A nyergestetői csata 177. évfordulóján, pénteken huszonhatodik alkalommal ünnepelt együtt a kézdivásárhelyi Apor Péter Szaklíceum és testvérintézménye, a kászonújfalusi Tuzson János Általános Iskola.
A két tanintézmény tanulói és pedagógusai, valamint a község világi és egyházi vezetői Kászonújfaluban a világháborús hősök emlékművénél rótták le kegyeletüket az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc hősei emléke előtt, ahol – akárcsak az előző esztendőkben – idén is a tápióbicskei tüzérek álltak díszőrséget. Az ünnepségen Constantinescu Herman, az Apor Péter Szaklíceum igazgatója egy üvegből készült plakettet adott át András Ignácnak, a kászonaltízi Dr. Lukács Mihály Általános Iskola igazgatójának, amelyre a következő gondolatok voltak vésve: „Megerősítjük a testvériskolai kapcsolatot, köszönetemet fejezem ki az együttműködést illetően és a ’48/49-es szabadságharc hőseire emlékezünk”.
A közös megemlékezés után a szakközépiskolások a Nyergestetőre vonultak, ahol a Bod Péter Tanítóképző tanulói az 1897. augusztus 8-án felavatott emlékműnél idézték fel a 177 évvel ezelőtti eseményeket, Tuzson János honvéd őrnagy és maroknyi csapata hősies ellenállását a császári és cári túlerővel szemben. Idén is jelen volt a testvériskola, a debreceni Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola küldöttsége. Az ünnepséget a Bajtárs ma még tán című dallal a tanítóképző énekkara nyitotta meg, majd Pătrânjel Viktória kilencedik osztályos tanuló Vörösmarty Mihály Szózat című versét szavalta el, Simon Brigitta tizedik osztályos diák pedig az 1848-dik évben című dalt adta elő. Ezt követően az iskola kilencedik osztályos tanulói Garay János és Juhász Gyula költők, valamint történetíróink segítségével idézték fel az 1848-1849-es szabadságharc azon eseményeit, amelyeknek tetőpontja a Nyergestetőn vívott csata volt. Illyés Gyula Ne feledd a tért című versét Géza Timea tizedik osztályos tanuló szavalta el, majd Deme Katinka végzős tanuló Ez az otthonunk…című dalt énekelte el.
A debreceni Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola diákjai ünnepi műsorukkal rótták le kegyeletüket Nyergestető hős védői emléke előtt. (felkészítő tanáruk Bencze Gábor), majd Zsigmond Nóra tizedik osztályos tanuló, a Zúg Március szónokverseny második helyezettje tartotta meg szónoki beszédét. A tanítóképző ünnepi műsorát a kórus Kossuth Lajos Debrecenből elindult című éneke zárja (felkészítő tanárok: Fejér Piroska magyartanár és Gligor Zoltán zenetanár). Koszorúzott Gál Zsuzsanna, a Bod Péter Tanítóképző igazgatója, Kovácsné Jendrek Anikó és Bencze Gábor, a debreceni Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola tanárai és Szilveszter Szabolcs, Kézdivásárhely alpolgármestere.
A magyar és a székely himnusz elhangzása után a két kézdivásárhelyi középiskola küldöttei a tömegsír helyén lévő kopjafákhoz vonultak, ahol az Apor Péter Szaklíceum tanulói adtak elő az alkalomhoz illő történelmi dramatizált megemlékező műsort, felidézve Gábor Áron, Bem József és Tuzson János alakját, hősies helytállásukat, fejet hajtva a három hős emléke előtt, szónoki beszédet tartott Váradi Bernadett tizedik osztályos tanuló. „A szabadság eszméjét hirdetve állunk ma itt, a szabadság a fegyverünk, amikor szembenézünk a gyarló világ ellentmondásaival, a pusztítással, ami a béke és egyenlőség nevében zajlik! Ahogyan a márciusi ifjak pontosan tudták, számukra mi hozza el az igazi szabadságot, úgy nekünk is világosan kell megfogalmaznunk elvárásainkat, követeléseinket a hatalmasságok felé. A jövő olyan lesz, amilyenné mi formáljuk! Ezért szólítalak ma benneteket arra, hogy ne tömeg legyünk, hanem közösség: erdélyi, magyar és európai közösség!”– mondotta többek között az ifjú szónok, majd az alkalomhoz illő énekek és versrészletek hangzottak el Dsida Jenő Psalmus hungaricus c. költeményéből (felkészítő tanár Dezső Edit).
Ezt követően András Ignác tanár, helytörténész, a kászonaltízi Dr. Lukács Mihály Általános Iskola igazgatója szólt az egybegyűltekhez, s idézte fel a magyar forradalom és szabadságharc egyik utolsó győztes csatáját, a nyergestetőit, ahol Tuzson János őrnagy háromszáz fős csapatával megállította a három-négyezresre becsült császári és cári sereget (a nyergestetői csatát éppen ezért a magyar szabadságharc egyik leghősiesebb csatájának is nevezik, székely Thermopüla néven is emlegetik – szerk. megj.) – hangsúlyozta András Ignác. Egy, a nyergestetői csatával kapcsolatos mai napig vitatott kérdést is tisztázott. Orbán Balázs után többen is – közöttük Kányádi Sándor is – megörökítették azt a téves tényt, hogy árulás történt. A helytörténész nagyon sok korabeli egyházi levéltári forrást is áttanulmányozott, és vele együtt több történésznek is az az álláspontja: nincs konkrét bizonyíték arra, hogy árulás történt volna. Ismerve a terepet, tizenkétezer katonát átvezetni egy hegyi ösvényen lehetetlenség.
Az igazsághoz az is hozzátartozik – fűzte hozzá a helytörténész –, hogy a kászoni főút annak idején nem a mostani helyén vezetett Csík felé, hanem a Paphegyén keresztül, és valahol Csekefalván érkezett Szentmártonba. Tuzson katonái életét tartotta a legfontosabbnak, amikor látta, hogy fennáll a bekerítés veszélye, a visszavonulás mellett döntött. Csupán nyolc embert, négy felső-háromszékit és négy kászonit veszített el, és sikerült megállítania a hatalmas túlerőben lévő ellenséget. Folyamatos ágyúzás közben csapatával a Mitácson át vonult vissza és egyesült Gál Sándor seregével. András Ignác hangsúlyozta: a nyergestetői csata nem vesztett csataként vonult be a történelembe. A székely csapatok sikeresen feltartóztatták az ellenséget, és megakadályozták az azonnali áttörést. Beszéde végén az igazgató a fiatalokhoz szólt. Arra biztatta őket, hogy tanuljanak az 1848–49-es szabadságharc hőseinek példájából: kitartással, bátorsággal és összefogással az élet legnagyobb kihívásai is legyőzhetők.
Ezt követően elhangzott a székely himnusz, majd a két kézdivásárhelyi középiskola igazgata megkoszorúzta az általuk állított kopjafákat.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
