607 éve, 1414. július 21-én született IV. Sixtus, az első reneszánsz pápa, a Sixtus-kápolna építtetője, aki a reneszánsz művészet pártolásával, Róma naggyá tételével, reneszánsz várossá emelésével szerzett múlhatatlan érdemeket.
Francesco della Rovere néven született a Genovai Köztársaságban, egy szegény liguriai család gyermekeként, tanulásra csak úgy nyílt lehetősége, hogy belépett a ferences rendbe. A ragyogó képességekről tanúságot tevő fiú a Padovai Egyetemen filozófiát és teológiát tanult, és több neves itáliai egyetemen (Bolognában, Paviában, Sienában és Firenzében) is megfordult.
Tanulmányainak befejeztével a ferences rend prokurátora lett Rómában, majd Liguria tartományi rendfőnöke. 1464-ben a rend vezetőjévé, generálisává választották meg, 1467-ben bíborossá szentelték. Az átszellemült vallásosságáról ismert teológus-bíborost a II. Pál pápa váratlan halála miatt összeült konklávé 1471. augusztus 9-én választotta meg a katolikus egyház 212. fejének, és ő az 5. század óta nem használt nevet választva IV. Sixtusként lépett a pápai trónra.
Első intézkedései között keresztes hadjáratot rendelt el a Szmirnát nem sokkal korábban elfoglaló törökök ellen. Az adománygyűjtési akció jóval sikeresebb volt, mint maga az ostrom – alig 25 hadifoglyot ejtettek, akiket diadalmenetben hurcoltak végig Róma utcáin. Sixtus ezért a továbbiakban inkább Hunyadi Mátyás magyar királyt támogatta (70 ezer arannyal) a törökellenes harcban.
1472-ben konkordátummal egyezett ki XI. Lajos francia királlyal, aki a püspökök kinevezése ügyében került ellentétbe a pápasággal. Sixtus 1474-76-ban megpróbálta egyesíteni az orosz ortodox egyházat Rómával, de nem járt eredménnyel. 1478-ban engedélyezte a spanyol inkvizíciót, amelyet aztán elrettentő volta miatt 1482-ben formálisan elítélt. 1481-ben bullában erősítette meg a portugálok V. Miklós pápától kapott afrikai rabszolgaszerzési és -kereskedelmi jogait.
Az erős pápai állam felépítésén munkálkodva sokat foglalkozott Itália ügyeivel: erődöket épített, területet szerzett. Hallgatólagosan támogatta a Firenzét irányító Mediciek hatalmának megdöntését célzó összeesküvést, ennek bukása után egyházi átok alá helyezte a várost és a Medicieket, akik ellen háborút is indított. Szemet vetett Ferrarára, ezért Velencét a város megtámadására buzdította, de miután az itáliai fejedelemségek többsége Ferrara oldalára állt, a pápa kénytelen volt véget vetni a küzdelemnek.
A korabeli pápákhoz hasonlóan ő is hajlamos volt a nepotizmusra, családja érdekeit az egyházi érdekek elé helyezte. Rokonait egyházi és világi címek adományozásával Itália leggazdagabb famíliái közé emelte: az általa kinevezett 34 bíboros közül hat unokatestvére volt, egyikük később II. Gyula néven lett pápa. Több történetíró szerint Sixtus a saját neméhez vonzódott, a férfiszépséget még a bíborosi kinevezéseknél is méltányolta.
IV. Sixtus pápa
Egyházi ügyekben kevés intézkedést hozott. 1475-ben elődje bullájának eleget téve megrendezte a Szentévet, amely – a leleményesen pénzzel megvásárolható bűnbocsánatnak és lelki segítségnyújtásnak hála – hatalmas vagyonnal gyarapította a Vatikánt. A Mária-kultusz jegyében december 8-át Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepévé tette, és kiváltságokat adott a koldulórendeknek.
IV. Sixtus a reneszánsz művészet pártolásával, Róma naggyá tételével, reneszánsz várossá emelésével szerzett múlhatatlan érdemeket. Pontifikátusa alatt a város harminc temploma újult meg, és hét újat is építtetett. Ő adott megbízást a nevét viselő Sixtus-kápolna építésére, amely 1483-ra készült el, a lenyűgöző szépségű kápolna freskóit Pinturicchio, Botticelli, Ghirlandaio, Perugino, Roselli és Signorelli festették. (Michelangelo monumentális mennyezetfreskója később, a 16. században készült el.) Nagyszabású városrendezési tervének köszönhetően az örök városban új utak, hidak és vízvezetékek épültek.
A legnagyobb utcák az antik kor óta először új burkolatot kaptak, az ókor óta először épült híd a Tiberis felett, a város szívében parkokat létesítettek, a régi Róma szívét a Via Sistina (ma: Borgo Sant’Angelo) úttal összekötötték a Vatikánnal. IV. Sixtus tette le a Capitoliumi Múzeum és a Vatikáni Könyvtár alapjait, megíratta a pápák történetét, az ő utasítására hozták létre a Vatikáni Levéltár ősét. Tudósokkal vizsgáltatta felül a Julianus-naptárt, pápai bullában adott engedélyt a bűnözők és ismeretlenek testének felboncolására, amivel jelentősen elősegítette az orvostudomány fejlődését.
1484. augusztus 12-én halt meg Rómában. Testét a Szent Péter-bazilikában monumentális bronz síremlék őrzi, amelyen az elhunyt pápát a hét szabad művészet és a múzsák allegorikus nőalakjai veszik körül, kezükben tölgyfaággal, a della Rovere család címernövényével (a „rovere” olaszul tölgyet jelent). IV. Sixtus alakját a Da Vinci démonai című amerikai történelmi fantasy filmsorozatban is felidézték, a brit James Faulkner megszemélyesítésében.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
