Közel kétmillió eurós magyar adományból újították fel Irakban azt a keresztény települést, amelyet az ISIS tarolt le. A szélsőséges iszlamisták a harcokban 1300 hívő családot űztek el otthonaikból. De a barbár módon szétvert közösség napjainkban ismét élhető: ezer család már vissza is költözhetett a renovált házakba. A helybeliek pedig köszönetük jeléül átkeresztelték városukat: úgy nevezik, hogy Tell-Aszkuf – Magyarország leánya. Több ez, mint közgazdaságtan, de ha kizárólag gazdasági szempontokat mérlegelünk, a támogatás anyagi értelemben kevesebbe került, mint a Soros-terv dogmái szerint kísérletet tenni arra, hogy Európában integráljuk a rászorulókat. Erről, illetve a napjainkban tapasztalható keresztényüldözés mindennapos tapasztalatairól is beszélgettünk Azbej Tristannal, a Miniszterelnökség üldözött keresztények megsegítéséért felelős helyettes államtitkárával.
– Hogyan ítéli meg a kereszténység helyzetét napjainkban a világban, azon belül szűkebb földrajzi környezetünkben, Európában?
– Meglátásom tudományos igényű kutatásokon és felméréseken alapul. Eszerint sajnos kijelenthető, hogy a kereszténység napjainkban egyértelműen a világ legüldözöttebb vallása, ami másként fogalmazva azt jelenti, hogy azok között, akiket a hitük miatt, netán lelkiismereti meggyőződésük miatt világszerte üldöznek, jócskán a legnagyobb csoport a keresztényeké: több mint nyolcvan országban hátrányos megkülönböztetésben van részük, ez pedig a mindennapokban széles skálán nyilvánul meg, a vallási jogok megtagadásától egészen a népirtásokig, és minden európai embert érint.
Nemcsak a keresztény vallás van veszélyben, hanem a nyugati kultúra áll támadás alatt. Ezt a súlyos problémát Magyarország kormánya a keresztény civilizációs gyökerű nyugati országok közül elsőként ismerte fel, és ennek következtében az üldözött afrikai és keleti keresztények segítségére sietett egy kifejezetten erre a célra indított kormányzati programmal.
– Mégis, mi lehet az oka a kereszténység ilyen vehemens üldözésének? Hiszen a keresztény vallások szeretetet, megbocsátást hirdetnek. Miért kellene ezt az eszmét háttérbe szorítani?
– A szélsőséges – vagy más néven politikai – iszlamizmus az az ideológia, amely a világon a legerőteljesebb módon szorítja háttérbe a kereszténységet, nemcsak vallási, hanem társadalmi, kulturális értelemben is. De a hitünket üldöző országok közt találunk kommunista, ateista államokat is, mint amilyen például Észak-Korea, nem beszélve arról, hogy vannak olyan diktatúrák, amelyek hatalomféltésből vagy bizalmatlanságból fordulnak a kereszténység ellen, erre pedig jó példa Eritrea.
– Milyennek látja mindennek tükrében Európa keresztény jövőjét?
– Európa jelenlegi állapotát sajnos jól mutatja a keresztényüldözésre adott válasza, egészen pontosan annak a hiánya. Nyugat-Európában ugyanis ennek a tragikus jelenségnek a tudatos letagadásával viszonyulnak a keresztényüldözés problémájához. Ez is tükrözi, mennyire nehéz a magyar kormány munkája akkor, amikor nemzetközi szövetségeseket keres a kereszténység megmentése érdekében. Ha Európa, az európai politika feladja az európai keresztény értékeket, és nem védi meg magát, akkor más kultúra fogja elfoglalni annak helyét.
– Tény, hogy Orbán Viktor keresztény elkötelezettségű politikai álláspontja világos. Negyedik miniszterelnöki beiktatási beszédében például hangsúlyosan a keresztény demokrácia mellett foglalt állást. Mi a véleménye, akadnak követői a magyar kormányfőnek Európában?
– Azok a politikai és egyházi szereplők, akik Európában nem közönyösek az üldözött keresztények sorsa iránt, mind elismerik azt a programot, amelyet Magyarország indított a megsegítésükre. A kormány ugyanis az átláthatatlan nemzetközi szervezetek vagy más köztes szereplők helyett a támogatást közvetlenül a fenyegetett közösségekhez juttatja el, annak érdekében, hogy a forrásokat aztán ők használhassák fel, igényeiknek megfelelően.
Azonban látni kell, hogy Magyarország kis ország, ennek megfelelően a kormány legfontosabb küldetése mégiscsak a magyar emberek boldogulásának segítése. Azért dolgozunk tehát, hogy nemzetközi szövetséget szerezzünk az ügy mellé, de meg kell mondanom, nehéz dolgunk van, miközben sikerekkel is büszkélkedhetünk. Örömmel számolhatok be például arról, hogy az egyik partnerünk az Egyesült Államok, ahol Mike Pence alelnök tavaly novemberben jelentette be a magyar mintára elindítandó üldözött keresztényeket segítő programját.
A másik politikai partnerünk a V4-csoport – azon országok szövetsége ez, amelyek az Európai Unión belül egyetértenek abban, hogy a keresztény kultúrát meg kell védeni, illetve abban is nézetazonosság van köztük, hogy a válságrégiókban élő bajba jutott embereket a migráció támogatása helyett lakóhelyükön kell megsegíteni. Ennek egyik példája az a nyár eleji bejelentés, amely szerint Lengyelország és Magyarország közösen szerel fel egy ortodox fenntartású árvaházat a háború sújtotta Szíriában.
– Üzenetértékűnek tűnik, hogy Magyarországon immár két éve külön államtitkárság szolgálja az üldözött keresztények megsegítését – tavaly óta az ön vezetésével. Meglátása szerint mennyire közismert a munkájuk?
– A helyettes államtitkárság 2016 októberében alakult, a világ első – és mindeddig egyedüli – ilyen kormányzati szervezeteként. Egyre nagyobb ismertségre teszünk szert a világban, ám számunkra az a legfontosabb, hogy a magyar kormányzat humanitárius, oktatási, illetve háború utáni újjáépítési támogatási programjainkat ismerjék meg, ismerjék el, sőt lehetőleg kövessék is az általunk mutatott példát.
– Az elmúlt másfél évben összesen 4,5 milliárd forintot fordítottunk az üldözött keresztények megsegítésére annak érdekében, hogy ne kényszerüljenek migrációra. Hadd maradhassanak hazájukban, hiszen olyan emberekről van szó, akik kétezer éves leszármazottai a legősibb keresztény közösségeknek.
– Programjaink közül kiemelkedőnek tartom az Iszlám Állam által lerombolt iraki keresztény település, Tell-Aszkuf teljes újjáépítését. Ez a helység a Ninivei-fennsíkon található, 2014-ben rohanta le és foglalt el az ISIS, majd üldözte el az ott élő 1300 keresztény családot. Az ellenség barbár regnálása és a harcok következtében 900 épület sérült meg a település 2016-ban bekövetkezett felszabadulásáig. Nos, ezt a települést magyar adományból – közel kétmillió euróból – teljesen felújították, és ezer család már vissza is tért lakóhelyére.
– Ha pusztán a magyar adófizetők szempontjából nézzük az esetet, akkor kevesebbe került ezeknek az embereknek a szülőföldön maradását segíteni, mint a ránk erőltetni szándékozott Soros-terv értelmében kísérletet tenni arra, hogy betelepítsük és integráljuk őket Európába.
– De ennél is többet jelent az eset szimbolikája, mégpedig az, hogy a visszatérő, hálás iraki keresztény családok új nevet adtak a városuknak: Tell-Aszkuf – Magyarország leánya.
Magyar Idők – Sánta András
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
