A jászói Mécs László Szabadegyetem egyik izgalmas előadása a névadó papköltő üldözéséről szólt az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) részéről.
Dr. Czapáry-Martincsevics András okleveles villamosmérnök, informatikai igazságügyi szakértő 2012 óta folytat kutatásokat a Hadtörténeti Levéltárban, majd az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. Kutatási témája a történelmi egyházak államvédelmi és állambiztonsági ellenőrzése, melynek része a Mécs-kutatás.
Ügyeket, ügynököket, azok motivációit, beszervezésük körülményeit, a tartótisztek gyakorta felettébb érdekes – hogy ne mondjuk – zegzugos életpályáját próbálja értelmezni, hogy ennek segítségével jobban megértsük a Rákosi- és Kádár-diktatúra rendszerét.
Mécs és Salkaházi Sára kapcsolatát Kassa és Szepsi közelsége miatt említette, bár ez jóval korábban történt.
1924 táján megkereste és a papköltő véleményét kérte, mit szól írásaihoz. Levelezni kezdtek. Mécs azt tanácsolta, ne siesse el, ha majd 25–30 éves lesz, akkor érettebb munkát tud letenni az asztalra, jobb véleményt várhat.
1929-ben hosszabb vívódás után Sára szerzetes lett, s 1936-ban Brazíliában szeretett volna missziós munkát vállalni. Mécs ezzel kapcsolatban költeményt írt. „Misszionáriusok” volt a címe. Nemsokára kitört a háború és Salkaházi Sára életútja másképp alakult…
Időrendben 1942. november 20-22-én kezdődik Mécs számontartása. Ekkor a magyar írók Lillafüreden konferenciát tartottak, ahol a magyar fejlődés távlatairól tanácskoztak. Ezen Mécs is felszólalt. Tehát ennek a rendezvénynek a jegyzőkönyvével kezdődik az életút megfigyelése és szinte a költő haláláig tart.
Ebből a 40 ezer oldalból az előadó csak szemezgethetett, hiszen reménytelen törekvés lenne bemutatni a teljes anyagot. Csupán néhány érdekesebb jelentést mutatott be, a teljesség igénye nélkül.
Tízéves kutatómunkája során előkerült dokumentumok szemléletesen bizonyítják az árulásban, vérben és terrorban született Kádár-rendszer katolikus egyház és ezen belül a betiltott szerzetesrendek tagjai ellen folytatott kitartó és kíméletlen, eszközeiben nem válogató harcát. Szomorú, sőt megdöbbentő a beszervezett ügynökpapok szerepe. Az természetes, hogy nem mindenki tudott ellenállni, de bizonyára nem voltam egyedül, akinek a beszervezett papok száma dermesztően magasnak tűnt. Sokszor zsarolással, az egyiket úgy vették rá, hogy könyveket lopott.
Három–négy éve foglalkozik Méccsel. Mellőzte az életrajzi adatokat. Csak röviden utalt rájuk. A jelentések szerzői szinte kizárólag ügynökpapok voltak: tehát téglák a hit falában. Ez kellően kifejezi a helyzetet.
A világháború után Mécs elsősorban Csornán, de Bakonybélben, majd Pannonhalmán élt, leszámítva néhány települést, ahol csak rövidebb ideig tartózkodott. Csornán az emlékszobájában párnája, s Feszty Masa róla készült festménye látható, melyen napóleoni pózban áll.
A kommunista hatalomátvétel után Állami Egyházügyi Hivatalt hoztak létre, mely a politikai rendőrség fedőszerve volt. A megfigyelés célja rendszerszintű megfigyelés volt, a megmaradt szerzetesek közötti kapcsolatok fellazítása és a belső ellentétek nemtelen felhasználása.
1950. szeptember 7-én feloszlatták a szerzetesrendeket. Az elbocsátott szerzeteseket megfigyelték. Igyekeztek ellehetetleníteni a megmaradt bencéseket is. A 300 szerzetesből 70 maradhatott. Az egyik megfigyelési célpont éppen Pannonhalma volt.
Manipulálták a pannonhalmi főapát megválasztását. Erre Sárközi Pál főapát halála miatt adott volt a lehetőség (1957). Ezt rögtön nem sikerült a politikai rendőrség elvárásai szerint rendezni, de 1972-ben dr. Szennay András személyében már az ő ügynökük lett a főapát (előkerült 6-os kartonjának tanúsága szerint ügynökneve Szénási, majd Szemere László volt – bár nyomás gyakorlásával szervezték be, de 1973 után beszervezésének alapját átminősítették hazafiasra). A rendszerváltás után, 1991-ben lemondott. Öt jelölt közül választották 72-ben, akiknek zöme szintén tégla volt.
A jelentés Rajnai Sándor államvédelmi őrnagy számára készült. Aláírója Gerő Tamás államvédelmi százados volt. A vizsgálatot Kiss Toldi Ferenc államvédelmi hadnagy folytatta le, mely 1953. augusztus 23-a és december 18-a között zajlott szinte megszakítás nélkül.
Mécs ugyanis természetesen továbbra is verselt. Vagy kétszáz költeményt írt. A Magyarok misekönyvében 25 verset adott közzé. A következő gondolatokat fogalmazta meg bennük: „Azért Uram, Hozzád hozom hazám, amelyet csonkaságba vert az őrült század, a rémuralmi lázak rontottak és történelmi lelke gyászt énekelt…” Vagy: „Uram, sok könnyünk és hazánk miatt adod meg kenyerünket, de több száz éve háborút nem nyertünk és nem is nyerünk meg, mert káromkodó nép vagyunk…”
A hatalomnak nem nyerték el a tetszését a következő sorok sem: „…De soha nem ihatta nyugodtan jó borát, Keletről ellenség, Nyugatról jó barát csalta ki tőle a szabadságot, szerencsét, híres örökségét, a hírhedt tál lencsét kínálva cserébe, s hogy ne legyen szentség, a rablásból jog lett, nagypecsétű szentség…”
Ez a kézirat több másolatban terjedt. A hatalom ezt nem nézte jó szemmel és úgy látta „jónak”, hogy lecsapjon a költőre.
Kiss Toldi állította össze a kihallgatási tervet. Az életrajzi adatokon kívül azt tudakolta, milyen néven élt jelenlegi lakhelyén, miért nem „az eredeti” Mécs László nevet használta? (Bár a költő hivatalosan felvette költői nevét, de 1945-ben, Magyarországra menekülése során jobbnak látta az eredeti születési nevét – Mártoncsik József – használni.) Milyen tartalmú verseket írt? Arra szólították föl, hogy nevezze meg demokráciaellenes verseit! Tudakolták, kiken keresztül terjesztette verseit, s ezek a személyek milyen politikai beállítottságúak voltak. Hol, kinél tartja a verseit, van-e a lakásán elrejtett vers, milyen más ellenséges tevékenységet folytatott?
A vizsgálati szakaszban Elekes József nevű, „Mózes” fedőnevű fogdaügynököt telepítették mellé, aki tizenkét éves börtönbüntetését töltötte, mert egy bencés paptanár vezette ifjúsági szervezkedés tagja volt. A politikai rendőrség 1952-ben szervezte be. Munkáját „kifogástalannak” minősítették. 47 oldalnyi kézzel írt jelentést adott le! Mécs bizalmát sajnos megnyerte, így a nyomozást segítő információkat továbbított.
Az előadó ezek után ismertette a három államvédelmi tiszt életpályáját. Kiss Toldi Ferencet századossá léptették elő 1958. november 7-én, s tiszttársaival iddogált ennek örömére a kantinban. Kádár akkor tartott éppen beszédet Angyalföldön. Beszélgetés közben ezt kommentálták. Kiss Toldi ekkor arra a kijelentésre ragadtatta magát, hogy Kádár János, Apró Antal, Dobi István és Marosán György is Nagy Imre kormányában vállaltak szerepet, így őket is fel kellene akasztani! Ezért 1959. március 18-án a népi demokratikus államrend elleni izgatás, garázdaság, valamint hatóság elleni erőszak büntette miatt, két év és hat hónap börtönbüntetést szabtak ki rá! A sors különös fintora, hogy az általa vizsgált Mécs Lászlót ugyanezen paragrafusok alapján ítélték el 1954-ben!
Dr. Gerő Tamás a svábok háború utáni kitelepítéséért felelős. 1956-ban közreműködött Maléter Pál elfogásában, amikor a szovjetekkel tárgyalt azok kivonulásáról Tökölön. 1959 után minden előképzettség nélkül a Nemzetközi Koncert Igazgatóság helyettes vezetője lett. 1964 után a TESCO külkereskedelmi vállalat főosztályvezetője. Igaz, németül és angolul középfokon tudott.
Rajnai (eredetileg: Reich) Sándor 1954-ben megkapta a Vörös Csillag Érdemrendet. Rajnai is 1956-ban közreműködött Maléter elfogásában, amikor a szovjetekkel tárgyalt Tökölön. Majd megszervezte és lebonyolította Nagy Imre és társai romániai letartóztatását és hazaszállítását, ezt követően felügyelte a pert és a kihallgatásokat. Kádár bizalmi embere volt. Államvédelmi tábornokként a III. Főcsoportfőnökséget vezette közel 10 évig. Később bukaresti és moszkvai nagykövet lett. Kádár javaslatára beválasztották az MSZMP Központi Bizottságába. 1992-ben Izraelbe távozott, majd 1993-ban az USA-ba. Detroitban hunyt el 1994-ben „ágyban és párnák között”.
Végezetül álljon itt Mécs László: Mélyszántás Európában című verse, melyet 1945-ben, bujdosása kezdetén írt, de akár ma vethetné papírra:
Hitetlen, vallás-féle szekták,
szó-pelyvát cséplő parlamentek,
rablásvágy rejtő jelvény-móka,
Istent kicsinylő áltudósok,
féltékeny, gyilkos történelmek
földjévé vénült Európa.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
