Pár ikonikus jelenet vagy személy (például az ezüstérmes, lazaságból viszont aranyérmes török sportlövő) kivételével valószínűleg a civilizációs destrukció az, amire a 2024-es párizsi olimpiából évek múltán is emlékszünk majd. A fájdalmas jelenetsorok negatív dobogóján aranyérmes a megnyitó, de az algériai „interszex” bokszoló is ott lohol a nyomában.
Hámori Luca és Iman Helif egyenlőtlen mérkőzése valószínűleg mindenki előtt ismeretes, ebből, illetve tágabb perspektívából megközelítve a történetet összesen öt pontba szedtem, ami – véleményem szerint – mindenképpen szót érdemel.
Ki kellett-e állnia Lucának Helif ellen?
Hámori egy amolyan „modern hőssé” avanzsált, mert vállalta az egyoldalú küzdelmet, ami kétségkívül elismerésre méltó, de meglátásom szerint nem kellett volna legitimálni ezt a nettó csatlást az olimpián. Ha Algériának nővé kell valakit kreálni ahhoz, hogy érmet szerezzenek, az kizárólag őket (no meg persze a politikailag korrekt világunkat) minősíti, a csalással szerzett győzelem pedig nem győzelem, így ha mindenki – szó szerint – szegre akasztotta volna a kesztyűt ellene, valószínűleg a NOB sem lenne ilyen kényelmes helyzetben.
Az algériai bokszoló tehet-e róla, vagy inkább „ne bántsuk”, nem ő felelős a helyzetért?
Ugyan már! Sajnos több olyan megnyilvánulást is láttam, amely kvázi áldozatnak állítja be, mondván, hogy a döntéseket a feje fölött hozzák, ne őt becsméreljük.
Most őszintén, ez a lény úgy néz ki, mint aki ártatlan elszenvedője az olimpiának? Mert számomra inkább egy vérszemet kapott szó szerinti aranyásónak tűnik, aki tisztességtelen eszközökhöz folyamodik, hogy győztes legyen. Ráadásul még neki áll feljebb, szerinte ő „nő és az is marad”.
Legyen-e külön LMBTQ-olimpia?
Azért raktam harmadik helyre, mert hasonlóan abszurd, mint az előző pont. Felmerült többekben az is, hogy elkerülendő a hasonló igazságtalanságokat, rendezzenek külön olimpiát az LMBTQ-embereknek.
Mondanom sem kell, hogy ez még nagyobb meghajlás lenne a lobbi előtt, mint a jelenlegi helyzet, de őszintén remélem, hogy azok sem gondolták komolyan, akik eljátszottak ezzel a gondolattal.
Hol vannak a feministák?
Most akkor azért harcolnak a progresszívak, hogy „a nő legyen nő”? Visszaértünk az origóhoz? Tényleg, amúgy hol vannak ilyenkor a feministák, amikor nőket ütlegel egy férfi, ráadásul egy sportversenyen?
Ezek már releváns kérdések. Egyetlen lelkes feministát sem hallottam megnyilvánulni az ügyben, amíg a (magyarországi) liberális szekértábor túlnyomó része az algériai lényt védi még egy magyar olimpikon ellenében is.
Mostantól ez így megy tovább?
Most mindenki sportlázban ég, de mindez igazából a probléma egy rettentően kicsi szelete, pontosabban fogalmazva romlott világunk egy most nagynak tűnő, de valójában apró fejezete. A szürreális helyzetek – mint ez a sportverseny is – már egy magából kiforgatott, erodált világ mellékterméke, a normalitás kereteit már évtizedek óta serényen bontogatják. Ha azt nézzük, Luca végtére is jól jött ki az egészből. Sokan hősként ünneplik, a magyar szövetségtől bronzéremért járó pénzt kap. De mi lesz az északi civilizációval?
Tacitus római történetíró szerint a zsidó mindent ránk szabadít, ami undorító nekünk. Visszaemlékezve az olimpia megnyitójára és több meghatározó szereplő faji hovatartozására, ez a megállapítás kétségkívül igaz. Ahol ekkora gyalázatot meg lehet csinálni Európában, ahol a Vatikán több mint egy héttel később foglal állást egy gyenge nyilatkozat formájában, ott nem sok jóra számíthatunk.
Pontosan ezért, nem hiába hagytam utoljára az igazán releváns és fontos kérdést. A szürreális olimpia egy tünet, de az 1945 óta tartó folyamatos destrukció démoni gyümölcse most érik be igazán a sátáni erők számára.
Az emberi társadalmak sajátja, hogy amíg egy probléma nem érint óriási tömegeket, addig sokan nem vesznek tudomást róla, vagy félvállról veszik. Ilyen a környezetkárosítás, a globális felmelegedés, de az európai civilizáció rombolása is. Ám mivel a sportesemények a történelem során mindig nagy tömegeket mozgattak meg, bízom benne, ha már máshogy nem, legalább így észbe kapnak az orruknál fogva vezetett milliók.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
