2025. június 7-én ragyogó nyári napsütésben, ifjúi hévvel érkeztek a hajdani diákok a komáromi Selye János Gimnázium kitárt kapui felé, hogy visszaidézve az egykori szép időket örüljenek egymás társaságának. Ebben az évben már huszonegyedik alkalommal került megrendezésre a komáromi öregdiákok Nagytalálkozója, amely az egykori Komáromi Bencés Gimnázium diákjait, továbbá a korok szerint változó nevű utódiskoláinak diákjait, valamint az ugyanitt működő Pedagógiai Iskola hajdani növendékeit és huzamosabb ideig itt tanító tanárainak közösségét fogja össze.
A nagyszabású rendezvényt A Komáromi Magyar Gimnázium Öregdiákjainak és Tanárainak Baráti Köre, valamint a Selye János Gimnázium igazgatósága szervezte; főszervezője Langschadl István mérnök – a szervezet elnöke, valamint Andruskó Imre, a tanintézmény igazgatója. Velük együtt nagy szerepet vállalt Farkas Adrianna tanárnő, a rendezvény háziasszonya és a diákok ünnepi műsorának előkészítője, ugyanígy Fehérné Kürthy Erzsébet, mint a Baráti Kör vezetőségi tagja, s egyben a gimnázium titkárnője – valamennyi háttérmunka fáradhatatlan mozgató rugója.
A generációkat összefogó eseménysor minden év június első szombatján kerül megrendezésre. Az idei, huszonegyedik alkalommal megvalósult Nagytalálkozó 2025. június 7-én, a hagyományokhoz híven a Selye János Gimnázium dísztermében valósult meg.
A küllemében is tiszteletet parancsoló egykori Bencés Gimnázium délelőtt 9.30 órakor nyitotta meg kapuit az érkezők előtt, és a híres Alma Mater folyosói rövidesen megteltek a meleg időtől, s az örömtől is fölhevült egymás társaságának örvendő öregdiákokkal.
Az ünnepélyes megnyitó délelőtt 10.00 órakor kezdődött, ahol elsőként a Szózat hangjai csendültek fel, majd Farkas Adrianna gimnáziumi tanár üdvözölte az egybegyűlteket. Rövid köszöntőjében méltatta a neves tanintézmény küldetését, visszautalva az egykori bencés gimnázium Szent Benedektől származó szellemiségére.
Ezt követően a Selye János Gimnázium diákjai zenés-irodalmi összeállítással léptek színre, a CSAK zenekar s egyben az iskola legtehetségesebb előadóinak műsorával. A két éve alakult nagyszerű színi közösség tagjai közül hatan már frissen érettségizett „öregdiákként” léptek színre, ők: Bukor Emőke Zsuzsanna, Fehér Eszter, Nagy Kinga, Keserű Orsolya, Bresztyák Jázmin, és Naňo Nimród. A zenei utánpótlást a tehetséges kisgimnazista Szeles Chloe jelenti; az érettségi felé közeledő felsőbb évfolyamokból pedig Czibor Lea, Brúder Bettina, Téglás Gergely gazdagították a műsort.
A gimnázium kimagaslóan tehetséges diákjainak műsora a magyar irodalom gyöngyszemeiből összeválogatott költeményekre, s a 200-as évforduló kapcsán Jókai idézetekre épült, ötvözve mindezt a CSAK zenekar felemelő dallamaival, melyek mind az ifjúi hév, a hazafiság, a nemzeti öntudat érzelmeit hozzák a felszínre.
Messze járok, már idegen földön ébredek, / Hátam mögött fenyvesek előttem tengerek. “Látogass felém fiam, ameddig én még itt vagyok” / Messzi szép hazámra gondolok.
Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát, Merre tart és honnan érkezett; siratja bús magányát. Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát, / S annak melegét mi visszavár
Ünnepi köszöntőt mondott Langschadl István mérnök, a Baráti Kör elnöke, aki beszéde elején e találkozó méltóságát emelte ki, ahol a múlt, a jelen s a jövő egyszerre van jelen, s ami mindig megható pillanat – majd pedig az összefogás, a közösségépítés jelentőségét hangsúlyozta:
„Nap mint nap arra törekszünk, hogy az öregdiák szervezet valódi közösséggé kovácsolódjon, ahol mindenki jól érzi magát, amellett, hogy segíti egykori iskoláját. Bízom benne, hogy minél több volt diákunk csatlakozik az öregdiák szervezethez, egymást is bíztatják majd erre. Hiszen a Baráti kör tevékenysége erősíti a közösséghez tartozás élményét, a közösségért végzett munka értékét. Ezt mai rendezvényünk is bizonyítja, amely egy tekintélyes hagyomány folytatása, amire mindannyian büszkék lehetünk.”
Az elnök rámutatott, hogy a komáromi gimnázium nemcsak magas fokú tudást, de emberi tartást is ad és adott diákjainak. Az itt eltöltött időszak sokféleképpen gazdagította, gyarapította növendékeit, egymás iránti tiszteletre nevelve, ugyanakkor hűségre tanítva. Ünnepi beszéde végén köszönetét nyilvánította ki az ünneplő közösség valamennyi tagjának.
Andruskó Imre, a Selye János Gimnázium igazgatója szintén nagy tisztelettel köszöntötte a megjelenteket, így az egyházi méltóságokat, köztük a Győrből érkezett Csóka Gáspár bencés atyát, a világi vezetőket, és valamennyi ünnepeltet.
Beszédének elején Várszegi Asztrik, pannonhalmi főapát egy gondolatát idézte: Az iskola nem a falaival, hanem nevelőiben és tanítványaiban hordozza erejét.
A főapát bölcs szavait követően a kétezer évvel korábbi római kor antik világának nagy gondolkodóját, Ciceró idézte, aki szerint az ember élete találkozás, búcsúzás, emlékezés soraiból áll össze, s ma is ezeket a pillanatokat éljük meg. Andruskó Imre iskolaigazgató az ünnepeltek soraiból kiemelt három gimnáziumi tanárt, akik szintén e falak között érettségiztek, s jelen alkalommal veszik át matúra-oklevelüket. Szavaiból megtudhattuk:
Kalmár Árpád tanár úr 60 éve érettségizett – az informatika alapjai köthetőek nevéhez a gimnáziumban. Jelentős pedagógiai eredményei mellett szót érdemel, hogy a kilencvenes évek elején ő szorgalmazta a gimnázium négy földszinti tantermének visszaszerzését a szlovák gimnáziumtól – sikerrel.
Szénássyné Csekes Edit tanárnő 50 éve érettségizett. Az intézményben német nyelvet tanított, német nyelvű színházat vezetett. Ő indította újra a tanulmányutakat német nyelvterületekre, Németországba, Ausztriába, Svájcba, Dél-Tirolba; egyéves külföldi tanulmányi ösztöndíjakhoz juttatta az arra érdemes diákokat.
Szabó Endre tanár úr, szintén 50 éve érettségizett. Neve már fogalom – a fizika terén a tehetség-gondozás legjelentősebb oszlopa volt, a világ legtávolabbi részein is képviselték tanítványai nemcsak a gimnáziumot, de egész Szlovákiát is.
Mindhárom tanárt a jelenlévő közösség hatalmas vastapssal köszöntötte.
Andruskó Imre beszéde zárásában köszönetet mondott a rendezvény szervezőinek, külön kiemelve Fehér Erzsébetet, aki a program szerkesztője, az emléklapok előkészítője és kinyomtatója, valamint háttérmunka mozgató rugója volt.
Ünnepi beszédet mondott még a Győrből érkezett Csóka Gáspár atya, aki a bencés rend és a komáromi gimnázium történelmi kötődéséről szólt, megvilágítva az egyes rendek történetiségét, II. József rendeleteinek hatását, végül a bencések tanítói tevékenységét.
Csóka Gáspár atya köszönetét fejezte ki a gimnázium igazgatójának, hogy törekszik a gyökerek ápolására, a kapcsolat-tartásra, hiszen évről – évre rendszeresen látogatják egymás rendezvényeit. Az atya Isten áldásával kitartásra, emberségre biztatatott a jövő tekintetében.
A gimnáziumi Nagytalálkozó fő programja a matúra-oklevelek átadása volt, melyeket Andruskó Imre gimnáziumi igazgató, Langschadl István, a Baráti Kör elnöke, valamint Konczer Veronika tanárnő adtak át.
A nagyszámú oklevelek átadásának menetét Kalácska Józse, a Baráti Kör szervezetének alelnöke irányította és konferálta fel, melyeket aztán az emberi érettség különböző fokozatáig eljutott öreg- s vén diákok ragyogó arccal, boldog mosollyal vettek át.
A 70 éve, 1955-ben érettségizettek Gránit matúra-oklevelet vehettek át – a gimnáziumi osztályokból ezt 10 egykori diák, a Pedagógiai Iskolából pedig 16 egykori diák. A 70 éve érettségizett diákok osztályfőnökei az A, B + Ped. osztályok sorrendjében a következő tanárok voltak: Czókoly Béla; Sarlós Józsefné; Zsombor Jolán és Miklós Elemér; Mózsi Ferenc.
A 65 éve, 1960-ban érettségizettek Vas matúra-oklevelet vehettek át – a gimnáziumi osztályokból ezt 34 egykori diák, a Pedagógiai Iskolából pedig 52 egykori diák. A 65 éve érettségizett diákok osztályfőnökei az A, B + Ped. osztályok sorrendjében a következő tanárok voltak: Dobai János; Sztollár István; Benda Kálmán; Szénássy Zoltán;
A 60 éve, 1965-ben érettségizettek Gyémánt matúra-oklevelet vehettek át – innentől már csak a gimnáziumi osztályokból – a három osztály tanulóiból összesen 57 diák; A 60 éve érettségizett diákok osztályfőnökei az A, B, C, osztályok sorrendjében a következő tanárok voltak: Oláh Imre; Gáspár Tibor; Kamocsai Margit.
Az 50 éve, 1975 érettségizettek Arany matúra-oklevelet vehettek át, a négy osztály tanulóból összesen 95 diák. Az 50 éve érettségizett diákok osztályfőnökei az A, B, C, D osztályok sorrendjében a következő tanárok voltak: Ipóth Barnabás; Oláh Imre;. Gáspár Tibor, Fónad Ilona. A átadó folyamat sorában az ünnepeltek közül külön tisztelettel említették Jókai Mária, pedagógus – néprajzgyűjtő, Viola Pál ideggyógyász főorvos, valamint Both László, orvos, radiológus nevét.
Az ünnepségre összesen 264 oklevelet állítottak ki, akik közül hozzávetőlegesen 200-an megjelentek.
A nagyszámú emléklap átvételét követően minden korosztály képviselőjétől egy-egy tiszteletteljes, szeretettel emlékező méltatást, köszönetnyilvánítást hallhattunk.
Az ünnepségen részt vettek a helyi keresztény egyházak méltóságai is, akik áldásban részesítették a jelenlévő közösséget.
Mons. Kiss Róbert atya, általános érseki helynök, kanonok, esperes-plébános Isten áldását kérte a jelenlévőkre, s mindazokra, akik e falak között tanultak és tanítottak, azokra is, akik már Isten országának békéjében nyugszanak. Áldásban kérve az Istent, ajándékozza meg a közösséget az egység, a béke, a szeretet lelkével.
A református egyház részéről, Fazekas László emeritus püspök szintén a szeretetre, s az Istenbe vetett bizalomra helyezte a hangsúlyt, idézve a 71. zsoltár részletét:
Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, Uram, bizodalmam, ifjúkorom óta. Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen. Sokan csodálkoznak rajtam, mert te vagy erős oltalmam. Szám dicséreteddel van tele, dicsőítlek mindennap. Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el!
A színvonalas rendezvény végén az ünneplő közösség elénekelte nemzeti imádságunkat, a HIMNUSZT.
Az ünnepség délután az egyes osztályok érettségi találkozójával folytatódott, valamint 14.00 órától a gimnázium udvarán az iskola tanárai szervezésében egy fergeteges sportnap, a Generációk találkozója várta az öregdiákokat, ahol az egykori diákok labdajátékokban, tenisz, foci, streetball, röplabda, s egyéb sportversenyeken mérhették össze képességeiket.
Mindezeken túl egy nagyszerű sütés-főzésen, gulyáspartin, kolbászsütésen is részt vehettek, ki – ki kedve szerint, tehát az étel, ital s a jókedv sem hiányzott, a napfényes déltőtől, egészen a csillagfényes éjszakáig.
A komáromi gimnázium már a történelmi időkben is a felvidéki magyarság egyik legjelentősebb szellemi központja volt, s ezt a jó hírnevet tovább erősíti az öregdiákok lelkes csapata. A mindenkori komáromi Magyar Tannyelvű Gimnázium diákjának lenni egy teljes életre szóló kapcsolatot jelent.
Buday Mária
A képek a szerző felvételei
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
