkel mérgezte a hitelezőit.
Több tucatnyi embert küldhetett így a másvilágra, egyelőre tíz gyilkosságért ítélte el ősszel a Bazini Specializált Büntetőbíróság – huszonöt évre. Az ítélet nem jogerős, de túlélő áldozatai remélik, hogy végre börtönbe kerül, mert az első leleplezéseket követően még évekig garázdálkodhatott Szlovákiában és Magyarországon.
A rendőrség öt éve kezdett vizsgálódni az ügyben, amikor három ipolysági származású hölgy, Zdenka Uhlárová, Janka Kucharíková és Rigó Klaudia leleplezték méregkeverő barátnőjüket. Teréz mindhármuktól pénzt kért kölcsön. Szívesen adtak neki, mert az asszony köztiszteletben álló családból származott, és pénzügyi jártasságát illetően sem merültek fel kétségek, hiszen a 2000-es évek elején az OTP Bank ipolysági fiókját vezette.
Kölcsönkért és mérgezett
„Később befektetésekkel foglalkozott, erre kért tőlem is kölcsön. Szerződést írtunk, kamatot is ígért, eleinte meg is adta. 2014-ben kezdődtek a gondok, amikor már folyton halogatta a visszafizetést” – meséli a történetét Zdenka. „2015 tavaszán meglátogattam őt Ipolyságon, kávéval kínált. Hazafelé megálltam a városházán, ott lettem rosszul. Kiszáradt a szám, forgott velem a világ. Bementem a mosdóba, rengeteg vizet ittam, és vártam, hogy jobban legyek. Annyira sikerült összeszednem magam, hogy elvezettem Léváig, elmentem az ügyeletre, de nem állapítottak meg semmit.”
Zdenka Uhlárovának ekkor még eszébe sem jutott, hogy Teréz meg akarta volna mérgezni, de az nemsokára megkérte, nem vinné-e el őt és a férjét Pozsonyba. „Az autóban megkínált ásványvízzel. Ittam egy kortyot, és nemsokára ugyanazt a szájszárazságot éreztem, de nem volt annyira intenzív, mint az első alkalommal.” Zdenka azt hitte, allergiás valamire, de 2015 húsvétján újra kávézott Terézzel. „Rosszul lettem, és megkértem a férjét, hogy vigyen haza a szüleimhez. Teljesen ki voltam ütve, nem tudtam magamról. Teréz azt mondta édesanyámnak, hogy sokat ittam, attól vagyok rosszul. A bátyám hívott mentőt, és az ipolysági kórházba vittek. Ott agyvérzésre gyanakodtak, drogteszteket is végeztek a költségemre, de ezek sem mutattak ki semmit. Később utánanéztem, hogy az atropint nem is mutatják ki, ezért szinte tökéletes méreg. Végül egy pszichiáter barátom hívott fel, hogy még kettő, az enyémhez hasonló eset történt Ipolyságon” – meséli tovább a történetet.
Nadragulya kávéban, teában
A másik két áldozat, Klaudia és Janka K. ugyancsak nagy összegeket kölcsönöztek Gy. Teréznek. Klaudia azért bízott meg benne, mert Teréz az édesanyjával barátkozott. „Gyakran kért tőlünk kölcsön azzal az indokkal, hogy az ő pénze le van kötve, de mindig visszaadta. Amikor megtudta, hogy földeket adtunk el, nagyobb összeget kért egy állítólag kiválóan jövedelmező befektetésre. Nagy nehezen, több kis részletben a felét visszaadta, de a másik felével késett. Egy délután bejött a városi hivatalba, ahol akkor dolgoztam, és megkért, hogy fénymásoljak neki valamit. Ehhez ki kellett mennem az irodámból, a teám az asztalon maradt. Amikor visszajöttem, megittam és azonnal mentem a testületi ülésre. Ott lettem rosszul. Kitámolyogtam az utcára, nekidőltem egy oszlopnak. Két kolléganőm látott meg, ők hívtak mentőt” – mondja Klaudia. Másodszor, húsvét előtt járt nála Teréz, ismét mérget csepegtetett a teájába. Miután megitta, kiszáradt a szája, összevissza dülöngélt, úgy viselkedett, mint egy őrült. „A lévai kórházban találkoztam Jankával, egy ipolysági közjegyzővel, aki hasonló tünetekkel került oda. Pedzegettem neki, hogy ez nem lehet véletlen, de nem értette, miről beszélek. Másnapra rendbe jöttem, és nem akartam foglalkozni a dologgal.”
Teréz harmadik hitelezője Janka K., a közjegyző volt. Évekig neki is kamatostul törlesztett, majd újra kért, de 2014-ben valami történt, mert halogatni kezdte a visszafizetést. „2015 februárjában az irodámba jött, és az asztalomon hagyott kávémba tette a mérget. Amikor rosszul lettem, nem hívott mentőt, holott a szomszédban van a mentőállomás. Végül én hívtam fel pszichiáter barátomat, hogy segítsen. Mire odaért 240/120 volt a vérnyomásom, már nem tudtam magamról. A neurológián ébredtem fel Léván, az orvosok agyvérzésre gyanakodtak, de a CT-vizsgálat ezt kizárta. Másnap jól éreztem magam, semmi betegséget nem találtak, ezért meg is nyugodtam” – meséli Janka.
Gyanút fogott a pszichiáter
A közjegyző még akkor sem gondolt arra, hogy Gy. Teréz meg akarja mérgezni, amikor pár hét elteltével újra együtt kávéztak, és ő újra ugyanazokkal a tünetekkel került kórházba. Harmadszor húsvét előtt ivott mérgezett kávét, ekkor már csak hajszálon múlott, hogy megúszta. „Autóval mentem haza, alig tudtam vezetni. Hívtam a férjem, ő vitt Lévára kórházba, de egész úton kiabáltam, ki akartam ugrani. Az orvosok tanácstalanok voltak, minden vizsgálat negatív eredményt hozott, és pár nap múlva kutya bajom sem volt.”
Az egyik lévai orvost azonban nem hagyta nyugodni az eset, felhívta ipolysági pszichiáter kollégáját, Artúr Ivančíkot, mi lehet az a titokzatos kór, amely az utóbbi időben a helyi nők között szedi áldozatait. A pszichiátert komolyan foglalkoztatni kezdte a dolog. „Mindhárom hölgyet ismertem, Jankával jó barátok vagyunk, ezért is hívott engem, amikor először lett rosszul. Gy. Teréz ölbe tett kézzel nézte, ahogy görcsök között hánykolódik az ágyon, s mintha egy halvány mosolyt is láttam volna az ajkán. Először elszaladtam magnéziumért a patikába, de mire visszaértem, Janka kezdte elveszíteni az eszméletét, ezért hívtam egy orvos barátomat, jöjjön érte autóval, mert kórházba kell vinni. A méregkeverőt, aki továbbra is ott mosolygott, kiparancsoltam az irodából” – emlékezik a történtekre Ivančík doktor. „Közben felhívott Zdenka bátyja, hogy a testvére állandóan mérgezésre gyanakszik, és Klaudia kezelőorvosa is szólt, hogy beszélgessek el vele, mert úgy viselkedett, mint egy őrült, de szervi bajt nem találtak nála. Nos, én lelki okot sem találtam. Amikor Jankánál megismétlődött a rejtélyes rosszullét, és felhívott a lévai kollégám, gondolatban elkezdtem összerakni az összefüggéseket. Egyszer csak eszembe jutott Gy. Teréz. Tudtam, hogy Janka és Zdenka rosszullétekor a helyszínen volt, ezért azonnal felhívtam Klaudiát. Amikor azt mondta, hogy ismeri és kávézott is vele, már tudtam, hogy atropinról van szó.”
Csapdába csalt méregkeverő
A leleplezéshez szakmai felkészültségen és az orvosi intuíción kívül az is kellett, hogy a doktor a történet valamennyi szereplőjét ismerte – ez a kisvárosi bűnügyek sajátossága. „Még aznap találkozott nálam a három hölgy, beszámoltak egymásnak a tapasztalataikról. Világos volt, hogy Teréz mérgezte meg őket, s az is, hogy a nyáltermelést gátló, hallucinációkat, egyensúlyvesztést okozó atropin idegméreggel. A gyógyászatban altatásnál az izomtónus csökkentésére és pupillatágítóként használják, a méregkeverők pedig régen a nadragulyából nyerték ki. Ha a hölgyek többet ittak volna meg belőle, ma már nem élnek” – magyarázza a doktor.
Még a találkozón megszületett a terv, hogyan csalják kelepcébe a tettest. Janka meghívta az irodájába, kávét főzött, majd kiment. „Teréz befőtteket hozott nekem, még meg is kérdezte, nem viszem-e az autóba. Mire visszajöttem, nem győzött kínálgatni a kávéval. Mondtam, hogy nem iszom meg, mert magas a vérnyomásom, és megkínáltam vele az alkalmazottamat, akivel mindent előre megbeszéltem. Teréznek ez nem tetszett, szinte hisztériás rohamot kapott, eljátszotta, hogy rosszul van, de a kolléganőm kivitte a kávét. A férjem azonnal elvitte a rendőrségre, de a vizsgálat a kriminalisztikai kutatóintézetben négy hónapig tartott. Végül kimutatták az atropint, mi fel is lélegeztünk, de kiderült, hogy nem ilyen egyszerű a dolog.”
A lévai nyomozók kezdetben úgy álltak az ügyhöz, hogy a károsultaknak nem kellett volna kölcsönözniük, azt pedig nem tudni, ki tett atropint az italukba. „Még figyelmeztettek is, hogy ha megvádoljuk, Teréz feljelentést tehet ellenünk rágalmazásért. Azzal zárták le a nyomozást, hogy a mérgezés nem bizonyított, ezért megfellebbeztem a döntést – folytatja Janka asszony. – A járási ügyész jóváhagyta a nyomozó döntését, ezért a főügyészségen emeltem panaszt, és megszellőztettük az ügyet a sajtóban. Így került vissza Lévára, ezúttal egy ügyes nyomozónő kapta meg, aki pár hete vádat emelt Gy. Teréz ellen. De ha nem lenne jogász végzettségem, és nem fellebbeztem volna kitartóan, lesöprik az asztalról. Pedig nem a pénz miatt csináltuk, annak bottal üthetjük a nyomát, hanem azért, hogy több embert már ne tudjon megmérgezni ez a nő.”
Elítélve, de szabadlábon
Gy. Teréz ellen érthetetlen módon nem gyilkossági kísérlet, hanem testi sértés miatt emelt vádat a nyomozó, ezért maradhatott évekig szabadlábon, és Marországon, Drégelypalánk környékén portyázott. Plébániai közösségekben, nyugdíjasotthonokban férkőzött idős emberek bizalmába, aztán elkábította őket, és aláíratott velük egy nyilatkozatot, hogy minden vagyonukról lemondanak a javára. A három atropinnal megmérgezett hölgy és pszichiáter barátjuk továbbra is figyelemmel kísérte ténykedését, ők derítették ki, hogy a Teréz által „istápolt” magányos idős emberek közül gyanúsan sokan haltak meg hirtelen agyvérzésben, ezt megelőzően pedig valamennyien neki ajándékozták a házukat. Tesmagon a helyiek szerint egy egész családot (egy idős asszonyt, a bátyját és az asszony fiát) irtott így ki, az ipolysági nyugdíjasotthonban is él egy idős hölgy, akit kisemmizett. Volt kolléganője, akitől szintén kért kölcsön, a londoni reptéren halt meg hirtelen, „agyérkatasztrófa” következtében.
A felsorolás biztos nem teljes, de az áldozatok száma soha nem fog kiderülni, mert Gy. Teréz felettébb körültekintően járt el. Segítőtársai is lehettek, az atropint nyilván nem nadragulyából főzte. Az ipolyságiak szerint egy kétes múltú orvos szerezhette neki, aki ugyancsak kapott idegenektől ajándékba ingatlant. Az szerződések megírásában egy helyi ingatlaniroda tulajdonosa volt segítségére, és a férje is mindenről tudhatott, mert mindenhová ő fuvarozta.
Bátor és hiú pszichopata
Az okokat mindenki csak találgatja. „Vagy piramisjátékban vett részt és sokat veszített, vagy valami szekta tagja, és nekik hordja a pénzt” – vélekednek az áldozatai. Valamennyiüknek komoly anyagi kárt is okozott, a lapunknak nyilatkozó Jana Kucharíkovának 56 ezer, Zdenka Uhlárovának 44 ezer, Rigó Klaudiának 18 ezer euróval tartozik. A pénzről már mindhárman lemondtak, örülnek, hogy élve megúszták a barátságot. Magyarázatot máig sem találtak Teréz viselkedésére, nem tudják, miért volt szüksége mindenáron ennyi pénzre. Később, a bírósági vallomását hallgatva arra a következtetésre jutottak, hogy egyszerűen pszichopata. „Ezek az emberek a szívélyes viselkedésükkel manipulálják a környezetüket, de az érzelmeiket csak megjátsszák. Meg vannak győződve a saját felsőbbrendűségükről, és minden egyes sikeres bűntény után nő a bátorságuk. Mernek kockáztatni, hiúk, nem éreznek sem félelmet, sem megbánást. Azért veszélyesek, mert mindezt olyan mesterien tudják leplezni, hogy mindenkit megtévesztenek” – magyarázza Artúr Ivančík pszichiáter.
Gy. Teréz a rendőrségen és a bíróság előtt is azt állította, segíteni akart vádlóinak, fogalma sincs, hogy került az atropin a kávéjukba, és amikor rosszul lettek, egyszerűen részegek voltak. Több személyt is megnevezett, akikkel áldozatai együtt italoztak – érdekes módon ezek egyike sem él már, ezért tanúskodni sem tudnak. Ő pedig továbbra is szabadlábon, és akár további áldozatokat is szedhet a következő bírósági ítéletig. Remélhetőleg már nem akad ember, aki leülne kávézni vele.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2021/52. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
