Pál József Csaba temesvári megyéspüspök a Ferenc pápa által közvetlenül kinevezett tagok (membri di nomina Pontificia) egyikeként október 2. és 27. között Rómában részt vett a Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlése második ülésszakán. November 4-én a főpásztor az egyházmegye papjaival és a püspökség munkatársaival osztotta meg a püspöki szinóduson szerzett tapasztalatait.
„Ez alkalommal 368-an vettünk részt, közülünk mintegy 280-an püspökök. Jelen volt még 80 világi személy, sok nővér, szerzetes, összesen mintegy 30 nő – mondta el Pál József Csaba püspök. – A résztvevők minden rítusból érkeztek. Mi itt, Romániában, a Római Katolikus Egyházat, vagy ahogy Rómában nevezik, a latin rítusú egyházat és a görögkatolikus egyházat ismerjük. A szinóduson találkoztunk a szír katolikus, örmény katolikus, kopt katolikus, szír-malankár és szír-malabár katolikus egyházak képviselőivel is. Nagyon sokfélék voltunk. Mindez érdekesnek tűnhet, ha csak egy napra találkozunk ezekkel az emberekkel, de ha egy hónapig naponta találkozunk velük,
Ezért volt nagyon jó a gondolat, hogy a szinódus kezdete előtt két napig lelkigyakorlatokon vegyünk részt. Fontos volt, hogy felkészítsük a lelkünket a Szentlélekre való odafigyelésre. És a hónap közepén, október 21-én ismét majdnem egy egész napon át lelkigyakorlaton voltunk, mert akkor következett a záródokumentumra vonatkozó javaslat megvitatása.
Voltak napok, amikor még a megbeszélések alatt is félóránként vagy óránként szünetet tartottunk egy rövid, három-négy perces ima erejéig. (…) ezeket az imákat nem tekintettük tőlünk idegennek vagy kényszernek, ami kizökkentett volna a munkánkból.
Jó lenne, ha az imát nem tekintenénk kényszernek a mindennapi életünkben sem” – hangsúlyozta a temesvári főpásztor.
„A résztvevőket 12 fős csoportokra osztották, egyikük volt a facilitátor – folytatta beszámolóját a megyéspüspök. – Egyre inkább rájöttem, hogy mit is jelent valójában ez a szó, (…) szolgálat. (…) Valaki így fogalmazta meg: a facilitátor elhárítja az akadályokat, hogy a misztérium a felszínre kerüljön. A facilitátor az elején nagyon jól elmagyarázta, hogy mit kell tennünk, hogyan fogunk dolgozni, mi a célunk, ugyanakkor
Öt modulunk volt: bevezetés, alapok, kapcsolatok, folyamatok és helyek, és végül a befejezés, az összegzés. A helyek például sokfélék lehetnek: a családunk, a szívünk, a püspöki konferencia vagy egy helyi egyház. Miután befejeztük a modulok megbeszélését, a csoportunk kiválasztott közülünk egyet, aki a csoport referense lett. Ezután nyelvi csoportokat alkottunk: olasz, angol, francia, spanyol-portugál, ahol továbbították a szövegünket; a végén ezekből a témákból egyetlen összefoglalót, szintézist készítettek, amelyet nyilvánosan felolvastak, és a többieknek lehetőségük volt hozzászólni. A hozzászólások, vélemények során jegyzeteltünk, és miután visszakaptuk a szöveget, meg kellett vitatnunk, illetve át kellett szerkesztenünk azt, figyelembe véve a nekünk továbbított észrevételeket. Így sokat tanultunk egymástól. Ezeken az észrevételeken keresztül képet kaphattunk a katolikus világegyházról: hogyan gondolkodnak, mit mondanak, mire helyezik a hangsúlyt, mit tartanak fontosnak.
A Szentatya gyakran jelen volt, még a szünetekben is velünk maradt, vagy fél órával korábban érkezett. A szünetekben bárki elbeszélgethetett Ferenc pápával… a résztvevők hosszú sorban várakoztak. Nekem is az volt a vágyam, hogy beszélhessek a Szentatyával, de aztán arra gondoltam, hogy idős kora miatt fárasztó lehet mindenkire odafigyelnie, mindenkivel szóba elegyednie, és talán jobb, ha lemondok a vele való közvetlen találkozásról. Az utolsó napon azonban észrevettem, hogy egyedül ül az asztalánál, ezért odamentem hozzá (…) Emlékezett Romániára, váltottunk néhány szót az ökumenéről is.
A Szentatya kiegészítette a központi témát:
A szinódus záródokumentuma már megjelent magyar nyelven is. A dokumentumot olasz, angol, francia, portugál és spanyol nyelven már ott megszerkesztették. Szép lesz, ha gyakorlatba is ültetjük.
A kapcsolatok fontosabbá váltak, mint a tettek; a középpontban az ember mint Isten teremtménye áll.
A kölcsönösség és a komplementaritás is fontos. Sok szó esett már a komplementaritásról, vagyis egymás harmonikus kiegészítéséről az Egyházban is: papok–világiak, papok–püspök, világiak–püspök, helyi egyház–egyetemes egyház. Ha ezt megtanulnánk, az már nagyon sokat jelentene.”
Forrás és fotó: Romkat.ro; Temesvári Római Katolikus Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
