A hosszan elnyúló télies idő után végre beköszöntött a tavasz a Csallóközbe is. Az alábbiakban néhány tavaszi fotóval és ismert, valamint kevésbé ismert tavaszi verssel lepjük meg olvasóinkat.
Szabő Lőrinc: Tavasz
„Mi az?” – kérdezte Vén Rigó. „Tavasz” – felelt a Nap. „Megjött?” – kérdezte Vén Rigó. „Meg ám!” – felelt a Nap.
„Szeretsz?” – kérdezte Vén Rigó. „Szeretlek!” – szólt a Nap. „Akkor hát szép lesz a világ?” „Még szebb és boldogabb!”
Ady Endre: Kacag a föld
Nagyot kacag tavaszkor a Föld, Ha kitelelt, földetlen gazdák, Gazdagok gazdái, magyarok, Ekéiket beleakasztják.
Nagyot kacag tavaszkor a Föld, Nagyúrtól, paptól így tanulta: Milyen jó bolond is a paraszt, Új tavaszkor robotol újra.
Nagyot kacag tavaszkor a Föld: Ezer úrnak kell a kincs télre S ezer éve ezért robotol Sok-sok millió cseléd-féle.
Petőfi Sándor: A tavaszhoz (részlet)
Ifju lánya a vén télnek, Kedves kikelet, Hol maradsz? mért nem jelensz meg A világ felett?
Jöszte, jöszte, várnak régi Jóbarátaid; Vond föl a kék ég alatt a Fák zöld sátrait.
Gyógyítsd meg a beteg hajnalt, Beteg most szegény, Oly halványan üldögél ott A föld küszöbén;
Áldást hoz majd a mezőre, Ha meggyógyitod: Édes örömkönnyeket sír, Édes harmatot.
Hozd magaddal a pacsírtát, Nagy mesteremet, Aki szép szabad dalokra Tanít engemet.
S ne feledd el a virágot, Ne feledd el ezt, Hozz belőle, amennyit csak Elbír két kezed.
fotó: Komjáthy Petőcz Andrea fotó: Komjáthy Petőcz Andrea fotó: Komjáthy Petőcz Andrea fotó: Komjáthy Petőcz Andrea fotó: Komjáthy Petőcz Andrea fotó: Komjáthy Petőcz Andrea
Reményik Sándor – Hála
Szívfájdító tavasz. És olyan jó. És olyan jó. És mégis olyan jó. Most alkonyul. A fák Fínom kis seprő-ágaikkal Csodás színekbe mártva állanak Nagy-mozdulatlanul. Rügy ring az ágon, Ütemre ring, Hintáz az ág vele, Mint duzzadt, hálatelt kis szív, olyan. Ha pattan Ez az egyetlen kicsi rügy az ágon: Talán elárad az egész világon. Az alkonyatnak Felváltva dalolnak
A rádió S az erdőben egy feketerigó, S nem vesznek össze, Összezsonganak. Tavasz, szívfájdító. És olyan jó, És olyan jó, És mégis olyan jó. Mert látó lettem újra. Mert halló lettem újra. Mert, bár halottaimat hantolom: Húsvét felé megyek. Húsvét felé megyek. Mint zengő szél az ágon a rügyet: A hála emeli, Felemeli duzzadó szívemet. Ha pattan Ez az egyetlen kicsi rügy az ágon: Talán elárad az egész világon.
Kosztolányi Dezső: Ének a tavasz elé
Kelj, bársonylombú, halk lehelletű, borús tavasz a völgyön és hegyen, hogy majd ha eljön az idő, legyen a sebre fű.
Tavaszi erdő, jó szorosra fond sűrű, sötét lombod hálozatát, hogy majd ha éjjel elbúvunk alád, födjön a lomb.
Kegyes Természet, szánd meg a magyart, adj néki ágyat, sátoros vadont, nőjön a sebre ír, a búra lomb s a sírra hant…
Komjáthy Petőcz Andrea
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
