Hivatalosan már nincs farsang – hamvazószerda mögöttünk –, de Bölönben nem ritka, hogy néhány napot késnek a téltemetéssel. Székelyföld egyik legismertebb és legszínesebb farsangi eseményén a tradíciót felülírja a helyi hagyomány: február utolsó hétvégéjén kergetik el a hideget és a havat. Idén olyan sok kergetni való nem volt, nemhogy hó nem akadt, de már itt-ott zöldellő füvet is látni lehetett. Telet nem találtak már az eseményre kilátogatók, de azért üzenni üzenték, most már legyen elég a cúgból, ideje tavaszodnia.
Új legény a menet élén
Aki nem először fordul meg a bölöni farsangi felvonuláson, annak minden bizonnyal feltűnik, nem Akácsos Zsolt, hanem új legény vezeti a menetet. Tana Szabolcs alig húszéves, de már nem kevés rutinnal bír, hiszen ötödik éve öltözik be.
A községközpontban egyre nagyobb a gyülekezők serege. Nemcsak bölöniek várnak az indulásra, hanem azok az idegenek is, akik arra kíváncsiak, milyen manapság a téltemetés. Na, meg persze jelentős számban vannak jelen a fotográfusok is. Bizony jó téma a farsangi felvonulás. Érdekesek a „felpártolást” kérő „cigányok” szalagokkal gazdagon ékesített ruhái, ijesztőnek szánt maszkjai, a lovas párok viselete – idén is a vőlegény és menyasszonya nyitotta a sort, majd következett a magyar és a két székely pár (ifjú és idős), a huszár pár, majd Rákóczi nagyságos fejedelem és asszonya, végezetül a kukoricacsuhéból font koszorúval és szakadt gumicsizmával „ékesített” lován a musztikás –, a fátyol alól kikandikáló, rikítóan kifestett arcú leányok. Aki jobban megnézi őket, észreveheti, a legtöbb leány… legény, de azért akad „valódi” is! Két ló húzza a bolondkereken forgó bábukat, Ádámot és Évát. Na, rossz lóra tett, aki hosszú létet jósolt nekik, mert délután az Erzsébet parkban égni fognak!
Köszönet a hagyományok ápolásáért
A községközpontból elsőként az unitárius parókia felé indul a menet. A templom tőszomszédságában levő bennvaló kapuja szélesre tárva, a terjedelmes udvaron a lovak és az ünneplő sereg kényelmesen helyet találnak.
Kozma Albert lelkipásztor köszöntésében örömét és háláját fejezi ki, amiért Bölönben akadnak még olyan fiatalok, akik fontosnak tartják a hagyományápolást. A farsangnak üzenete van – mondotta – mert nemcsak arra emlékeztet, elődeink hont szereztek és vagyoni örökséget hagytak hátra, hanem arra is, hogy szellemi hagyatékot hoztak létre és bíztak ránk. És ez igazán fontos akkor, amikor sokan akadnak, akik történelmünk fényét homályosítanák, elvennénk nyelvünket, belénk fojtanák a szót és elűznének szülőföldünkről. A hagyományőrző fiatalok megmutatják, mit jelent ma magyarnak lenni Székelyföldön és hírét viszik, nemcsak évszázadokon át éltük e tájat, hanem maradni is fogunk minden körülmények között.
A templomok alatt tovább haladva a menet néha-néha megáll, hogy a kapukban kupica köményest, forró teát, kalácsot és apró süteményt kínálók jókívánságait viszonozza.
A református paplaknál Barta Attila fogadja jó szóval és mindenféle földi jóval a népes társaságot. Az Álmos próféta könyvéből vett igékre támaszkodva úgy fogalmaz, manapság, amikor a közvetlen közelünkben folyó háborúról hallunk, igencsak szükség van arra, hogy Isten felhívó, békességre buzdító szavát befogadjuk szívünkbe. A farsangi menet visszakanyarodik a központba, ahol röpke pihenőt tartanak, az eddig gyalog menetelő étfalvi Szász rezesbanda szekérre száll, s indulnak is tovább, hogy a megszokott útvonalat bejárják: a Bodor utca, majd az Alszeg, a Kicsid utca, a főút, Kisbölön, a polgármesteri hivatal, a Tana utca és a Felszeg következett. Az Erzsébet parkban délután pecsételődött meg a bábuk sorsa.
Az átadott…
Akácsos Zsolt és a Bölöni Kulturális és Ifjúsági Egyesület 2010 óta szervezte a farsangot. A kényszer hozta így, a kétezres évek elején akadozni kezdett a szervezés, majd az a szégyen is megesett, hogy elmaradt az esemény. Előbb a tisztségben levő polgármester, Sikó Imre tett azért, hogy legyen farsangi felvonulás, majd az egyesület vált állandó szervezővé. Hogy így esett, Akácsos Zsolt nemhogy nem bánja, hanem egyenesen megtiszteltetésnek érzi.
A jól összekovácsolódott társaság egyre magabiztosabban tett eleget a szervezői feladatoknak, ami a fokozódó érdeklődésen is meglátszott: egyre nagyobb számban jöttek haza az esemény kedvéért az elszármazottak és tették tiszteletüket a hagyományok iránt érdeklődő idegenek is. „Jó volt látni, hogy milyen közösségmegtartó ereje van. Hazajöttek az elszármazottak, a tánccsoportunk tagjai – ma már 67 különböző korú fiatal tanul táncolni – mennyire szívesen vesznek részt az előkészítő munkában és mennyi idegent tudunk vonzani. Azt hiszem, ezt a sikert azért értük el, mert mindenki látja, nem műsorként adjuk elő, nem jól betanult színdarabot játszunk, hanem tényleg megéljük, tényleg hisszük, amit teszünk, azzal hozzájárulunk a tél elűzéséhez” – mondotta.
Tana Szabolcs és az átvett feladat
Tana Szabolcs öt éve lovasként szolgálta a hagyományt, most pedig kiváltképp büszke arra, hogy ő vezetheti a farsangi menetet. Szép feladat a lovasoké is, de annál nagyobb megtiszteltetés, hogy a legnagyobb felelősséggel járó feladatot ráosztották társai. Mert igencsak van dolga a menetet vezetőnek, elvégre az ő szava dönt arról, milyen lesz a szemlélődők eseményről kialakult összképe. Figyelnie kell arra, hogy a lovasok jól és szépen haladjanak, de arra is, hogy tartsák az órarendet, a kínálkozásból vagy amikor lovaikkal a főútra mennek, ne legyen rendzavarás, netalán mértéktelen italozás.
Szabolcs számára a farsangi felvonulás lelkileg is sokat jelent, elvégre nagyapja és édesapja – mert hajdanán szintén aktív résztvevői voltak a hagyományápoló eseménynek –, valamint testvérei nyomdokába léphetett. „A bölöni farsang minden bizonnyal nemcsak Kovászna megye, hanem Erdély egyik legszebb téltemetése, ezért nemcsak fontosnak, hanem kötelességünknek tartom, hogy éltessük. Én gyerekként láttam édesapámat lovon ülve vonulni, ami igazi élmény volt. Azt szeretném, ha engem is látna a fiam, és számára is azt jelentse lelkiekben, mint nekem számított. Ha így lesz, a hagyomány még sokáig élni fog Bölönben” – mondotta a fiatalember.
Megélni és éltetni a hagyományt
A farsangi eseményen részt vevő legények közül néhánnyal még a múlt héten volt alkalmunk beszélgetni. Arról vallottak röviden, miért áldozzák szabadidejük egy részét arra, hogy krepp-papírból lovak nyakába akasztható koszorút készítsenek, pénzt adjanak ki a lovak patkoltatására, katonadalok dallamait gyakorolják órákon át. Boda Mátyás alig tizenhét éves, de már évek óta ott van a szervezők közelében. Az elején túl fiatal volt, nem rendelkezett teljes joggal, de kész volt mindenben segédkezni. Ha kellett, segített a kultúrotthon bálra való előkészítésében, a bált követően a takarításban vagy éppen a koszorúk készítésében. Utóbbi nem egyszerű feladat, hiszen a papírt nem elég kivágni, hanem pöndöríteni is kell, egy-egy koszorúhoz pedig 200–220 virágot kell készíteni.
Miért nem veszi elé a tavalyit – kérdezzük provokatívan?
– Nem úgy van az! Néhány óra alatt viseltessé válik, sőt, ha havazik vagy szemerkél az eső, még annyi sem kell, aztán a tárolástól összegyűrődne a papír, ha nem vigyáznának rá, lehet meg is porosodna, poros virágkoszorúval pedig nem lenne teljes értékű az ünnep. Minden évben friss virág kell, még akkor is, ha sok vesződéssel jár a készítése! – kéri ki magának a fiatalember.
Mátyásra amúgy cigány lány szerep vár. Ígéri, nem fog tojást és tyúkot lopni, mint az szokás volt valamikor, de azon lesz, minél több pénzt „kérincséljen” össze – kelleni fog majd a rezesbanda gázsijának kifizetésére és a báli költségekre.
Bátorítja-e a nála kisebbeket, hogy vegyenek részt az egyesület életében és a farsangi hagyományok ápolásában? Természetesen! Jó buli – aki nem hiszi próbálja ki – és jó érzés közösségként cselekedni – jelenti ki.
Akácsos Gellért negyedszer öltözik. Az elmúlt években már lovagolt, mint a huszár és magyar pár nőtagja, idén pedig Rákóczi asszonya lesz, párja pedig Pál Nándor Szabolcs. Édesapja csak egyszer vett részt a farsangi felvonuláson, de testvére már többször volt cigány. Mindegy, hogy lovon vagy kérincsélőként vesz részt az ember, a fontos, hogy ott legyen.
Pál Nándor Szabolcs nagyon szereti az ünnepi készülődést, amikor a dalokat tanulják és a koszorút készítik. Nagy élményként éli meg a vonulást, amikor bejárják a falut és látja, milyen jól fogadják az eseményt, milyen közösségi élmény a falu minden lakójának.
Akácsos Róbert is volt már sok minden. Öltözött már huszárnak, Rákóczinak, székelynek és musztikásnak is, most pedig vőlegény lesz. Családja minden tagja támogatja a hagyományőrzést: két bátyja is öltözött, a koszorúkészítésben pedig a szélesebb értelemben vett családtagok és a barátok is szívesen segédkeznek. Jó, hogy van ez a szokás, jó, hogy ebben a modern világban is van valami olyan esemény, ami összeköt a múlttal – mondotta.
Hasonlóképpen érez Hihn Barabás is: különlegesen szép szokás, éltetni kell sokáig.
Aki bár egyszer részt vett a bölöni farsangi felvonuláson, csak egyetérteni tud a fiatalemberrel: tényleg csodás látványt nyújt a hagyomány ügyelő ápolása.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
