Szeptember végén lesznek az előrehozott választások, ami példátlan hosszabbítást jelent a bukott kormánynak, és egyúttal kényelmes mozgásteret a politikai szövetségek megkötésének. A szlovák jobboldal talán még sosem volt annyira szétzilálva, mint most – nem csak pártok és politikusok, de ideológiák szintjén is. Hogy végül ki kivel fog szövetségre lépni, nehéz megmondani, de a jelenleg látható kontúrok azt jelzik, hogy mikor konzervatív-jobboldali pártokról hallunk, ne higgyünk a fülünknek.
Érdemi stabilitást jelenleg csak az ellenzék pártjai között látni. Robert Fico és a Smer valamint Peter Pellegrini és a HLAS különösebb felfordulás nélkül tekintenek a jövőbe. A parlamenten kívül 3 százalék körül ingadozó SNS igyekszik velük valamiféle szövetséget kötni, hogy garanciát kapjon a parlamenti küszöb elérésére, ám a Smer valószínűleg konkurenciának tekinti majd, és nem tesz eleget a kérésének.
Sokkal bonyolultabb a helyzet a szlovák “jobboldalon”, vagyis a liberális és álkonzervatív pártok térfelén. A KDH néhány hete még Eduard Hegerrel tárgyalt a lehetséges pártszövetségről, a hét elején azonban már azt nyilatkozta, hogy csak Hegernek, mint személynek hajlandók voltak felkínálni a KDH választási listájának második helyét.
Heger ezzel a lehetőséggel nem fog élni, főleg, mert nem viheti magával legfőbb szövetségeseit, mint Jaroslav Naď megbízott védelmi minisztert és Július Jakabot, a Kormányhivatal vezetőjét.
A KDH igyekszik távolságot tartani Dzurindáéktól is, mivel az egykori kormányfő projektjét , a Kék Koalíciót liberálisnak tartja, és arra már ráfizetett egyszer a párt, mikor a 2020-as választások előtt megnemtámadási szerződést írt alá a Progresívne Slovenskoval és a SPOLU-val.
A KDH nem tárgyal egyelőre az Anna Záborská vezette Keresztény Unióval sem. Záborská nem is biztos, hogy indul, Vašečka pedig inkább kivárná, mi lesz a sorsa az OĽANO-nak.
A KDH-t a felmérések jelenleg a parlamentbe mérik, a párt pedig a főbb kérdésekben vállalta a mainstream narratíváját, például a háború támogatása terén is. Ezzel mérsékelheti a liberális sajtó potenciális támadásainak számát.
Dzurinda és a konzervatív-jobboldalinak mondott Kék Koalíció háza táján is iszonyú kavalkád uralkodik. Maga Dzurinda ellentmondásos személyiség, a pártnak pedig a SPOLU adott jogi keretet, amely egykor a prgroesszívok szövetségese volt. Mit volt? Még mindig ugyanazokat a húrokat pengetik. Miroslav Kollár, Dzurinda első szövetségese anno a Za ľudí színeiben jutott be a parlamentbe, majd a Szputnyik botránykor dobbantott, belépett a SPOLU-ba, hogy azt átjátsza Dzurinda kezére.
Dzurinda együtt dolgozik Vladimír Bilčík EP-képviselővel is, aki a SPOLU tagja ugyan, de agendája tekintetében teljes mértékben a progresszívokhoz igazodik. Bilčík is megszavazta azt az elítélő EP-határozatot, ami a szlovák egyházakat általánosságban felelőssé tette az LMBTQ közösségek jogainak elégtelenségéért. Ennyit arról, mennyire lehet “konzervatív” a Kék Koalíció…
A pártba elvileg beleférne Eduard Heger is, és persze szövetségesei, Naď, valamint Jakab is, és tárgyalások folynak a háttérben Ivan Korčokkal is. Ezek a nevek lényegében hivatalossá teszik azt a meglátást, hogy nem konzervatív, hanem egy atlantista pártról van szó, amelynek egyébként bevallottan az a legfőbb célja, hogy garantálja Szlovákia külpolitikai irányultságát és nyugati orientációjú vállalásait.
A pártok lehetséges szövetségeseinek listájáról azonban lekerült Ján Budaj, aki nagy sikerrel tartotta sakkban az OĽANO-t, hogy az SaS javára billentse a mérleg nyelvét a parlamentben. Budaj, aki az utóbbi időben bi-gender személyiségekkel mutatkozva jelezte, milyen ideológiai igényeket akar kielégíteni, még az előrehozott választásokról szavazás előtti nap találkozóra hívta a “demokratikus” (értsd: liberális) pártokat. A találkozót végül lemondta, egy nappal később pedig épp a liberális sajtó előrántott egy dokumentumot, miszerint együttműködött az ŠtB-vel. Ezzel Budaj politikai pályafutása valószínűleg véget ért.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
