Mint minden évben, október 6-án az aradi vértanúkra emlékezünk Komárom városában is. Szomorú gyásznap ez az összmagyarság történelmében, mégis különös erővel hat az utókorra. Ilyenkor a Kárpát-medence sok-sok településén kigyulladnak az emlékezés lángjai, és az akkori hősök tiszteletet parancsoló magatartása ma is példaként idéződik elénk.
Az aradi vértanúkat a szabadságharc bukása után, 1849. október 6-án végezték ki, azóta a forradalom és szabadságharc vérbefojtásának gyásznapjaként emlékezünk e dátumra.
Az évforduló kapcsán Komáromban egymást követően három helyszínen tartottak megemlékezést, elsőként a katolikus temető A10-es parcelláján álló emlékműnél, itt az ünnepség a Farkas és Bartakovics család szervezésében valósult meg.
Ünnepi beszédet mondott Farkas Adrianna gimnáziumi tanár, aki méltatta az aradi vértanúk, valamint szabadságharcban elesett komáromi hősök soha nem felejthető helytállását, akik életüket áldozták egy igaz eszméért. Az ünnepi megemlékezés pillanatait a komáromi Selye János Gimnázium két diáklánya Szeles Chloe, valamint Nagy Kinga éneke és szavalata tett emelkedetté.
A temetői ünnepségen Kiss Róbert kanonok, komáromi esperes-plébános is méltatta az önfeláldozó életet élő hősöket, majd pedig a jelenlévő társadalmi és politikai szervezetek megkoszorúzták az emlékművet. Az ünnepség közös imádsággal, és a Himnusz eléneklésével ért véget.
Komárom Város ünnepi megemlékezése délután öt órakor kezdődött a Klapka György téren, ahol elsőként a Concordia Vegyeskar előadásában a Szózat hangjai csendültek fel, majd pedig Nagy Kinga, a Selye János Gimnázium diákja, Ady Endre: Október 6. című költeményét szavalta el.
A nyitóműsort követően Bajnok Éva, a Csemadok Komáromi Szervezetének elnökségi tagja köszöntötte az egybegyűlt tömeget.
A rendezvény ünnepi szónoka Dr. Tárnok Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézet igazgatója, valamint a Rákóczi Szövetség elnökségi tagja volt.
A szónok ünnepi beszéde kezdetén emlékezett a magyar történelem egyik legdicsőbb korszakának, az 1948/49-es szabadságharc becstelen megtorlására, a 13 aradi vértanú, valamint Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke, Batthyány Lajos kivégzésére és mindazokra, akik életüket áldozták a hazáért. Ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy nem engedhetjük meg magunknak a búslakodást, bármennyire is alkalmas erre a magyar néplélek, de a tragédiából erőt és motivációt, lelki felemelkedést kell kovácsolnunk. Utalt a komáromi vár, az erődrendszer bevehetetlenségéről, ahonnan a vár védői menlevéllel távozhattak.
„Klapka 1849 október elején nem csupán a szabad eltávozást tárgyalta ki katonáiknak, hanem az örök büszkeséget Komárom város polgárainak. Azt a lelki tartást, amiből ma a legnehezebb időkben is meríthetünk, mi, Komárom város szülöttei és annak polgárai… Nekünk a gyásznapokat is ünnepnapokká kell varázsolnunk…építkezni csak akkor tudunk, ha a tragédiáinkat a saját javunkra tudjuk fordítani.”
Tárnok Balázs itt utalt a Rákóczi Szövetség nyári táborára, amikor 2019. június 4-én úgy határoztak, hogy e gyászos történelmi esemény dátumát a nemzeti összetartozás napjává emeljék. A továbbiakban pedig így folytatta:
„Így kell tennünk október 6-ával is, különösen nekünk, komáromiaknak, nekünk, felvidéki magyaroknak. Mert bizony érezhetjük azt, hogy az elmúlt időszakban inkább részültünk balsorsból, mint felemelő pillanattokból. Közösségünk közéleti-politikai szempontból romokban hever. Kudarc, kudarc után… Feladhatjuk-e megmaradásunk gondolatát, szülőföldünk, otthonunk magyar jellegének megőrzését, és saját nemzeti identitásunkat?… Ne áltassuk magunkat! A magyar közélet és politika feladása a Felvidéken hosszú távon közösségi intézményeink felszámolásához, ez pedig magyarként megmaradásunk megszűnéséhez vezet. A felvidéki magyar közéletnek és politikának vissza kell térnie ide, a felvidéki magyarság fővárosába, és annak szívébe, a komáromi Klapka térre. Somorjától Nagykaposig meg kell mindenkinek értenie; Komárom nélkül nem megy! Komáromnak pedig úgy kell viselkednie, hogy méltó legyen a Felvidék fővárosa címre, és újra szellemi erődrendszerünk legerősebb bástyájaként viselkedjen.”
Tárnok Balázs ünnepi szónoklata végén visszautalt az aradi hősök vértanúságára, amely kötelez bennünket, hogy ne tékozoljuk el azt, amiért őseink az életüket áldozták. Merítsünk erőt az ő tatásukból, tragédiáinkat pedig alakítsuk ünnepekké.
A szónok ünnepi beszédét Éljen a magyar szabadság, éljen a haza jelmondattal fejezte be.
Az ünnepséget a Concordia Vegyeskar hazafias dallamokkal tette felemelővé, többek között felcsendültek a Magyar Hiszekegy dallamai is. Vezényelt Stubendek István karnagy.
Az énekkar előadása alatt a város elöljárói, politikai és civil szervezetei, az oktatási intézmények képviselői megkoszorúzták Klapka György tábornok szobrát, végül az egybegyűlt emlékező tömeg a kórussal együtt elénekelte nemzeti imádságunkat, a Himnuszt.
Az ünnepi megemlékezés az Anglia-parkban, az Aradi Vértanúk Emlékoszlopánál folytatódott, ahol a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület elnökségi tagja, Farkas Adrianna mondott emlékbeszédet. A gimnáziumi tanár az aradi vértanúkra, mint a magyar és egyetemes történelem kiemelkedő alakjaira emlékezett, akik tudatosan vállalták Petőfi versbe foglalt látnoki sorait, akik küzdeni, sőt meghalni is tudtak a szabadságért.
Aradot a Magyarok Golgotájaként említette, ahol együtt haltak különböző rendű, rangú és vallású emberek egy nemes eszméért.
Külön emlékezett a két komáromi várvédő mártírra, Török Ignác vezérőrnagyra, és Lenkey János huszárszázadosra, akiknek tiszteletére az egyesület 2004-ben a jelen ünnepség színhelyén, az Anglia-parkban álló Aradi Vértanúk Emlékoszlopát közadakozásból fölemelte.
Az Anglia-parkban megtartott ünnepséget a Selye János Gimnázium két diákja tette emelkedetté: Danis Dorián Juhász Gyula: Vértanúink című nagyhatású költeményét adta elő, Szeles Chloe pedig csodálatos magyar népdalokat énekelt.
A tartalmas megemlékezést követően az egyes társadalmi szervezetek az Aradi Vértanúk Emlékoszlopánál is elhelyezték a kegyelet virágait. A felemelő ünnepség a Himnusz hangjaival zárult.
Buday Mária
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
