Ünnepélyes keretek között nemrégiben adták át a komáromi Marianum Egyházi Iskolaközpont felújított, kápolnával kibővített főépületét. Mindezt a magyar kormány nemzetpolitikai államtitkársága által nyújtott 2,17 millió eurós és a Nagyszombati Katolikus Főegyházmegye által adományozott 320 ezer eurós támogatásából lehetett megvalósítani.
Miután lezárult a 460 négyzetméter alapterületű, 5 szintes, Király püspök utcai ingatlan működésének engedélyeztetése, a diákok fokozatosan visszatérhettek a megszépült termekbe.
A főépületben kapott helyet az alapiskola felső tagozata, gimnáziuma, néhány közösen használt szaktanterem, a kápolnája, az igazgatósága és titkársága, valamint az alagsori konyha, étterem és több műszaki helyiség.
Teljes körű felújítás és eszközvásárlás
Bár az épület nem műemlék, mégis fontos szempontként szerepelt történeti jellegzetességeinek megtartása, miközben 21. századi funkcionalitást, új tetőhéjazatot, külső és belső szigetelést, talajt, falburkolatot, álmennyezetet is kapott. Kicserélték a közműhálózatokat, új klímarendszer épült, s végre a jelenkornak megfelelő világítás, elektromos hálózat, hangosítás, kamera- és biztonsági rendszer áll az iskola rendelkezésére. Az eredetit utánzó külső és belső nyílászárók készültek, megújultak a mosdók, mellékhelyiségek és raktárak is.
Az iskolaközpont ebédlője új köntösbe öltözött, s egy korszerűen felszerelt konyha is létesült, amelynek az engedélyeztetése még folyamatban van. Mindennek már nagyon itt volt az ideje, hiszen az utolsó komolyabb munkálatokat 1935-ben végezték az épületen. A felújításon 15 helyi és környékbeli cég dolgozott.
Gondok orvoslása – kellő anyagiak hiányában
– Mivel a főépületben már évek óta az összes közműhálózat működése nagy gondot okozott, szükségessé vált az épületgépészeti elemek teljes cseréje. Amikor a folyamatosan kieső villanyáram miatt villanyszerelőt kellett hívnunk, fejcsóválva jegyezte meg: a falakba az 1929–2010 között érvényes valamennyi normát beépítették, nem csoda, hogy egyre több probléma merült fel. Például ha valaki vizet forralt, ezt más ugyanakkor nem tehette, mert rövidzárlat keletkezett. Ugyanez történt több számítógép egyidejű be- és kikapcsolása során is – mondta el lapunknak Madarász Róbert igazgató. Azt is elárulta, hogy az épület falai folyamatosan nedvesedtek, mert az alagsort eredetileg körbecsatornázták. Miután a csatornák idővel eltömődtek, az esővizet a falakra vezették. Emiatt évente többször is ki kellett meszelni a konyhát és az ebédlőt. Visszatérő gond volt az is, hogy nagy esőzések idején a 7. lakótelep csatornarendszere mindig vízzel telítődött, ami nyaranta elöntötte az alagsort – a mosdókból és a vécékagylókból kiömlő szennyvíz félméteres magasságban mindent eláztatott…
– A gyakran beázó tetőt ugyan időnként befoltoztattuk, de amikor a szakemberek elmozdítottak egy tetőcserepet, máris továbbiak csúsztak ki. Csapadékos időjárás esetén nagy edényekben fogtuk fel a befolyó esővizet, s mállott a vakolat. Sokáig nem tudtuk, hogy miért nálunk vertek tanyát a baglyok. Aztán rájöttünk, hogy telente az 1929-ben Bécsben készült, hézagos ablakainknál melegedtek, mert azokon át az utcát is fűtöttük. Ezért a nyílászárók cseréjére is sort kerítettünk. Továbbá a kazán biztonsági rendszerének problémáit is orvosolni kellett, mert már nem felelt meg az érvényes előírásoknak – indokolta a további munkálatokat a direktor. Nagy előrelépésnek tartja, hogy egy korszerűen felszerelt természettudományos szaktantermet is kialakíthattak.
– Az ilyen pályára készülő diákjaink számára a gyakorlati képzést nem tudtuk megfelelő feltételek mellett nyújtani, a felújítás után azonban ez már biológiából, kémiából és fizikából is megvalósítható.
A szellemi, testi, lelki fejlődés méltó színtere
Az intézmény életében nagyon fontos helyszínnek számít a kápolna, ahol osztálymiséket, reggeli imaórákat is szoktak tartani, s ott mindenkinek lehetősége nyílik az elcsendesedésre. A felújítás előtt a kápolnába egyszerre csak húszan fértek be, ezért kívánatos volt egy 50 férőhelyes, 94 négyzetméter alapterületű, keleti tájolású kápolna kialakítása, a földszintes épületrész tetőbeépítésével. Már érkeznek a templomi padok a méltó szentélybe, ahol az egyetlen régi marianumi Szűz Mária-szobor is helyet kapott. Az igazgató úgy véli, hogy bár sportcsarnokuk is van, ám hiányzik a jelenleginél nagyobb, szabadtéri sportpálya.
– Ha az is meglesz, akkor kijelenthetjük, hogy az alapvető feltételek a működéshez teljesültek. Csodaként éljük meg, hogy Magyarország Kormányától ilyen jelentős támogatás érkezett. Nélküle a felújítás akár évtizedekig is tarthatott volna. Nagy köszönet a mindenkori fő támogatónknak, hiszen korábban a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programjából kaptunk pénzeszközöket az óvodánk felújítására, továbbiakat pedig a tornatermünk és a Rozmaring utcai épületünk korszerűsítésére. A Marianumban végre adottak a feltételek ahhoz, hogy a szellemi, testi, lelki fejlődés, a nívós oktatás-nevelés méltó színterévé váljon, s a tőlünk kikerülő fiatalok a szülőföldjükön, magyarként, bármilyen területen érvényesülhessenek.
Diákvélemények a korszerűsítésről
Végül diákok véleményére is kíváncsiak voltunk. A komáromi Farkas Emma már 16. éve, tehát az óvodától kezdve a Marianumba jár, s most jó, ám kissé furcsa érzés látnia a főépület megújulását.
– A szívemhez nőtt a régebbi formája, de sejtem, hogy élmény lesz a korszerű körülmények között gyarapítani ismereteinket. Sajnos, végzős gimisként én már csak rövid ideig élvezhetem az újdonságokat. Mivel orvosi egyetemre készülök, s főleg biológiai versenyekre jártam, nekem korábban is jól jött volna egy modern szaktanterem, ahol több szakmai gyakorlaton, kísérleten vehettem volna részt. Remélem, hogy legalább az egyetemi felvételi vizsgáimra kedvezőbb feltételek között készülhetek fel.
Az elsős gimnazista, gútai Baracz Kristóf János a „fizika szerelmese”, s hiszi, hogy még sok ideje lesz élni az új természettudományos szaktanterem adta lehetőségekkel.
– Korábban a szintén felújított, gútai Nagyboldogasszony Egyházi Iskolaközpontba jártam, ahol a számomra legvonzóbb tantárgyakat oktató osztályfőnökömnek köszönhetően is a fizika és a matematika lett a két kedvencem. Szeretem, hogy mindkét helyen családias, meghitt légkör uralkodik, s mivel tisztelem a vallást, ezért itt folytattam tanulmányaimat. Fizikus vagy mérnök szeretnék lenni, és ennek megalapozásához immár adottak a korszerű feltételek, a többi rajtam múlik.
A szintén komáromi Török Sára is 16. éve „marianumos”.
– A kémia- és fizikaórák sokkal élményszerűbbek, emberközelibbek lehettek volna az ilyen kitűnően felszerelt szaktantermekben. Bár az ódon épület a felújítás előtt sajátos hangulatot árasztott, mégis most jó belépni a mai igényeknek megfelelően berendezett termekbe, hiszen haladni kell a korral. Hozzám a bölcsészettudmányok és a művészetek állnak közelebb, s média-kommunikáció szakon szeretnék továbbtanulni. Még a színjátszó körünk információgyűjtéséhez is jól jön az új informatikai tanterem, s a korábbinál szebb termekben folyhatnak majd a próbáink. Biztosan mindenki megtalálja a szívéhez legközelebb álló épületrészt, amit majd az igényei szerint a legjobban ki tud használni. Nagyon örülök az új kápolnának is, ahová a tanítás előtt vagy a szünetekben elvonulhatunk lelkileg töltekezni, amire felgyorsult, stresszes világunkban felettébb szükség van.
A komáromi magyar kisszeminárium és internátus 1929. szeptember 12-én nyitotta meg kapuit azzal a céllal, hogy „a felvidéki katolikus magyarságnak a véréből való papot, tanítót és értelmiséget neveljen”. A Marianum alapítói környékbeli papegyéniségek voltak (Majer Imre, Palkovich Viktor, Gregorovics Lipót), akik országos gyűjtést szerveztek, mozgalmat hoztak létre a tájainkon élő magyar papi utánpótlás és keresztény értelmiség biztosítására. Esterházy János gróf közvetítésével Magyarország (akkor is) támogatta ezt a kezdeményezést. Az 1947-es államosítását és megszüntetését követően 1994-ben indult ismét egyházi oktatás a falai között, ekkor egyházi alapiskola jött létre, amely 2000-ben az ország első négyéves egyházi gimnáziumával, 2001-ben pedig óvodával bővült. Ezek egyesülésével jött létre 2005-ben a Marianum Egyházi Iskolaközpont, mely 2009-ben a közadakozásból épült Szent Imre Kollégiummal gazdagodott. Az iskolaközpontot az óvodás kortól a gimnáziumi érettségiig (4 utcában, 6 épületben) mintegy 450 növendék látogatja, s a létszám folyamatosan emelkedő tendenciát mutat. Az intézmény tantestülete 58 tagú, s rajtuk kívül 10 műszaki alkalmazott is segíti az oktató-nevelő munkát, illetve az iskola saját iskolalelkészekkel is rendelkezik. Fenntartója a Nagyszombati Katolikus Főegyházmegye, de a református vallású diákjai miatt szorosan együttműködik a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházzal is.
Megjelent a Magyar7 hetilap 11. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
