Méghozzá nem is egyszer. Sőt.Tévedett még továbbá Albert Einstein, Széchenyi István és Teréz anya. Meg te. Meg én. És mindenki, aki nem hordja a zsebében a bölcsek kövét.
2003. október 24-én született egy Alapító Nyilatkozat, melyben pár fiatal srác szavakba öntötte a gondolatait és megfogalmazták azt az irányvonalat melyet követni szeretnének. Most, majd’ 14 év múlva újraolvasva talán aktuálisabb a mondandója mint születésekor. Benne van minden, ami a mai Jobbikot jelenti: a rendszerváltozás befejezésének igénye, a nemzeti értékek iránti elkötelezettség, a hagyományok tisztelete és a radikalizmus.
A Jobbik egy ideje megújult irányvonalat tűzött zászlajára: a néppártosodást. Sokan értetlenkedve álltak a dolog előtt, páran még most sem igazán értik, miről szól a dolog. Pedig egyszerű: a világ, így a globális politika is teljesen átalakult az utóbbi időben,
50 év alatt több változás történt mint azt megelőzően évszázadok alatt.
A klasszikus határvonalak elmosódni látszanak, a korábbi táborok, mint jobb és bal, republikánus és demokrata, konzervatív és liberális mindinkább átfedésbe kerülnek egymással. Erre pedig egy magára valamit is adó pártnak reagálnia kell, és Magyarországon egyedül a Jobbik ismerte fel ennek a folyamatnak a szükségszerűségét.
Ehhez először is felül kellett vizsgálni a párt működését, meg kellett találni azt az utat, hogyan lehet átültetni mindazt, amit a Jobbik jelent, egy olyan formába, amely képes a magyar társadalom egészét megszólítani úgy, hogy a céljaik és hitvallásuk ne sérüljön.
Egy politikai közösségnek is megvan a maga életútja, folyamatosan alakul, formálódik, fejlődik. Régebben bizony előfordult hogy fejjel mentek a falnak.
Zsidóztak? Igen. Cigányoztak? Igen. És tanultak belőle? Rengeteget.
Mára sikerült megérteniük, hogy mesterségesen szított és fenntartott gyűlölködés semmi jóra nem vezet, a párbeszéd annál inkább. A néppárt nem csak egy üres frázis, a Jobbik valóban a magyarság egészét kívánja képviselni a határainkon innen és túl, mely közösségbe minden egyes magyar állampolgár beletartozik. A radikalizmus nem azt jelenti, hogy jelszavakat skandálunk és a közös gyűlölet tart össze minket. A módszereknek kell radikálisnak lenniük, végig kell vinni az elképzeléseket és nem szabad belenyugodni félmegoldásokba.
Teszik ezt úgy, hogy a program változatlan, a mondanivaló ugyanaz. Csak közben felnőttek a feladathoz.
2010-ben nem álltak készen a kormányzásra. Megkockáztatom, hogy még 2014-ben sem. mára viszont igen.
Olyan emberek, csoportok, közösségek értették meg a szándékaikat és álltak melléjük, akiknek segítségével képesek kivezetni az országot a hosszú-hosszú évtizedek óta tartó gyötrelmes időszakból, és újra fejlődő, virágzó, élhető hellyé tudják tenni.
Mióta ez az irány elindult, kaptak hideget-meleget, voltak hazaárulók, zsidóbérencek, zsúrpubik, csicskapárt és így tovább, mind jobban próbálják a pártot befeketetíteni és ellehetleníteni. Lepereg mint cipőről a sár. A Jobbik mindig is hallgatott a kritikus hangokra, vezetőik nem egyszer elmondták már: igazi fejlődést csak így, az építő kritikák figyelembevételével lehet elérni, de ezek nem azok. Ez sima mocskolódás, semmi köze sem a valósághoz, sem a nemes küzdelemhez. És egyet ne felejtsünk el: míg ők hazudnak az országról és hazudnak az ellenfeleikről, amin egyre többször kapják rajta őket, a Jobbik mindig is az igazságot tartotta a legfőbb értéknek.
És az igazságot hiába próbálják elfedni, hiába próbálják a földbe taposni, mindig kidugja a fejét és rákiabál az agresszorra: „Elég volt! Most én jövök!”.
Igen, fennállása alatt a Jobbik sok mindenben tévedett. Viszont egyvalami megkülönbözteti őket mindenki mástól: soha nem akarattal, és soha nem rossz szándékból.
Ebben rejlik az igazi erejük, és ezért tudtak mindvégig hitelesek maradni: beismerik, ha tévedtek, és nem félnek bocsánatot kérni.
És ez a néppártosodás igazi lényege, ez ennek a folyamatnak a kvintesszenciája.
Hogy szembe mertek nézni önmagukkal. És győztek.
Szathmáry-Király Gábor
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
