Bár a második világháborúról szakkönyvek, dokumentumfilmek és regények sora született, valószínűleg semmi sem tudja úgy visszaadni a világ valaha volt legpusztítóbb fegyveres konfliktusának borzalmait, mint a világégés legszörnyűbb eseményeit közvetlen közelről átélők naplóbejegyzései. Tíz megrázó naplóbejegyzés a második világháború poklából.
A 17 éves Araki Jukio
„Hogy őszinte legyek, nem szeretnék tiszta szívből meghalni a császárért. De nincs más választásom, meg kell halnom érte. Nem szabadna félnem a halálom pillanatától. De tartok attól, hogy a halálfélelem fel fogja borítani az életemet… Az ember még egy rövid élet alatt is számtalan emléket gyűjt össze. Akinek jó élete volt, nehezen tud elszakadni tőle. De én elérkeztem ahhoz a ponthoz, ahonnan nincs visszaút. Bele kell vágódnom egy ellenséges hajóba. Ahogy a felszállásra való készülődés közeleg, egyre erősebb a nyomás rajtam. Nem hiszem, hogy szembe tudnék nézni a halállal… Igyekeztem menekülni, de hiába. És most, mivel nincs más választásom, hősiesen kell viselkednem” – írta a 23 éves japán diák, Icsizo Hajasi 1945. március 21-én naplójába.
Bár a köztudatban úgy él, hogy a japán kamikazepilóták boldogan rohantak az uralkodójukért a halálba, mint a fenti naplóbejegyzéséből is láthatjuk, ez korántsem volt igaz mindenkire. Icsizót 1943-ban, 21 éves korában sorozták be, majd 1945 februárjában közölték vele, hogy öngyilkos pilótaként fog tovább szolgálni. A háború utolsó hónapjaiban kamikazeakcióval megbízott pilóták többsége 25 év alatti volt. A legfiatalabb közülük, Araki Jukio mindössze 17 évesen kényszerült feláldozni életét a császárért. Icsizo Hajasi végül 1945. április 12-én teljesítette öngyilkos küldetését.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
