A közelmúltban megújult az érpataki templom külseje és a parókia épülete, így augusztus 28-án, a templom búcsúján ezeket is megáldotta a szertartáson jelen lévő Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök. Az ünnepi alkalmat Munkácsi János parókus pappá szentelésének 25. évfordulója tette még emlékezetesebbé.
A 20. század közepén magtárból alakították ki az érpataki görögkatolikus templomot; Dudás Miklós megyéspüspök 1949-ben szentelte fel az Istenszülő mennybevitele ünnepén. Erre a napra emlékezve tartják évről évre a templombúcsút Érpatakon. Néhány évvel ezelőtt a templombelsőt, 2022-ben a templomkülsőt újíttatta meg az itt szolgálatot tevő Munkácsi János atya, valamint pályázati lehetőség igénybevételével a parókia épületét is teljes mértékben felújították.
Az idei ünnepen e megújult épületeket áldotta meg Szocska Ábel püspök – a templomot a liturgia előtt, a parókiát a szertartás után hintette meg szenteltvízzel.
A búcsú abból a szempontból is különleges volt, hogy Munkácsi János parókus pappá szentelésének huszonötödik évfordulója alkalmából adott hálát, és ezüstmisés áldást osztott az istentisztelet végén.
Szentbeszédében a nyíregyházi megyéspüspök az épületek megszépülését és az azt szorgalmazó papi életutat együttesen, egymással szoros összefüggésben értékelte.
„Megszentelte, mivel hűséges volt, és szelíd, és kiválasztotta minden ember közül” – kezdte beszédét az ünnepi szónok a Sirák fia könyvéből származó idézettel, utalva ezzel az ünnep főszereplőjére, Máriára. Ám a szelídség és hűség, melyet ilyen módon értékel az Atya, jellemző a papi hivatásra is, s jellemvonása ez János áldozópapnak is – dicsérte Szocska Ábel püspök a jubiláló Munkácsi Jánost.
„Az Atya a Szűzanya személyében megszólított egy hűséges és szelíd nőt, hogy annak idején ő legyen Krisztus édesanyja. Az Úristen ma is megszólít embereket a szolgálatra, s napjainkban is vannak olyanok, akik nem mondanak nemet, elkötelezik magukat Isten mellett” – vont párhuzamot a főpásztor.
Végigvette János atya eddigi papi tevékenységét, s megállapította, hogy jelenlegi szolgálati helyén, Érpatakon tudott igazán kibontakozni. Ennek magyarázatát az ezüstmisés pap huszonöt évvel ezelőtt, szentelésekor választott jelmondatának segítségével magyarázta. „Úgy tekintsenek minket az emberek, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak gondnokait” – idézte a páli levél szavait, melyet Munkácsi János atya újszenteltként magáénak érzett.
Szocska A. Ábel püspök a jelmondatban rejlő üzeneteket eképpen magyarázta. Az első: Krisztus szolgáiként a munkának gyümölcsözőnek kell lennie. Aki hűségesen szolgál, annak munkáját megáldja az Úr, s ennek látható nyoma van a világban. János atya fáradozásának, munkájának látható jelei a sok-sok felújítás, a geszterédi templom megépíttetése, a házi segítségnyújtó szolgálat felvállalása, kiépítése. A másik üzenet, hogy Isten titkainak gondnokaiként kell eljárni. A főpásztor Böjte Csaba testvér gondolatait idézte ennek értelmezéséhez:
„Mit sem érne munkálkodása, ha a szeretteinek, a reábízottaknak a lelke nem maradna meg egy örökkévalóságon át. A papnak hirdetnie kell: van az éltünkben egy örök érték, s ezért fáradozni szükséges.”
A főpásztor prédikációja végén átadta Munkácsi János parókusnak Ferenc pápa apostoli áldását. Szocska Ábel püspök ezüst papi mellkereszttel köszönte meg a jubilánsnak huszonöt évnyi szolgálatát.
János atya háláját fejezte ki a liturgia végén mindenkinek, aki a felújításban, a búcsúi ünnepben vagy a jubileumban segített, külön kiemelve a névtelen vagy megnevezett adományozókat. Meghatódva köszönte meg az ajándékokat, köztük a miseruhát is, melyet ezen a hálaadáson már viselhetett; az ikont és minden ajándékot és jóságot, melyet a közösségétől vagy a településtől kapott. Üdvözölte a jelenlévőket, paptestvéreit, közéleti személyiségeket és a híveket.
A parókust sokan köszöntötték, köztük a helyi óvoda gyermekei, a polgármester és az egyházközség képviselőtestülete.
Éppily megbecsüléssel adták át a virágokat a jubiláns segítőtársának, a tisztelendő asszonynak, akivel épp huszonöt éve kötötte össze éltét Munkácsi János atya – így házasságukra a megyéspüspök szintén áldást adott.
A miroválás után mindenki kapott emlékül egy szentképet, melynek hátoldalán a jubiláns ezüstmisés jelmondata olvasható: „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok” (1Kor15,10).
A többszörös ünnep után szeretetlakomára hívták a jelenlévőket.
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
