Eleve gondoltam, megírom ezt, de most hogy TGM meghalt időközben, már kényszer lett.
Ő az, aki személyében is képviselte a ballib agytröszt belterjességét. Egykor a ballib lobbi egyik fő megmondóembere volt, de amikor 1994-ben elkezdte lassú távolodását a ballibaizmustól, sőt 2000 körül egyenesen szembefordult vele, ez cseppet se változtatott státuszán: ugyanúgy a liberális médiák ünnepelt hőse maradt, neki szabad volt szidni a liberális tabukat is akár. Ugyanis a mi kutyánk kölyke az más, neki lehet.
Kedvenc videóm róla:
öröm hallgatni hogyan kergeti az őrületbe a klubrádiós tudatlan ballib tyúkokat.
Élete utolsó 20 évére sikerült olyan eszmerendszert kidolgoznia saját maga számára, hogy azzal élő ember rajta kívül nem érthet egyet.
Én kifejezetten szerettem, minden elérhető anyagát megnéztem, elolvastam. Miközben sose értettem vele egyet, egyik szakaszában se. De rendkívül érdekes stílusa volt, s a legnagyobb baromságot is képes volt izgalmasan előadni.
Utolsó cikke egyfajta szellemi végrendelet. 5 tanácsot ad, nem idézem szó szerint, inkább körülírom:
egy – A baloldali legyen konzervatív, abban az értelemben, hogy mivel nincs “forradalmi helyzet”, így a rendszer kritikája nem a “mi” ügyünket erősíti, hanem a nagyobb ellenségünkét. Azaz a baloldali fogjon össze a liberálissal és a konzervatívval, megvédendő a felvilágosodást.
A maga szemszögéből persze igaza van, mondom ezt mint a nagyobb ellenség képviselője. De a baloldal sikertelenségét is jól illusztrálja ez: úgy akartak a liberalizmus ellen harcolni, hogy közben annak alapját magukénak tekintették.
Megjegyzem: maga TGM magatartása se felel meg ennek a követelménynek, számtalanszor éppen ellenkezőleg cselekedett.
kettő – Egyedül a civil szféra maradt hű a TGM által “antifasiszta konszenzusnak” nevezett eszméhez, az államok lassan feladják ezt az elvet. Így összpontosítsunk rájuk.
Ez az “antifasiszta konszenzus” szerencsére lassan haldoklik, azt jelentette: a hivatalos eszme a liberalizmus, mellette megengedett a baloldal, feltéve, hogy az sose akar hatalomra jutni, cserébe viszont szabad a gazda a kultúrában. Ezt nevezik sokan – tévesen – kulturális marxizmusnak.
S tulajdonképpen ezt is így látjuk, fordított előjellel. Mindenki a szövetségesünk, aki rombolja az uralkodó közbeszédet. Sok magát “jobboldalinak” mondó is ezért szereti TGM-et, mert ő is ezt teszi rendszeresen – ezt TGM nem vette észre?
három – Ez tulajdonképpen az egyes pont picit más szempontú újrafogalmazása: mivel nem lehet győznie a baloldalnak (TGM a ballibeket természetesen nem tekinti baloldalnak!), így fogadja el a baloldali, hogy kilátástalan harc lesz, esetleg csak részeredményekkel.
Mindez persze igaz, s nem csak baloldali szemszögből. A kényszerű pragmatizmus és az eszme tisztántartása együttessége minden mai rendszerkritika elkerülhetetlen eleme.
négy – Lényegében azt mondja, vizsgáljuk felül biztosnak hitt nézeteinket, mert ezek lehet, hogy csak egy idegen rend szubjektív képzetei. Márpedig nem lehet úgy harcolni, hogy az ellenség fogalmait elfogadjuk. Persze itt TGM ellentmond első pontjának.
Ez is általános igazság. Magam direkt harcolok ezzel. Számtalanszor írtam róla.
öt – Legyünk globalisták, áljunk ki a globalizmus szervei mellett, nem mert ezek jók, hanem mert az aternatíva sokkal rosszabb. Azaz ez megint az egyes pont másképp való megfogalmazása.
Az ő szempontjából persze igaz. Ahogy fordítva is az: valójában mi is a legszívesebben globalisták lennénk, de nem lehetünk jelenleg azok, mert a globalista elit az ellenségünk.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
