Az adat vált a 21. század nyersanyagává, ami nagy kihívás a szociális piacgazdaság fenntartásában és a társadalmi igazságosság biztosításában Angela Merkel német kancellár szerint.
Jól hangzó bornírtság.
A politikus a G20 csoport argentin soros elnökségének idején a Global Solutions Summit címmel Berlinben rendezett konferencián kiemelte, hogy a 21. században már nem a szén és az acél vagy az alumínium és a réz, hanem az adat a legfőbb nyersanyag.
Jókora tévedés: pont az ellenkezője igaz.
…és még senki sem válaszolta meg azt a kérdést, hogy ebben a helyzetben miként lehet fenntartani egy méltányos, szociális piacgazdaságot – panaszolta az európai nagyhatalom vezetője.
Kinek panaszkodott: ki a hibás?
Mint mondta, „mindannyian adatbeszállítók vagyunk”, de az adatokért „eddig nem kaptunk semmit, míg mások szépen keresnek rajtuk”, így egy nagy igazságtalanság fenyeget.
Lázad a kancellár! De ki ellen, ki az ellenség?
Ő vajon milyen adatokat szállít be? És kiknek? Kik azok, akik az ő adataiért nem fizettek? Kik kerestek Angela Merkel azon adatain, amelyeket ő szállított be? És ki az a „mi” Angela Merkel esetében, akiket vele együtt zsákmányolták ki?
Mintha megbuggyant volna a nagypolitikus…
Nagy igazságtalanság fenyeget – adta le a vészjelzést a dúsgazdag ember, akinek még a beszédeit is mások írják, akinek még a zúduló adathalmazt is kiválogatják, a lényeget teszik eléje.
Ki fenyegeti a német kancellárt?
Hozzátette, hogy a reális javaknak van ára és adózni kell utánuk, ezért az adatok árát is meg kell határozni, és az adatokon alapuló gazdasági tevékenységnek is megfelelő adórendszert kell kidolgozni.
Eszerint az adatok nem reális javak.
Nem reális javak, noha nyersanyag, „nem a szén és az acél vagy az alumínium és a réz, hanem az adat a legfőbb nyersanyag” – mondta. A fémeknél is fontosabb jószág az adat, de nem reális.
Nem reális, de be kell árazni.
Az adatok, különösen a fogyasztók adatainak beárazása lesz a jövőben a központi kérdés a társadalmi igazságosságot tekintve – húzta alá a német kancellár a kedden véget ért konferencián.
Beszédét ketten írták, de nem tudtak egymásról.
Az ügy jelentőségét mutatja a nagy amerikai informatikai vállalatok, az Amazon, az Apple, a Facebook és a Google európai adófizetési kötelezettsége körüli vita is, vagy az autóipar fejlődése – mondta Angela Merkel.
Történetesen pont Merkel tehet valamit adóváltoztatásért.
A kancellár megjegyezve, hogy az iparágat átformáló digitalizáció révén „végül már nem is fogjuk tudni, hogy az autó egy guruló számítógép-e, vagy egy régi termék az elmúlt időkből”.
Ez már nagyon Mari nénis.
Merkel kiemelte, hogy ezekről a kérdésekről egyelőre a tudósoknak kell gondolkodni és javaslatokat tenni. Ez „szép feladat” a tudomány embereinek, a politikusok dolga pedig az, hogy nagy figyelemmel meghallgassák a reformjavaslatokat – mondta a német kancellár.
Szakértői kormányzást akar?… Akkor ő mit csinál?
Ezért a bődületes zagyvaságért nem Merkel a hibás. A beszédírói nézik balgának a nagyközönséget. Vagy éppen tévedtek. A beszéd elejét nem ugyanaz írta, aki a végét, és egyikük sem olvasta el, fésülte össze a teljes szöveget.
Vagy a szöveg másoknak készült, de tévedésből ezt adták Merkel kezébe.
A kancellár azonban felolvasás közben sem vette észre, ez nem az ő szövege, ez valami tudományos civil találkozó előszavának készült, de még nem befejezett szövegvázlat, zavaros, ezen még dolgozni akart a beszédíró.
Halandzsa lett belőle.
Ilyet még Brezsnyev sem mondott, neki gondosabb beszédírói voltak. A kancellár állapota eszerint kérdőjeles – Németország nagy veszélyben van.
És sajnos Európa többi része is.
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
