Tanuljunk elődeinktől a természetes anyagok újrahasznosításáról! – bútorkiállítás az érsekújvári múzeumban Száz Ildikó2025. 01. 09., cs – 19:08 Érsekújvár |
Kézműves termékeket, különféle praktikus és szemet gyönyörködtető használati tárgyakat bemutató kiállítással kezdték az idei évet a megyei fenntartású Thain János Múzeumban. A szépségükért és hasznosságukért egyaránt megbecsült használati tárgyak láttán arra a következtetésre juthatunk, hogy érdemes tanulnunk az elődeinktől, akik leleményesen újrahasznosították a természetes anyagokat.
Az év első kiállítása iránt nagy volt az érdeklődés a közönség részéről. Bihari Tamás, a Thain János Múzeum korábbi, és a közelmúltban ezen a poszton megerősített igazgatója köszöntötte a látogatókat magyarul és szlovákul.
Lapunk kérdésére Bihari Tamás elmondta, folytatni szeretné az elmúlt időszakban megkezdett munkát az intézmény élén, ahol rendszeresen családi foglalkozásokat, előadásokat is tartanak. Nem titkolt szándéka, hogy idővel korszerűsítse a múzeumot, hogy az alapiskolások és a középiskolások is szívesen töltsék itt az időt. Ugyanakkor kiemelte a Czuczor Gergely Alapiskolával való szoros kapcsolatukat. Az intézmény pedagógusainak köszönhetően a járási székhely egyetlen magyar alapiskolájának tanulói rendszeres látogatói az intézménynek.
A mostani kiállítás gazdag anyagát annak kurátora, Mária Škrabáková ismertette szlovák nyelven, majd Varga Zsuzsanna történész magyarul szólt a néprajzi tárlatról. Az Érsekújvári Művészeti Alapiskola növendékeinek műsorát követően a közönség valódi kis kézműves műhelyekbe nyert betekintést, ahol a kétnyelvű paneleken ismertetik a kukoricacsuhé felhasználásának módját, de szó van a vessző és a szalma formázhatóságáról és ötletes felhasználásáról az érsekújvári térségben.
A kukoricacsuhé feldolgozása a 19. század végén az Érsekújvárhoz közeli Andódon, Zsitvabesenyőn, Udvardon, Kisbaromlakon, Dercsikán, valamint a komáromi járásbeli Naszvadon és Ekecsen zajlott. Csuhéból készültek az első kosarak, emellett gyékényeket, táskákat, különféle tárolókat, és a gyerekeknek kosárkákat, üvegekre védőborítást, vázákat is készítettek a kukorica leveléből. Ugyancsak ebből készült a konyhai asztali teríték, vagy a fazék alátét, de különféle ruhakiegészítőket és lábbelit is fontak belőle. A kukorica levelét kötözéssel, fonással formálták.
A tájékoztató anyagból továbbá megtudtuk, hogy a kézzel tört, hántolatlan kukoricát a gazda udvarára vitték, esténként összejött a család a szomszédokkal és megkezdték a kukorica fosztását, kötözését. Nedvesített leveleket használtak, és fából készült forma határozta meg a tárgyak alakját és méretét. Az első világháború után a szegényebb családok a téli hónapokban csuhéból készült termékek eladásával kerestek némi betevőre valót.
A vessző és a szalma felhasználása kiegészítő foglalkozássá vált a 19 században, volt ahol a kosárfonástól függött a család megélhetése, elsősorban a Vág- és a Garam menti területeken.
Először a kereszt alakú konstrukció körülfonásával elkészítették a kosár fenekét. A kiállításon megtekinthetik az érdeklődők az egyes munkafolyamatokat. Szalmából is sok mindent készítettek egykor, például a gabonafélék és a hüvelyesek tárolására alkalmas edényeket, méhkasokat, szalmakosarakat és aratási koszorúkat, farsangi maszkokat, karácsonyfadíszeket. A kiállítás azok számára is érdekes, akik eddig nem tudták, hogy Érsekújvárott és annak környékén milyen sok tapasztalt, nagyra becsült kézműves dolgozott. A hagyományos háziipari termelésre alapozva fejlődött ki idővel a népművészeti termelés, különösen a 19. század közepétől volt népszerű a hímzés, a csipkeverés, a fatárgyak és a kerámia tárgyak készítése.
Mária Škrabáková hangsúlyozta, hogy
a népművészeti alkotómunka fő kritériumának a termék művészi értékét tekintik. A vidéki környezetben használt házi készítésű tárgyak többsége ebbe a fogalomkörbe sorolható.
A kiállítással szeretnék közelebb hozni a közönséghez a mindennapi használati tárgyakat, illetve azok művészi jellegét.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »