Miközben Fischer Iván a főváros vezetése ellen hangolja a közvéleményt, érdemes megvizsgálni, hogyan is alakult a Budapesti Fesztiválzenekar támogatása az elmúlt néhány évben. 2012-ben például, amikor az együttes vezetése még nem szervezett tiltakozó flashmobokat és nem fenyegetőzött koncertek lemondásával, összesen 770 millió forint támogatást kaptak, idén a nekik juttatott közpénzek összege meghaladja az 1,2 milliárdot. A Magyar Nemzet Tarlós István főpolgármesterrel beszélgetett.
Drámai hangú videoüzenetben jelentette be múlt héten Fischer Iván: lemondják a gyermekeknek és időseknek szóló előadásaikat, vidéki templomi és zsinagógai kamaraestjeiket, két külföldi turnéjukat és három koncertjüket a Müpában. Lapunknak a főpolgármester részletesen reagált erre. A karmester ugyanis a koncertek meghiúsulásáért Tarlós Istvánt hibáztatja, ezt tovább erősítve a főváros vezetése ellen megfogalmazott vádak alatt az ő fényképét vágták be a videofelvételbe. Fischer az ATV-nek adott interjújában arról beszélt, hogy a főváros és a főpolgármester „dilettáns hozzá nem értésről” tett tanúságot azzal, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar 2016-os évi támogatását éppen a szezon közepén, előzetes egyeztetés nélkül a negyedére csökkentette.
A történet ismert, a reakció, amennyire Fischer Iván megnyilvánulásait az elmúlt évtizedek alatt médiaszereplései alapján megtapasztaltuk, majdhogynem borítékolható volt. Fischer Iván és az általa vezetett Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) nem áll csőd szélén, ezt ők maguk sem állítják, annyi történt, hogy a szűkös fővárosi költségvetésből idén a tavalyi 260 millió forint helyett csak 60 milliót kaptak. Bár az arány elsőre nagynak tűnik, ezen sokat enyhít az a tény, hogy eközben a kormányzat 100 millióval többet ítélt meg 2016-ban nekik, vagyis a különbség mindössze 100 millió forint. Ennyivel jut kevesebb az idei koncertekre, amelyeket így is – a magyar viszonyokhoz képest mesés összegből – mintegy 1,210 milliárd forint közpénzből finanszírozhatnak.
A BFZ 1,210 milliárd forintos támogatásához hozzájön még a társasági adó, a taotámogatás, amely a 2014-es rendelkezésre álló adatok alapján további mintegy félmilliárd forintot jelent, valamint a jegybevételek, amelyek pontos összegét nem ismerjük. Utóbbira vonatkozóan a zenekar státusából, jegyeinek, bérleteinek árából annyi biztosan felsejlik, hogy nem kis összegről lehet szó. Fischer Iván ugyanis örömmel hivatkozik népszerűségükre és arra, hogy a koncertjeik telt házasak. – Csak összehasonlításképpen elmondhatjuk, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar 1,2 milliárdos kerete több pénz, mint a Nemzeti Filharmonikusokat leszámítva az ország összes kiemelt és nemzeti minősítésű zenekarának a támogatottsága összesen – emlékeztet lapunknak Tarlós István. A főpolgármesterrel elsősorban annak kapcsán ültünk le beszélgetni, hogy Fischer Iván az említett youtube-os videóban azt üzente: Budapest többet érdemel, olyan városvezetést, amely jó gazdaként gondoskodik a város kultúrájáról.
Félrevezetve a közvéleményt
Az említett drámai hangú videoüzenet alatt Beethoven VII. szimfóniájának II. tétele szól, az a népszerű melódia, amely egy lassan közeledő, majd távolodó gyászmenetet idéz, szimbolizálva az eset súlyát. Fischer Iván először az érdemeiket: a magyar kultúráért tett erőfeszítéseiket, jelentős, társadalmi szempontból is kiemelkedő programjaikat – például a gyermekeknek szóló iskolai hangszerbemutatókat vagy az idősek otthonaiban rendezett műsorokat – sorolja, majd pedig elmondja: most ezeket az előadásokat lemondják a zenekar hosszú távú működése érdekében. Ezzel azt a nyilatkozatát igyekszik alátámasztani, miszerint a főváros a kevesebb támogatással nem a zenekart, hanem a közönséget bünteti. Fischer Iván ráadásul az üzenetben május 7-re flashmobot hirdetett, amelyre várja a Fesztiválzenekar közönségét és támogatóit, valamint magát a főpolgármestert, hogy személyesen adjon magyarázatot a Fővárosi Közgyűlés döntésére. Tarlós István még pénteken világossá tette, hogy nem megy el a villámcsődületre, amelynek pontosabb koordinátáit későbbre ígérte a karmester, és amely tulajdonképpen burkolt tüntetés a főpolgármester személye ellen.
Tarlós István hangsúlyozza: bár a Budapesti Fesztiválzenekar nevében budapesti, nem a főváros intézménye, így a támogatás nem a kötelező feladataik közé tartozik, ellentétben például más, saját kulturális intézményeik – mint például az idén 120 éves Vígszínház, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár vagy a Budapesti Történeti Múzeum – fenntartásával, amelyek szintén részei a magyar kultúrának. – Jómagam mindig a legnagyobb elismeréssel beszéltem a karnagy úr és a Fesztiválzenekar művészi teljesítményéről, amelyet soha senki nem vont kétségbe a közgyűlésben, és éppen ennek a szakmai teljesítménynek az elismerése okán önként vállalt feladatként támogatjuk a zenekart. Ugyanakkor a fővárosi önkormányzatnak nem az az egyetlen, kizárólagos és mindent felülíró feladata, hogy önkéntes alapon minden másnak a rovására fenntartson egy olyan mértékű támogatást, amely egy zenekart rendkívül privilegizált helyzetbe hoz – fogalmaz a főpolgármester, majd arról beszél: Fischer Iván többek között vidéki koncertek lemondásával fenyegetőzik, ami előtt értetlenül áll, hiszen miért is lenne a Fővárosi Közgyűlés dolga vidéki koncertek finanszírozása?
Hozzáteszi: Fischer Iván stílusát nem érzi sem elegánsnak, sem méltónak egy ilyen kvalitású művészemberhez. Mint mondja, 60 millió forint manapság is komoly összeg, és miközben más intézmények ennél jóval kevesebbet is megköszönnek, Fischer agresszív támadással honorálja, hogy a főváros szűkös büdzséje ellenére támogatták a zenekarát. – Ennek az éremnek is két oldala van, és én személy szerint sajnálom, hogy Fischer karnagy úr mindjárt a magas cénél kezdte a mondandóját, és közölte, hogy a főváros kiásta a csatabárdot. Ez egyfelől ahhoz hasonló, mint ha én most öntől kérek 1500 forintot, és maga csak 700-at tud adni, én pedig nem megköszönöm, hanem a kapcsolataimat felhasználva fenyegetően lépek fel, és ön ellen uszítom az embereket. Másfelől az az érzésem, hogy akkor szoktak az emberek ilyen stílusban reagálni, ha van olyasmi a háttérben, amiről nem akarnak beszélni – mondja Tarlós István. Hozzáteszi: sokféleképpen lehet interpretálni egy kérdést, akarva vagy akaratlanul félrevezetve a közvéleményt, de ha valaki tárgyilagosan, számszerűen megvizsgálja a támogatási adatokat, egész más kép rajzolódik ki előtte.
Bródyt Jánost is támogatták
A főpolgármester kiemeli: a BFZ gazdálkodásába nem lát bele, de annyit összehasonlításul elmondhat, hogy nagyjából hasonló mértékű közpénzből működik a Nemzeti Filharmonikus Zenekar a Nemzeti Énekkarral és a Kottatárral együtt, hozzávetőleg kétszer annyi alkalmazottat foglalkoztatva, és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar ráadásul járulékot fizet a zenészei után. – Nem hiszem, hogy Kocsis Zoltán kisebb művész lenne Fischer Ivánnál, ő is verhetné itt az asztalt, készíttethetne videókat, hergelhetné a közvéleményt, mégsem teszi. Ha pedig az önkormányzatoknál tartunk, három Budapesthez kötődő zenekart is meg kell említenünk, amelyek szintén komoly színvonalat képviselnek, de nem kapnak a fővárostól támogatást, pedig megérdemelnék, már csak azért is, mert megközelítőleg sincs akkora bevételük, mint a BFZ-nek. Ilyen a Budafoki Dohnányi Ernő zenekar, az Óbudai Danubia Zenekar és a Záborszky Kálmán vezette Zuglói Filharmónia. Rajtuk kívül még magas szakmai szintet képviselő zenekarok sora működik országszerte jóval alacsonyabb költségvetésből gazdálkodva, lényegesen kisebb mozgástérrel, mégsem készítenek követelőző videóüzeneteket. Ezeket azért szeretném tisztázni, mert lassan egészen hamis kép kezd kialakulni a BFZ megbecsültségéről és támogatottságáról, és egyesek politikai szálat is igyekeznek ebbe az egészbe beleszőni – fogalmaz Tarlós István, a politikai motiváció vádját egyenesen hisztériakeltésnek nevezve.
– Művészetben és sportban nincs helye annak, hogy azt mérlegeljük, ki melyik politikai táborhoz tartozik, ezért is támogattam Bródy János koncertjét, és ezért is voltam rajta jelen. Sok mindennel lehet vádaskodni, de hogy sportolókat vagy művészeket politikai hovatartozás alapján ítélnék meg, és ehhez igazítanám a támogatás mértékét, azt határozottan visszautasítom – fűzi hozzá, hangsúlyozva: a fővárosnak egyáltalán nem célja felmondani a BFZ további támogatását. Amely támogatás természetesen örökölt önkéntes kötelezettség, tegyük hozzá, és felvetésünkre Tarlós István utal is arra, hogy a Demszky-érában például diákbérlettel utazhattak a zenekar zenészei.
Néhány fős csapat
Mindezek mellett természetesen fontos része a videoüzenetnek és Fischer Iván nyilatkozatainak is az a fajta kommunikáció, amely egységes előadásszámokkal, fellépési adatokkal elmossa a különbséget a valódi szimfonikus nagykoncertek és a néhány muzsikust foglalkoztató, rövid kamara-előadások között. Miközben senki sem kérdőjelezi meg, hogy óriási élményt nyújt és magas színvonalú, amikor egy zenekari tagokból alakult alkalmi kvartett zenél az idősek otthonában vagy egy templomban, vagy egy pár fős csapat hangszereket próbál ki az iskolások között. Fischer Iván egyébként éppen ezeket a néhány fős műsorokat törölné az idei naptárából, noha ezek előállítási költsége nyilvánvalóan meg sem közelíti azokét a hangversenyekét, ahol a teljes zenekar a színpadra áll, utóbbiak cserébe fizetős estek, amelyből komoly jegybevétel is származik. Ilyenből huszonkettőt hirdetett meg az évadra a zenekar.
Fischer Ivánék önköltséges budapesti nagyzenekari hangversenyt csak egyet adnak, de tavaly ez is elmaradt Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet
Önköltséges budapesti nagyzenekari hangversenyt csak egyet adnak, tudjuk meg Tarlós Istvántól, de tavaly ez is elmaradt, ráadásul a főpolgármester azt is furcsának érzi, hogy azokban az években, amikor mégis megtartották, rendre más karmester dirigálta az együttest. – Ha olyan nagyon szereti Budapestet a karnagy úr, mint amennyire ezt az ilyenkor szokásos nyilatkozataiban hangsúlyozza, akkor megtehetné, hogy ezeken a koncerteken ő maga áll a zenekar elé, emelve a város hírnevét. Ahogy azt is megengedhetné magának, hogy nem a főváros, hanem a budapesti gyerekek érdekében barátságból és hivatástudatból továbbra is megtartsa a semmibe sem kerülő hangszerkóstoló foglalkozásokat – emeli ki a főpolgármester. A legnagyobb problémának azt a mentalitást érzi, amikor az ügyet egyesek – nyilvánvaló politikai szándékból – úgy próbálják tálalni, mintha Fischer Ivánon és a Fesztiválzenekaron kívül semmilyen más értéket nem tudna felmutatni a magyar vagy a budapesti kulturális élet.
– Nem vagyok zenekritikus, de azt azért világosan látom, hogy nemcsak én nem tudnék sem Kocsis Zoltán és Fischer Iván, sem a zenekaruk színvonala között olyan mértékű különbséget tenni, ami indokolná, hogy ilyen aránytalan előnyben részesítsük a fesztiválzenekart – teszi hozzá a főpolgármester.
Növekvő állami támogatás
Bár sokan igyekeznek politikai okokra visszavezetni a Budapesti Fesztiválzenekar támogatásának mostani csökkenését, és a Demszky-éra hozzáállását visszasírva azt a látszatot kelteni, hogy Fischer Iván világnézeti kötődése az oka a mostani döntésnek, ez számszerűen sem állja meg a helyét. Az együttes állami támogatása ugyanis a Fidesz-kormány és a fideszes városvezetés alatt jelentősen emelkedett. Csak néhány példát kiragadva: 2012-ben 770 millió forint közpénzzel gazdálkodhattak, és akkor ez az összeg nem keltett felháborodást sem a zenekar vezetésében, sem a közvéleményben. Idén már 1,2 milliárd fölött jár a támogatásuk, amely messze nem pusztán csak az infláció arányában jelent növekedést az egykori SZDSZ-es főpolgármester idején kapott juttatásokhoz képest.
Szintén gyakori vád, hogy ez a költségvetési keret még mindig nem éri el a nagy nyugati együttesek büdzséjének szintjét; azt is tegyük mindjárt hozzá, hogy egyrészt éppen annyira nem éri el, amennyire a magyar bérek sem érik el a nyugati átlagot, valamint azt is, hogy tőlünk nyugatabbra jellemzően a mecenatúra állja a többletet. Amerikában például egyáltalán nem kapnak állami támogatást az együttesek, fennmaradásukat a mecenatúra mellett piacképességükkel érik el. Ha pedig már a zenekari zenészek honoráriuma is szóba jött, meg kell említenünk a Zene-kar folyóirat egyik néhány évvel ezelőtti írását, amely minisztériumi adatgyűjtés alapján állítja: a magyar zenekari muzsikusok bére jóval a diplomásátlag alatt van, és ez a helyzet érdemben azóta sem változott, bár épp a Fesztiválzenekar esetében nem feltétlenül igaz. (Ők nem vettek részt ebben az adatgyűjtésben.)
Fischer Iván most arra is hivatkozik, hogy az általa várt összeg csökkenése az évad közepén történt. Ezzel kapcsolatban több szervezési nehézség is felmerül a kulturális életben, ugyanis a pénzek elosztása a naptári évek költségvetéséhez igazodik, a színházak, zenekarok pedig ősztől őszig tartó évadokban terveznek, így a támogatások összege mindig szükségszerűen a szezon közepén válik ismertté. Hosszú ideje téma, hogy a magyar kulturális élet éppen ezért is van hátrányban nemzetközi színtéren, hiszen a nagy művészeket évekre előre lekötik, így az adott évben már nem lehet felkérni őket egy-egy szereplésre. Ennek a kérdésnek egyik megoldása számos szakmai szervezet, színházi és zenei szakember szerint az lehetne, ha a kiemelt társulatok és együttesek állami alapjuttatásait többéves ciklusokra előre rögzítenék a költségvetési kiadások között.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 05. 04.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
