A szürreális baloldali panoptikumból kimaradó LMP nagy kockázatot vállalt a látványos önállósággal, mégis, az éppen csak meglett öt százalékkal esélyt kap rá a baloldal, hogy 2018-ban ne kizárólag Gyurcsány Ferenc őrült egyszemélyes showjáról szóljon a választás.
Jó dolog néhány napot várni sorsdöntő, vagy csak annak kikiáltott esemény után. A bal parti összeborulás látványos veresége ugyanis nem hogy nem volt elegendő arra, hogy meginduljon odaát valamiféle elitcsere (az egy szem PM-vezetés ugyan lemondott, de ők gyakorlatilag maga a párt, így valószínűleg újra is választják magukat), hanem talán még inkább bebetonozta ezt a nyomorult galerit a kényelmes ellenzéki székbe.
Persze addig, amíg rá lehet fogni Orbánra mindent (a kétségtelenül a Fidesz-felé lejtő pálya esetén némileg joggal) addig továbbra is őskövület Fodorokat, Gyurcsányokat, Kunczékat, és szürke, tehetségtelen, jellegtelen Mesterházykat, Jávorokat és Bajnaikat fogunk odaát látni.
Mert bár a tábor egyre fogy, egyre öregebb, mégis víz felett tudnak maradni pár százezer ember szavazatával, amelyet akkor is megkapnának, ha a balos összefogás élő adásban kezdené el egymás nyakát kitekerni.
A szürreális panoptikumból kimaradó LMP, mint a magyar baloldal antianyaga már sokkal érdekesebb. Egyrészt, mert tudatosan, saját létét is veszélyeztetve maradt távol az akol melegétől, ezzel pedig nem csak a tagság, de a szavazók egy jelentős része is kicserélődött, másrészt, mert évtizedek óta megdönthetetlennek tartott baloldali tabut felrúgva, politikájuk fókuszában nem az úgynevezett náciveszély áll, ráadásképp pedig nem csillagászati távolságból szemlélik a magyar rögvalóságot. Hogy mennyire aktuális a kérdés, jól mutatja a frissen lefasisztázott Schiffer András esete is….
Az LMP-nek sikerült az a bravúr, ami utoljára 94-ben a Fidesznek: a baloldali kiátkozás ellenére bejutni a parlamentbe, így 2010-el ellentétben, amikor nagyon sokan – joggal – még az új SZDSZ-t látták a pártban (és mint utólag kiderült, meg is próbálták azzá tenni) most valóban egy „rendszeridegen” párt ücsöröghet az országgyűlésben, a mainstream bal nem kis bosszúságára. A következő ciklus nagy kérdése így az lesz: van-e igény erre az alternatívára, vagy marad a baloldalt évtizedek óta meghatározó galeri egyre fogyatkozó, gyengülő hatalma.
A német megszállási emlékmű körüli hiszti jól példázza, a magyar baloldal nagy része tényleg nem érti a lényeget: nincs szimbolikus politizálás, nincsenek „ügyek”, nincsen ideológia, nincs már bal, meg jobb. Csak több millió létminimum alatt, vagy máról-holnapra élő, multinál, minimálbéren tengődő, három műszakban dolgozó, kilátás nélküli ember, és a Nagykörútig valamiért soha el nem jutó csendes, elfojtott félelem, hogy az utolsó tyúkért az első jöttment leszúrhat.
Nekik nem kell emlékmű. Sem turul, sem német megszállási, sem újabb Holokauszt-emlékközpont.
Rohadt egyszerű ezt belátni, elég, ha ránézünk a választási térképre.
Bazsó Bálint
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
