A 2. páncéloshadosztály az arcvonalon beállt hadműveleti szünet idejére az 1. magyar hadsereg tartalék seregteste lett. A hadosztály érdemeinek elismeréséül Model tábornagy az Észak-Ukrajna Hadseregcsoport parancsnoka 1944. május 4-én elrendelte, hogy a kiesett magyar harckocsianyag pótlására a tavaszi hadjárat idején – a magyar csapatok tűzerejének növelésére – a 2. hadosztálynak alárendelt német harckocsik egy részét a hadosztály megkapja.
A harckocsik átadása Nadwornán történt, ahová a 3. harckocsiezredet gépjárműveinek rendbehozatalára összevonták. Ekkor került a magyar alakulatokhoz 12 darab PzKpfw IV. H német közepes harckocsi, 10 darab StuG. III. G rohamlöveg, és 10 PzKpfw VI. E Tigris nehézharckocsi. A kopott járművek már használtak voltak, részben nagyjavításon estek már át, amelyekhez csak a legszükségesebb – a harckocsi felszereléséhez tartozó – szerszámokat adták. A műhelyfelszerelés, valamint a pótalkatrészek teljesen hiányoztak. Bár a németek kilátásba helyezték 15 tonna pótalkatrész és javítóanyag átadását, ez azonban 1944. július 31-ig, a hadműveletek kezdetéig nem érkezett meg a páncélos-hadosztályhoz.
Arról, hogy a harckocsik véglegesen a Magyar Kir. Honvédség kötelékébe kerültek-e, vagy csak a hadműveletek idejére adták őket át, nem maradtak fenn írásos adatok. A harckocsikra azonban nem kerültek fel sem a Magyar Kir. Honvédség, sem a 3. harckocsiezred jelzései sem. A harcjárművek eredeti német felségjeleikkel, toronyszámaikkal, és esetleges egyéni jelzéseikkel működtek magyar szolgálatban is.
A német harckocsikat a ceglédi 3/I. harckocsizászlóalj kapta meg. A zászlóalj megmaradt Turánjaival a kecskeméti 3/II. zászlóaljat töltötték fel. A Tigriseket a ceglédi alakulat az április-májusi harcokban leginkább kitűnt két százada kapta meg, a Tarczai Ervin vezetése alatt álló 2. páncélosszázad, illetve Vedress János százados 3. százada között osztották el. A másik két századot PzKpfw IV. H harckocsikkal, és StuG. III. rohamlövegekkel szerelték fel.
Az átadott Tigrisek az 503. német nehézharckocsi-osztály (sPzAbt. 503) állományából származtak. Az osztály 1944. márciusától a Bug és a Dnyeszter közt több katlancsatában vett részt. Az áprilisban Tarnopol környékén harcoló osztály harckocsianyagának nagy részét elvesztette. A harckocsi nélkül maradt személyzetet április 22-én Lembergből Thüringiába szállították az új Királytigrisekre való átképzés céljából. A megmaradt, mintegy századnyi Tigris I. harckocsit személyzetével együtt a magyar 2. páncéloshadosztály alá rendelték.
A harckocsik májusi átadása után a harcjárművekkel egy német átképző keret is maradt Nadwornán Wagner őrnagy vezetésével. A Tigrisekre való átképzést Walter Scherf lovagkereszttel kitüntetett százados, az 503/3. század parancsnoka, Erhard Grasmstadt és Karl von dem Bursche hadnagyok, valamint Heinz Rondorf törzszászlós – valamennyien harcedzett, kipróbált tisztek – irányították.
Az átképzésre kijelölt magyar tisztek és a legénység nagy kedvvel fogtak a munkához. A Tigrisek vastag páncélzata, nagy tűzerejű, pontos, 88 mm-es lövege visszaadta a magyar harckocsizók önbizalmát, amelyet a szovjet harckocsinak a Turánnal szembeni fölénye az április-májusi harcokban megtépázott. Tovább növelte harci kedvüket az a meggyőződésük, miszerint az alapozó homokszínnel festett, vörösesbarna, esetleg zöld álcázófestésű, tapadóaknák ellen betonszerű Zimmerit réteggel ellátott Tigrisek Rommel legendás Afrikakorps-ától származnak. Delelőtt, délután folyt a kiképzés. A németek csodálkoztak a magyarok szakképzettségén, gyors felfogásán, és tudásszomján. A telephelyen az oktatáson kívül is állandóan folyt a kérdezősködés, a tanulás. E téren a tanítványok gyorsan elérték az oktatók szintjét. A lőkiképzést is hamarosan befejezték, mondván, a magyarok prímán lőnek. A Tigris hosszú csövű, pontos lövegével ugyanis a Turán pontatlan lövegéhez szokott magyar legénység már a 2 km-re lévő fákat is derékba találta. Ez tovább növelte a magyar harckocsizók önbizalmát, és a Tigrisbe vetett hitét. Túl óvatosnak is találták a németek elővigyázatosságon és megfontoltságon alapuló módszereit a Molotkowban megtartott alkalmazó gyakorlaton.
A magyar Tigrisek legénységének hamarosan alkalma nyílott arra, hogy a gyakorlatban is bebizonyítsa tudását. A 2-3 kocsiból álló Tigris-szakaszokat harcászati és lövészeti kiképzésük vizsgájaként a 24. hadosztály vonalai mögé vezényelték, ahol szakaszonként egy-egy zászlóaljhoz osztották be őket.
A harckocsik készenléti állása a zászlóaljparancsoki harcálláspontokon volt. Az első vonalban a századoknál csak egy “vastagbőrű” megfigyelő tartózkodott. Ezek azonnal jelentették, ha földből hirtelen kinövő farakásokat, új bokrokat észleltek, vagy motorzúgást hallottak. A magyar harckocsik a megfigyelők által készített pontos vázlatokkal, lehetőleg késő délutan, amikor az ellenség szemébe sütött a nap, indultak bevetésre. Túlhaladva az ellenséges gyalogsági vonalakon, a terepfedezékeket kihasználva, lesből nyitottak tüzet a vázlatokon bejelölt célpontokra. Az egyhetes kihelyezés alatt 3 T-34-es harckocsit, több páncéltörő ágyút, tucatnyi bunkert és egy lőszerlerakóhelyet lőttek ki saját veszteség nélkül. A gyalogság a lövészárkokból kiugrálva ünnepelte a magyar páncélosokat, a gyalogoshadosztály parancsnoka kitüntetéseket osztott. Az oroszok pedig hangszórókon keresztül fenyegették meg a magyar páncélosok szürke ruhás személyzetét.
Az egyhetes “gyakorlati vizsga” után visszavont Tigris századok bevonultak a Nadwornától 8 km-re délre fekvő Pasiecnaban állomásozó 3/I. harckocsizászlóaljhoz. A szászlóalj, mint a 2. páncéloshadosztály többi alakulata, az egész 1. magyar hadsereg mozgótartalékát képezte. Míg a zászlóalj egységei pihenőben voltak, az Eszes Mátyás hadnagy parancsnoksága alatt létrehozott, egy-egy Tigris, illetve PzKpfw IV. harckocsiból, és egy StuG. III. rohamlövegből álló kiképzőszakaszban – talán újabb német harcjárművek átadásának reményében – tovább folyt a magyar legénység átképzése német harckocsianyagra.
Az 1944. júliusi lembergi hadművelet részeként az 1. magyar hadsereggel szembeni szovjet csapatok is támadásba lendültek. 1944. július 24-én elrendelték a 3. harckocsiezrednek a menetkészültséget. A szovjet támadás Stanislaut fenyegette, ezért a 2. páncéloshadosztály 1944. július 23-án átcsoportosult a város környékére. Egy Tigris harckocsikból álló csoport a Stanislautól északra fekvő Cziczovot még elfoglalta, de Jessupolt már nem tudta elérni. A Stanislaut fenyegtő közvetlen veszély ideiglenesen elhárult, azonban a Nadworna és Stanislau közt mintegy félúton lévő Ottyniánál az oroszok áttörték a magyar vonalakat. A 3/I. zászlóalj harckocsijait Mátyássy százados parancsnoksága alatt odarendelték. A csoport az Ottyliától délre fekvő Czuczylownél bocsátkozott harcba az ellenséggel. A támadást azonban a páncélosok megjelenésével sem sikerült elreteszelni. Megkezdődött az 1. magyar hadsereg visszavonulása a Kárpátok gerincére. A Tigriseket erős páncélzatuk, és kiváló lövegük miatt az utóvédek legtovább kitartó egységeivé jelölték ki. 66-100 mm-es páncélzatuk ellenállt a páncéltörők tüzének. A találat megrengette a kocsit, a páncél szikrázott, azonban a lövedék ütötte át. A harckocsikra felkapaszkodó szovjet gyalogosokat a kocsiból kidobált, és a páncélon robbanó kézigránátok, vagy egy másik harckocsiról leadott géppuskasorozatok söpörték le. Saturniánál az 514. magassági pontot biztosító két Tigris fél óra alatt 14 T-34-et lőtt ki.
Tények Erődje
magyartudat.com
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
