Évtizedek után először ismét politikai aktivitást mutat a görög hadsereg. Egyes sajtóértesülések szerint, ha az ország káoszba zuhan, a fegyveres erők készen állnak a hatalomátvételre. Ám, ahogyan egész Görögország, a katonák is megosztottak.
A sajtóban már napok óta pedzegetik, hogy egy esetleges gazdasági, majd ezt várhatóan követő politikai összeomlás esetén a hadsereg venné kezébe az ország irányítását. A találgatások és utalgatások sorát Paul Goldschmidt, az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyi főigazgatóságának egyik volt vezetője nyitotta, aki amúgy a mai napig igen befolyásos szakembernek számít az Unióban. Elemzését múlt héten a valasz.hu szemlézte. Ebből az derül ki, hogy, ha a „nem” győzedelmeskedik a népszavazáson (ahogyan az azóta már meg is történt), a Sziriza képtelen lesz tartani az ígéreteit, az ország káoszba süllyedhet, és ez „szélsőséges esetben” akár katonai hatalomátvételhez is vezethet.
A belga szakember riogatásainak pár nappal később egy „IGEN” szavazatra buzdító levél adott súlyt. A nyilatkozatot 65 magas rangú nyugalmazott katonatiszt írta alá, akik úgy vélik, hogy, ha az ország „az elszigetelődést választja”, azért „hatalmas árat fizethet az ország”, veszélybe kerülhet „a demokrácia, a szabadság, és a nemzeti függetlenség is„.
A szuverenitás féltése sokkal inkább a „NEM”- re buzdító kampány, illetve a kormány jelszava volt, ezzel érvelni az uniós diktátumok elfogadása mellett meglehetősen bizarr dolog. Ám a folytatás ennél is keményebb. A nyugdíjas tábornokok szerint azért fontos, hogy hazájuk a kitartson „szövetségesei” mellett, mert az „elszigetelődéssel”
„az ország meggyengülne azokkal szemben, akik ellenünk szervezkednek, meggyengülne azokkal szemben, akik térdre akarnak kényszeríteni és le akarnak igázni bennünket”.
Nemzetközi összeesküvéssel riogatva biztatni a nemzetközi nyomás előtti meghajlásra – nos, ez még a Balkánon is erősen skizofrén gondolatmenet. Ám, ha a hadsereg valóban kész erőszakkal eltávolítani a kormányt, akkor nyilván elsősorban „a haza védelmére” fognak hivatkozni. A tisztek nyilatkozatának elején emlékeztetnek is „a Hazára, és a Lobogóra” tett esküjükre, és, hogy „életüket a haza védelmére tették fel”. Dél-Amerikában a 20. század második felében Argentínától Chilén át Paraguayig számos országban történt az Egyesült Államok és a CIA által hol nyíltan, hol burkoltan támogatott puccs, és (bár ezek legfőbb célja az ország amerikai függésben tartása volt) a katonai vezetés majd’ minden alkalommal „a haza védelmére” hivatkozott.
Igény, az volna…
De nem is kell ennyire messzire menni a „jó példához”. 1967-ben George Papadopulosz ezredes vezetésével egyszer már a görög hadsereg is átvette a hatalmat. Állításuk szerint egy kommunista puccskísérletet akadályoztak meg, ám erre vonatkozóan azóta sem kerültek elő érdemi bizonyítékok. A balos konteók szerint a „fekete ezredesek” mögött valójában a CIA állt. Nyilván ezt sem lehet biztosan tudni. Azt viszont igen, hogy Washington három év alatt 170 millió dolláros katonai segélyt nyújtott a brutális eszközökkel kormányzó juntának, cserébe katonai támaszpontot létesíthettek Pireuszban. A magát „nemzetinek” és „jobboldalinak” nevező rezsim amúgy annyira volt konzervatív, hogy ’67 végére már Konstantin királyt is elűzték. Az USA és a Nyugat által hat éven át tétlenül szemlélt, sőt támogatott diktatúrának végül a ciprusi polgárháború vetett véget, amelybe csúnyán belebukott a görög hadsereg.
Azóta alapvető szabálynak számít, hogy a katonáknak politizálni szigorúan tilos. Nem véletlen, hogy még most is csak a nyugalmazott tábornokok szólaltak meg. Ám elég valószínű, hogy véleményüket sok aktív tiszt is osztja. De biztos, hogy nem mindenki. Ahogyan az egész ország, úgy a hadsereg is rendkívül megosztott. Panosz Kammenosz, a radikális jobboldali Független Görögök párt vezetője, egyben hadügyminiszter (tehát a kormány tagja és a „nem” mellett aktívan kampányoló politikus) a napokban szintén arra hivatkozott, hogy az „ország stabilitását a fegyveres erők garantálják”. Nyilván ő sem a levegőbe beszélt, tudja, hogy számos magas rangú tiszt van, akikre számíthatna egy válsághelyzetben. A Brüsszel-párti ellenzék alaposan persze alaposan kibukott Kammenosz kijelentésén, azzal vádolva, hogy a katonai diktatúra szellemét akarja kiengedni a palackból. Ugyanezeknek a politikusoknak a 65 ex-katonatiszt által aláírt, meglehetősen militáns nyelvezetű levelével semmi bajuk nem volt.
Létezik, hogy…?
Létezik, hogy a 21. században, az Európai Unióban katonai puccsal buktassanak meg egy kormányt? Nos, nem túl valószínű, de azért messze nem lehetetlen. A nyugalmazott tisztek kampányüzenetének egyik kezdeményezőjét, Frangulisz Frangoszt
azért távolították el 2011-ben (!) a hadsereg éléről, mert állítólag fegyveres hatalomátvételre készült.
A görög hadseregnek – ellentétben például a magyarral, vagy a szlovákkal – ereje is bőven lenne arra, hogy kezébe vegye a hatalmat. Évente 6-7 milliárd dollárt költenek a védelmi kiadásokra, az országban hadkötelezettség van, a fegyveres erők látszáma meghaladja a 170 ezret.
A puccs azonban egyelőre nem több, mint egy olyan dark sci-fi utópia, amelynek a valószínűsége nagyon alacsony, de mivel nem lehetetlen, jól el lehet morfondíropzni rajta. Görögország már negyven esztendeje demokratikus jogállam, közelmúltja történelmi okokból gyökeresen másként alakult, mint a környező országoknak. Azt azonban ne feledjük:
ez még mindig a Balkán, ahol az erőszak sokkal előkelőbb helyen van a lehetséges megoldások listáján, mint Európa más részein.
Nincs két esztendeje, hogy az Arany hajnal két tagját anarchisták mészárolták le, előtt pár hónappal pedig egy balos reppert késeltek halálra.
Brüsszel nyilván nem nézné el egy junta tartós berendezkedését, ám egy gazdaságilag összeomló, politikailag anarchiába süllyedő országban egy gyors, és lehetőleg vértelen „rendteremtést” talán nem is fogadnának annyira kelletlenül. Ezt nyilván minél rövidebb időn belül konszolidáció és szabad választások követnék – ahol egy káoszba és puccsba torkolló kormányzás után vajmi kevés esélye lehetne a jelenlegi kormánypártoknak…
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
