Immáron véget ért az év legvidámabbnak tartott időszaka, a farsang, mely vízkereszttől hamvazószerdáig tart. Sajnos idén elmaradtak az erre az időszakra jellemző jótékonysági bálok, mulatságok. Legfeljebb az óvodások, a kisiskolások kóstolhattak bele a maskarázás hangulatába egy-egy osztályrendezvény keretében.
A Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civil szervezet a Csoóri Sándor Alap támogatásával és a Hagyományok Háza Kárpátalja szakmai partnerségével – a hatályos karantén-szabályok betartásával – a Nagyberegi Tájházban az elmúlt szerdán tartott foglalkozásán a farsangfarkához kötött télbúcsúztató hagyományokat elevenítette fel.
Gál Adél, a PCS munkatársa arról mesélt a Beregszászi Kossuth Lajos Középiskola harmadikosainak, hogy miként zajlott egykoron a téltemetés. Elmondta, hogy a farsangozók szalmából kiszebábot készítettek, valamint különféle zajkeltő szerszámokat, majd élükön egy dobossal és egy kikiáltóval kivonultak a folyó vagy patak partjára, miközben télűző rigmusokat kiabáltak (például: „Haj, ki kisze haj, kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget, haj kisze haj”), és közben zörgették a zajkeltő eszközöket, dudákat, sípokat, dobokat. A tél elűzésére a patakba, folyóba dobták a bábot, s ezzel hívták-várták a tavaszt. Ahol nem volt folyó, ott a téren égették el a bábot. A babona szerint a kiszebáb égetése megszabadítja az embereket minden bajtól. Ezen a napon Gál Adél vezetésével a gyerekek felidézték ezt a jellegzetes farsangi hagyományt.
A délelőtti foglalkozás során a csoport egyik fele apró kiszebabákat készített, a másik fele pedig a tárcán-szövést próbálta ki, melynek eredményeként szintén kicsi szőtt babák születtek. Amikor mindenki elkészült a munkájával, a gyerekek az udvarra vonultak, s Gál Adél vezetésével elkészítették a kiszebábot: szalmából formáztak egy emberi alakot, felöltöztették régi ruhákba, majd meggyújtották azt, miközben a gyerekek a „Jer, jer kikelet, seprűzd ki a hideget, ereszd be a meleget, dideregtünk eleget!” télűző rigmust mondogatták. Közben mindenki egy papírra felírta azt a rossz dolgot, amitől szabadulni szeretett volna, s bedobta a tűzbe. A „Lángolj kisze, vidd a telet!” felkiáltással fejeződött be a bábu égetése.
Idő közben kisültek azok a csörögefánkok is, melyek hajtogatásánál néhány ügyes kezű tanuló is segédkezett a konyhában. A kiszebáb-égetést követően aztán jóízűen el is fogyasztották a finomságot.
Elismerést érdemel az a törekvés, amit a hagyományaink ápolása terén végeznek a Nagyberegi Tájházban.
Kósa Eszter
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
