Egy kisebb csoport küzdelmek árán megmássza az egyik alpesi gleccsert, míg végül megtalálják, amit keresnek: a hegyikristályt.
A jelenet 9 500 évvel ezelőtt játszódhatott le a középső kőkorszakban, a mezolitikumban, amikor a férfiak ebből készítették eszközeiket. Legalábbis a régészek szerint, akik a gleccserek olvadása miatt immár extrém környezetben is dolgozhatnak, több értékes leletet is találva.
Olyan leletek is, melyek 10 ezer éven keresztül a jég fogságában lapultak.
A tudósok nem örülnek ugyan a globális felmelegedésnek, de azt elismerik, hogy emiatt alakultak ki azok a körülmények, melyek lehetővé teszik annak megismerését, hogy milyen volt az élet a hegyekben évezredekkel ezelőtt.
“Csodálatos dolgokat találunk, melyek segítenek felfedezni mindazt, ami korábban rejtve volt,”
– magyarázza Marcel Cornelissen, a svájci Uri kanton területén található, 2 800 méter magasságban elterülő Brunifirm gleccser mezolitikum kori ásatási területein dolgozó expedíció vezetője.
Egészen a múlt század 90-es évekig azt hitték, hogy a történelem előtti kor emberei szinte teljesen elkerülték a magas hegyeket. Mindannyian emlékszünk Ötzire, az 5300 évvel ezelőtt élt vadász tökéletes állapotban megmaradt testére, akit 1991-ben találtak meg az osztrák Alpokban, és akiről azt gondolták, hogy kivételt erősítő szabály volt.
Az utóbbi időben gyakorta talált leletek viszont megmutatták, hogy az Alpokat már évezredekkel ezelőtt is látogatták elődeink.
“Ma már tudjuk, hogy az emberek akár 3000 méteres magasságig is felmásztak kristályt és más nyersanyagot keresve,”
-nyilatkozta Christian Auf der Maur régész az Uri kantonból.
Egy háromezer éves, fakéregből gyártott szabjatartó a Berni Alpokban található Schnidejoch hágón 2700 méter magasságban, egy bőrből készült alsónemű és lábbeli ugyanattól a vadásztól csak néhány lelet abból a több száz értékes tárgyból, melyek életkora a 6500 évet is elée.
“Csodálatos dolog olyan tárgyakra bukkanni, melyek az ásatásoknál általában nem kerülnek elő,”
– mondta Regula Gubler régész.
A klímaváltozás az ilyen szempontjából áldás, melyek azonban környezeti hatások esetén nagyon gyorsan szétesnek.
“A gleccserek és a jégmezők visszahúzódása már túlságosan előrehaladott. Nem gondolom, hogy újabb Ötzit találunk,”
– mondta sajnálkozva Marcel Cornelissen.
Az archeológusok a hegymászókban és a magashegyi turistákban is bíznak, hogy segítenek megóvni mindazt, amit még lehet.
Gyakran nagyon sok időre és szerencsére van szükség, fogalmaz Pierre-Yves Nicod, aki két éve kiállítást is szervezett a jégből előkerült leletekből.
1999-ben két olasz turista egy fából készült szobrot talált az Arolla gleccseren 3100 méteres magasságban. Megtisztítva az egy méter magas alkotást, azt saját ebédlőjükben állították ki. Régészek szerint egy több mint kétezer éves vaskori tárgyról van szó, melynek pontos funkcióját nem sikerült megállapítani.
Nicode szerint fontos az emberek tájékoztatása, akik ilyen tárgyakra lelhetnek.
„Régészeti szempontból ennek nagyon nagy jelentősége van,“
– hangsúlyozta.
ČTK
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
