Tényleg nácik emlékeztek a Deák téri kettős gyilkosság áldozataira?

Alig egy héttel a két fiatal értelmetlen és brutális halála után, a címben meghatározott kérdés vált a hangsúlyossá. Ha már a rasszizmusról van szó, akkor mondhatjuk, hogy ez a sztori meg – sajnos – tipikusan magyaros. A miniszterelnök hallgat, miközben megjelentek a rettegők, és azok is, akik a biztonságért tüntetni nem a Belügyminisztériumhoz, hanem a Roma Önkormányzathoz mentek. Gondoltam, felhívom egy jó barátomat, aki fiatal is, politikus is (ő vezeti a Jobbik IT-t), debreceniként ott volt a futballszurkolók csütörtöki budapesti megemlékezésén – és biztosan állíthatom, hogy nem náci.

 

Szóval, most azt kellene elfogadnunk, hogy mindenki, aki tegnap kiment a Deák Ferenc térre, azért tette azt, hogy ott nyilvánosan hangot adjon az addig csak a négy fal között gyakorolt rasszizmusának? – vetem fel Keresztesy Gergőnek.

„Hát nem, és én azt mondom neked, hogy már a legelején tisztába kell tenni alapvető dolgokat!” – vágja rá

„Ha valaki megnézi a sajtóbeszámolókat, főleg azokat az újságokat, amelyek szenzációhajhász módon próbáltak közvetíteni az eseményekről, elfelejtik, hogy tegnap Budapesten kettő rendezvény volt. Volt egy 6 órára bejelentve az Országos Roma Önkormányzat épülete elé, amit egy politikai párt hirdetett meg, illetve volt egy másik rendezvény, ez volt a Deák téri megemlékezés, amit a szurkolói csoportok szerveztek, és fokozottan megkértek mindenkit arra, hogy a politikai szereplők, és politikai pártok erre ne próbáljanak meg rátelepedni.

„Már csak azért sem, mert ha egy ilyen jellegű eseményre politikai pártok rátelepednek, annak mindig káros hatásai vannak az ügyre” – emlékeztetett a nyilvánvalóra.

Az biztos, hogy ezt a két rendezvényt gyönyörűen összemossa a média, hiszen a Deák téri megemlékezést is a Mi hazánkhoz kötik, miközben az a szurkolók rendezvénye volt. De el tudod mondani, hogy magánszemélyként miért érezted fontosnak, hogy ki menj a megemlékezésre?

„Azt gondolom, hogy soha nem lehet indoka annak, hogy két ennyire fiatal embernek, ilyen bestiális módon kioltsák az életét. Ezen a megemlékezésen nemcsak a szurkolói csoportoknak, hanem minden olyan magyar állampolgárnak, a társadalom bármely tagjának, részt kellett vennie, aki méltó módon akart megemlékezni az áldozatokról, egyben felhívva a figyelmet arra, hogy közel sem jelenti azt, hogy rendben van Budapest közbiztonsága, ha a főváros legfrekventáltabb helyén, ahogy a rendőrség is fogalmazott, a két fiatal srácnak esélye sem volt, kivégezték őket. S aki egy kicsit is belelát, hogy mi zajlik az éjszaki életben, a szórakozóhelyeken és környékükön, az azt mondja, ’eddig és ne tovább, ennek megálljt kell parancsolni, valamit tenni kell’!”

Ott voltak a ferencvárosi és újpesti szurkolók is, ennek mekkora jelentősége van? És amúgy tényleg, vajon ők valami mellett álltak ki most, vagy valamivel szemben?

„Itt először a sajtó egy másik ferdítésére is felhívnám a figyelmed. Meg persze mindenkiét, akit valóban érdekel a valóság, vagy a szurkolók véleménye. A csoportok vezetői végig figyelmeztettek, és az utókommunikációjukban is erről szólt: itt nem egy cigány-magyar kérdés volt tegnap. Nem az elkövetők társadalmi hovatartozására voltak kíváncsiak, hanem egy súlyos problémára próbálták felhívni a figyelmet. És igazad van, részben valami mellett, két szurkolótársuk emléke mellett álltak ki, és valami ellen, a brutális gyilkosságok és a közbiztonság tarthatatlan állapota ellen jelentek meg”.

Attól még szólt az „Igenis van cigánybűnözés” rigmus – rögzítem.

„Így van, de tegye mindenki a szívére a kezét…, vagy inkább másképp fogalmazok. Egy-egy ilyen tragédia egy egész társadalmat rendít meg, egész Magyarországot foglalkoztatja a brutális kettős gyilkosság. Ez a skandálás vállalhatatlan, de nyilvánvalón egy ekkora tömegben mindig lesz egy-két hangadó, aki miatt az ilyen szólamok is előjönnek… De akkor ugyanúgy vállalhatatlan az is, hogy Budapest főpolgármestere a városa központjában történt bűncselekmény után hallgat, viszont kollektíve minden megemlékezőt lenáciz”.

Aztán Keresztesy Gergőnek ez is az eszébe jutott: „Mivel Dzsudzsák Balázs is volt  a rendezvényen, ezek szerint Karácsony Gergely olvasatában a válogatott futballista is egy náci, mert méltó módon megemlékezett az áldozatokról, a bestiális eseményekről”.

Hírdetés

A legnagyobb szemétségnek én is ezt tartom, amikor a kisembert, átlagembert – értsd jól! – vonják kérdőre, amikor az megpróbál feldolgozni valahogy egy ilyen eszement brutalitást. Miközben se normális tájékoztatás nincs a rendőrség részéről, miközben vannak választott vezetőink, akiknek legalább a közbizalom látszatát fent kellene tartania, megszólalnia, bátorítani az embereket. Aztán persze ugye vannak olyan politikai aktorok is, akik ugyan nincsenek hatalmon, de a két fiatal halála elég rivaldafényt kölcsönöz nekik, és ki szeretnék használni ezt. Az az egyes embert okolni, aki retteg, aki dühös, mert elvesztett valamit, egy barátját, vagy csak a hitét az államban, az igazságos, méltányos életben, eléggé visszatetsző a számomra.

„Így van, arról már az elején beszélgettünk, hogy annak milyen negatív hatásai vannak, hogyha egy ilyen politikától független rendezvényre a politika mégis megpróbál rátelepedni, én azt gondolom, hogy mindenki maradjon a kaptafánál. A politikának meg van a platformja ahhoz, hogy erre a történésre reagáljon, érdemben tenni tudjon. Azt sem szabad elfelejteni, a társadalom rendelkezik egy önvédelmi reakcióval. Egy ilyen esemény, mint ami a Deák téren történt, a társadalom lelkiállapotát, az egyes emberek kedélyét felborzolja. Szerintem mindannyian belegondoltunk abba, mi történt volna akkor, ha mindez velünk, vagy a családtagunkkal történik, főleg, hogy ennek a társaságnak nem ez a két srác volt az első áldozata aznap este”.

„Figyelj, mindig vannak olyan szereplők, akik megpróbálják megnyugtatni a társadalmat, vagy érdemben kommunikálni az eseményekről, és van azok, aki tovább próbálják hergelni az embereket, ami a legrosszabb út. És persze itt szóba kerül, hogy milyen nemtelen támadások érik most a szurkolói csoportokat is. A szenzációhajhász újságírók elfelejtik, amikor a koronavírus-járvány alatt ugyanezek a csoportok több 10 millió forint értékben gyűjtöttek adományokat kórházaknak, egészségügyi dolgozóknak, de például a debreceni ultrák iskolások otthontanulását segítették. Erről előszeretettel hallgatnak. Az meg a kormány részéről különösen álságos, hogy az állatvédelemre hivatkozva gyakorlatilag a szurkolók vegzálására hoztak egy pirotechnikai eszközöket tiltó törvényt, miközben ebben az országban gyakorlatilag a szurkolók teszik a legtöbbet az állatok védelme érdekében.”

Szóval, 2020 van. 14 éve gyilkolták meg Szögi Lajost, 12 éve történtek a cigánygyilkosságok, és több mint 10 éve ölték meg Marian Cozmát is. Aztán ma is azt látjuk egy ilyen tragédia után, hogy a kormány, még ha az a mindig hangos Orbán-kormány is, gyakorlatilag hallgat, a baloldal egy része nácizik, a jobboldal egy része meg cigányozik. Hát, nem sok mindent tanultunk az elmúlt egy évtizedben sem.

„Teljes mértékben egyetértek veled. Én is azt érzem, hogy a társadalmi ellentétek, az egyes társadalmi rétegek közti feszültségek a mai napig velünk maradtak. És ebben a politikusoknak óriási felelőssége van. Egy ilyen eseménynél, történésnél nem szabad csendben maradni, ám ahogy a romagyilkosság is egy elfogadtathatatlan reakció volt egy szűk, szélsőséges csoporttól, nyilvánvalóan az is elfogadhatatlan, hogy most itt habzó szájjal cigányozunk, nácizunk”.

„Az egyik oldal előhúzza a jól csengő náci kártyát, hiszen ezzel bőven lehet társadalmi rétegeket hergelni, de a cigányozás is ugyanez. Nekem is vannak cigány barátaim, akikkel jóban vagyok, becsületesen élnek. Nem lehet egy cselekmény alapján egy egész társadalmi csoportot megítélni. De itt megint kiemelném a szurkolók védelme érdekében, hogyha valaki megnézi a szuroklói csoportok reakcióit, a Fradi-tábor vezetőinek a reakcióját, leírják, nem faji, vagy etnikai kérdést akartak ebből csinálni, csak méltó módon próbáltak megemlékezni a társaikról. És akkor a csütörtök este felszólaló politikai szereplők tegyék a szívükre a kezüket, és mondják azt, nem szervezték direkt úgy a dolgokat, hogy össze lehessen mosni a nevükkel a szurkolói megemlékezést! Ez nagyon-nagyon káros volt az ügy számára!”

Ha abból indulunk ki, hogy a héten volt több szurkolói megemlékezés, többek között a Deák téren is, és egyik helyen sem volt ilyen felhang, akkor tényleg komoly hiba lenne a szurkolói társadalmat hibáztatni.

„Pontosan ezt mondom. És nyilván a média egy része lecsapott erre a helyzetre. Tökéletes példa ez arra, hogy amíg a politika távolt tartja magát, vagy legalábbis amíg nem politikai haszonszerzés a cél, hanem a szolidaritás a szurkolói társadalommal, addig nincs probléma, de amint ez bárki részéről megváltozik, annak ez a cirkusz az eredménye. És ennek most azok a szurkolók isszák meg a levét, akik év közben csendben önkénteskednek, vagy például helytállnak az állatkínzókkal szemben.”

„De azért, mert aggódom amiatt, hogy az én most 6 éves kisfiam szembe találkozhat Cs. Krisztiánnal mondjuk 10-15 év múlva a Deák téren, ezért náci lennék? Nem gondolom.

Ha azt mondom, hogy nincs rendben a közbiztonság, és tenni kellene a fiatalok biztonságos szórakozása érdekében, akkor náci lennék? Nem gondolom.

Azért mert a gyász hangulatában fekete pulóvert veszek fel, akkor náci lennék? Nem gondolom.”

Szerintem sem.

„A cigányozás legalább akkora hiba, mint amikor a főpolgármester egy ilyen rendezvény minden egyes résztvevőjét lenácizza. Mindkettő az uszítás kategóriája, és elfogadhatatlan.”

És nem visz sehova. Lényegében ugyanott vagyunk, mint 14 éve.

„Ez az, és ha továbbra is ezt az utat járjuk, amit a politika most mutat, hogy vagy uszítunk, vagy a homokba dugjuk a fejünket, akkor itt 10 év múlva sem lesz semmi másképp. Ugyanez lesz a helyzet. Jöhet az újabb tragédia.”

 

(Megjegyzés: csak az idézőjelben szereplő gondolatok képezik Keresztesy Gergő véleményét, a többi a szerző meglátása.)


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »