2001. február 18-án délután fél 5 körül Robert Philip Hanssen egy megpakolt szemeteszsákot helyezett el a virginiai Viennában, az otthona közelében található Foxstone Parkban csordogáló Wolftrap patak feletti gyaloghíd egyik lábánál. A középkorú FBI-ügynök, mint általában, ezúttal is azt gondolta, hogy senki sem jár a környéken, aki megütközhetne a szokatlan cselekedeten. Ám ezúttal tévedett. Mozdulatait ugyanis közel 400 FBI-ügynök figyelte, akik azonnal letartóztatták a gyanútlanul sétálgató férfit. Hanssen állítólag csak annyit kérdezett: „Mi tartott ennyi ideig?” Kezdetét vette az Egyesült Államok történetének egyik legnagyobb kémbotránya.
Az 1944-ben Chicagóban született Robert Hanssen a Knox College-ban és a Northwestern Universityn végezte a tanulmányait. A chicagói rendőrségnél dolgozó édesapja a rendelkezésre álló források tanúsága szerint – finom eufemizmussal élve – ridegen bánt a kis Bobbal, akit folyton lebecsült.
Nem csoda, hogy a feltehetően súlyos önbizalomhiányban szenvedő fiú felnőttként is tele volt frusztrációval. Talán éppen az apjának szeretett volna bizonyítani, amikor 1972-ben csatlakozott a chicagói rendőrséghez.
1976-ban került az FBI-hoz. Három évvel később, nagyjából ugyanabban az időben, amikor bármifajta pszichológiai vizsgálat nélkül a munkaerőhiánnyal küzdő kémelhárítási területre került, önként felajánlotta szolgálatait a szovjet katonai hírszerzésnek.
A férfi szinte azonnal felfedte a szovjet hadsereg amerikaiaknak kémkedő dandártábornokát, Dmitrij Poljakovot, akit évekkel később egy másik hírhedt, szovjeteknek dolgozó tégla, a CIA-nál tevékenykedő Aldrich Ames is elárult. Poljakov nem kerülhette el a sorsát. A szovjetek 1988-ban kivégezték.
A kívülálló szemlélő, valamint felettesei és munkatársai számára úgy tűnt, Hanssen teljesen normális életet él. Hatgyermekes családjával a tipikus amerikai modell megtestesítője volt. Nem voltak alkoholproblémái, és láthatóan nem üldözte folyamatosan a nőket. Igaz, annyira unalmas figurának tartották, hogy csak keveseknek jutott eszébe meghívni sörözni munka után, ezért azonban Hanssen is tett.
A buzgó katolikus, Opus Dei-tag, folyamatosan saját mély vallásosságával kérkedő férfi arra buzdította munkatársait, hogy legyenek jobb emberek, katolikus kollégáit pedig igyekezett gyakoribb miselátogatásra ösztönözni. Érdekesség, hogy a szovjeteket egyenesen „istenteleneknek” nevezte – kérdés, hogyan dolgozta fel magában, hogy mélyen vallásosként egy, az ateizmust gyakorlatilag államvallássá emelő világbirodalomnak kémkedett.
Robert Philip Hanssen
Hogy a külvilág felé mutatott kép mennyire nem fért össze a valósággal, azt leginkább Hanssen saját szexuális életéhez való hozzáállásából láthatjuk. Intő jelet felettesei is kaptak egy alkalommal, ám csak egyhetes kényszerszabadságra küldték, amikor kiderült, zaklatta az egyik női munkatársát.
A sztriptízbárokat előszeretettel látogató, sőt, egy sztriptíztáncossal közelebbi kapcsolatba is kerülő férfi önként ajánlotta fel barátjának, az amerikai hadsereg egykori tisztjéből lőszerkereskedővé átvedlő Jack Horschauernek, hogy hálószobájuk egyik ablakán keresztül nézheti, amint feleségével szexuális kapcsolatot létesít.
Később ez egészen odáig fajult, hogy Hanssen videókat adott át Horschauernek titokban felvett intim együttléteikről, sőt, egy kamerát is felszerelt a hálóba, és ha barátja éppen náluk tartózkodott, a vendégszobában élőben nézhette, amint a kettős ügynök a feleségével cirmoskodik.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
