Fiatal kora ellenére széles körű rálátással bír a világ dolgaira, a Jobbik szakpolitikusaként pedig azon dolgozik, hogy minél több emberhez juthasson el az a hang, amit képvisel. Mészáros Lucával beszélgettünk pedagógusi hivatásról, a nők helyzetéről, fiatalokról és jövőképről. Interjú.
Óvodapedagógusi hivatást választott. Miért erre esett a döntés? Mi a szakma szépsége?
Édesanyám óvodapedagógus volt, ez nagy löketet adott számomra. Emellett mindig is úgy éreztem, a gyerekek egyedüliként olyan lények a Földön, akik tiszták, tele vannak szeretettel és nem ítélkeznek. Nagyon szerettem volna hozzájárulni a normális fejlődésükhöz. A legfontosabb a háromtól hatéves korig tartó időszak egy gyermek életében, ekkor kell megkapniuk a megfelelő fejlesztést, mely hozzájárul az egészséges fejlődésükhöz és jövőjükhöz.
Hogyan alakult a későbbi életpályája?
Sajnos elég hamar el kellett hagynom ezt az utat. Egyrészt az alacsony fizetés, másrészt egy Facebook-bejegyzés miatt. A munkahelyet, amit az egyetem elvégzése után választottam, felmondták. Nem részletezték, pontosan miért, csak annyit mondtak: nem vagyok odavaló.
Ez a bejegyzés 2018-ban jelent meg, és arról szólt, milyen jövőkép vár egy fiatalra Magyarországon, a posztot pedig több mint 27 ezren meg is osztották.
A választásokat követő reggelen írtam, miután szembesültem az eredményekkel: nem csak a Fidesz nyert, hanem mindezt kétharmaddal.
Ez egy olyan érzelmi löketet jelentett, ami elkeserített és nem láttam a jövőt ebben a rendszerben. Az sem volt jó, ami addig volt, de a 2018-as választások eredményei egy egyenlőségjelet tettek a régi és az új közé.
S ugyan ilyet még nem csináltam, az adatlapomra kiírtam egy szöveget azokról a gondolatokról, amik akkor kavarogtak bennem. Először azt hittem, meghibásodott a gépem, mert arra lettem figyelmes, hogy rövid időn belül megannyi értesítés érkezett, miszerint elkezdték megosztani a bejegyzést, hozzászólásokat írtak. A poszt egyébként arról szólt, hogy 22 éves vagyok és hogyan látom a mostani Magyarországot, milyen jövőképem van ebben az országban.
Milyen visszhangot kapott?
Főleg negatív hatása lett ennek az egésznek. Habár nagyobb arányban voltak a pozitív visszajelzések, de a negatívaknak mindig nagyobb súlya van. Olyan mértékben lealacsonyodtak többen, hogy a családomat kezdték el fenyegetni, illetve engem, miszerint, ha megtalálnak az utcán, fizikailag bántalmaznak.
Elvesztettem az állásomat is, nagyon nehezen sikerült újat szereznem. Az egyetemen megnehezítették, hogy diplomához juthassak, a szakdolgozatomat szinte teljesen át kellett írnom.
Az államvizsga előtt pedig külön felkészítettek lélekben, hogy a vizsgabiztos ki van rám élezve.
Meglátása szerint változott azóta bármi az országban?
Örülnék, ha igennel felelhetnék, de sajnos nem. Talán annyi változott, hogy nekem azóta lett kávéfőzőm, Mészáros Lőrincnek pedig 296 milliárdja.
Hogyan került a pártpolitika közelébe?
Z. Kárpát Dániel keresett meg, s lehetőséget adott arra, hogy mellette dolgozhassak képviselői asszisztensként. Hálás vagyok, hiszen a munkanélküliségből húzott ki. Az itt eltöltött idő alatt beleláthattam a képviselői munkába, gazdasági és jogi téren is dolgozhattam, ez pedig egy nagyon jó alapot adott, sok mindent elsajátítottam. Azt látom, a Jobbik a fiatalok számára egyre többet nyújt. Ez az a párt, aminek tagjai normális jövőképet adhatnak az országnak. Ezen túl pedig konkrét elképzeléseik vannak arról is, milyen problémák érintik a fiatalokat, legyen szó lakhatásról, családalapításról, bérekről akár diákmunkásként, akár pályakezdőként. A Jobbik jó úton halad a fiatalok felé, jó lenne, ha egyre többen hallanák meg ezt a hangot.
Milyen feladatot lát most el a párton belül?
Jelenleg a Női kabinet tagja vagyok, illetve szakpolitikus.
Fiatal nőként mit üzen a kortársainak?
Nőként tudom, hogy még mindig létezik társadalmi megkülönböztetés, ez nem ért véget a 21. században.
Továbbra is vannak olyan pozíciók, életkörülmények, amikor nehezebb nőként megállni a helyed, elhelyezkedni, feljebb jutni. De azt vallom, ha nem vagyunk csendben, hanem megyünk előre, hallatjuk a hangunkat, azt egyre többen meg fogják hallani. Ezzel pedig pozitívabb kép, jövőkép alakulhat ki.
Eddigi tapasztalatai alapján mennyire van lehetősége egy nőnek a politikai pályán elhelyezkedni, kiteljesedni? Még mindig hátrányban vannak a nők?
Az évekkel ezelőttihez képest már jobb a helyzetük, de ez még mindig nem elég jó.
Sokan vallják továbbra is: nőt ne tegyünk felelős pozícióba, mert az érzelmi intuícióktól meg a nőiségtől nem tudja megfelelően ellátni az adott pozíciót, pedig ez nincs így.
Jelenleg egyébként van lehetőség arra, hogy valaki egy felelősebb beosztásban vagy a politikában helyezkedjen el nőként, de kétszer annyit kell érte dolgoznia, mint egy férfinak.
Más országban jobban működik ez? Mennyire lehetünk lemaradva?
Megfigyelhető például, hogy az országok gazdasági és társadalmi instabilitásával szoros összefüggésben van a női jogok megtagadása, a nők elnyomása. Ez abból a Human Peace of Security által készített riportból is jól látszik, amelyben rangsorolták az országokat. Ennek alapján az első három hely, ahol a legjobb nőnek lenni Norvégia, Svájc és Finnország, míg Magyarország a 49. a listán. A lemaradás tehát elég nagy. Ezt a kutatást a női inkluzivitásban, tehát a társadalomban, a biztonságérzetben és az igazságos bánásmódban mérték. Megannyi makrorendszerből áll össze ez az egész, kitérnek például arra is, hogy a nők hogyan tudnak bánni a pénzzel, mennyi joguk van szavazni, vagy épp lehet-e saját telefonjuk.
Beszéljünk egy kicsit a Női kabinetről! Mik a céljai, kik a tagjai, mit képvisel?
Azért hoztuk létre a kabinetet, mert érzékeljük azt a problémát, ami a nők elhelyezkedését jellemzi a társadalomban, többek között azt, hogy a fizetésük még mindig alacsonyabb, mint a férfiaké, alig kerülnek vezető beosztásba.
Ezeken túl foglalkozunk a családon belüli és a nők ellen irányuló erőszakkal, a menstruációs szegénységgel, a lecsúszottabb rétegek esetén a nők beintegrálásával a társadalomba, természetesen mindezt az egyenlőségre kiemelten odafigyelve.
Igyekszünk minden témát körbejárni és mindegyikkel külön foglalkozni, hogy ezek a nők érezzék az országban: értük is van valaki. Nem igazán tapasztaltuk, hogy lenne hozzánk hasonló párt, aminek egy része csak a nőkre érdemben koncentrálna, pedig nagyon kellene. Igyekeztünk úgy felépíteni a szervezeti struktúrát, hogy legyen hang, aki a fiatalabb, aki a közép és aki az idősebb korosztályhoz is szól, így több témát tudunk szorosabban körbejárni. Az országban egyébként léteznek kisebb szakszervezetek, de nem tudnak róluk elegen. Munkásságuk kiváló, de nincs, aki mögéjük álljon és azt mondja, csináljuk együtt! Mi próbáljuk nyitva tartani a szemünket és mindenkivel, akivel lehet, konzultálni, segítséget kérni és együtt, közösen gondolkodni, dolgozni.
Mondhatjuk, hogy a Jobbik Női kabinetje egy hiányt igyekszik pótolni Magyarországon?
Égető hiányt. Sajnálatos, hogy még csak most kezdenek el ezzel foglalkozni az emberek.
Térjünk ki egy kicsit a hazai pedagógusok helyzetére! Úgy tűnik, nem becsülik meg eléggé a szakmát, pedig a jövő szempontjából is rendkívül fontos munkát végeznek. Mik a meglátásai ezzel kapcsolatban?
Pedagógus hiány volt, van és lesz is. Az, hogy a kormány az utolsó percig tagadja, hogy nincs, az nem egyenlő azzal, ami ténylegesen tapasztalható az országban. Iskolákba augusztusban 1100 tanárt kerestek, óvodapedagógusokból körülbelül 1000 fős a hiány. Ezek a számok csak azok, amiket be is vallanak. Az óvodákban eddig úgy oldották meg a felügyeletet, hogy egy 25-30 fős létszámú csoportra két pedagógus jutott. Ez azonban már nincs így, hiszen nincs rá kapacitás. Egy pedagógus kezdte ellátni a feladatokat reggel 7-től altatásig. A kormány legutóbbi intézkedésével – amely szeptember 1-jétől él – ahelyett, hogy megoldotta volna a problémát, inkább bevezette az egy fős felvigyázást. Ezzel pedig tucatszakmát csinált a pedagógus szakmából, hiszen így óvodapedagógusi diploma nélkül is lehet vigyázni a gyerekekre, ami azonban nem csak erről szól. Egész napos fejlesztés folyik, és arra nem lehet csak úgy beküldeni valakit.
Ennek milyen negatív hatásai lehetnek?
A leghamarabb az fog bekövetkezni, hogy a diplomás pedagógusok teljesen lemorzsolódnak majd.
Miért végezne el egy fiatal egy 3 éves egyetemi képzést, szigorlatozna pedagógiából és pszichológiából, ha azt mondják, ez teljesen felesleges, mert ha 25 évvel ezelőtt 4 évig voltál gyermekek társaságában, akkor lehetsz óvodapedagógus ugyanannyi pénzért, amennyit egy végzettséggel rendelkező kezdő kap?
Az első nagy hatása tehát, hogy egyre kevesebben választják majd ezt a szakmát. Emiatt pedig a gyerekek nem fogják megkapni a megfelelő fejlesztést, ami szükséges lenne számukra a normális fejlődéshez. Ez azért is fontos, hogy utána be tudjanak illeszkedni az iskolába. A középiskolában már nevelhetetlenné váló fiatalok közül pedig egyre kevesebben jutnak majd el az egyetemig.
Ön miben látja a megoldást?
A fiataloknak szimpatikus a pedagógus szakma a maga sokszínűségével, szépségével, amiben csak szeretetet és pozitív visszajelzést lehet kapni, hiszen a gyerekek a közönség. Ők csillogó szemekkel hallgatják és szívják be magukba az információkat. Megoldást a bérek emelésében látok, hiszen 130 ezer forintból nem lehet normálisan megélni, s évek múltán is csak kevéssel emelkedik az összeg. Az adminisztratív munka pedig annyira elveszi a szabadidőt attól, hogy igazán a gyerekekre koncentrálhasson a pedagógus, új ismeretekkel lássa el őket, hogy rövid időn belül kiég. Feleslegesnek gondolom, hogy tervezetekben előre meg kell írni, a jövőhéten mit kell szó szerint mondani a gyereknek. Ez nem így működik, hiszen, ha csak úgy kimegyünk az udvarra, és talál a kicsi egy falevelet, akkor elkezdek neki mesélni róla, az idő körforgásáról. Ez is tevékenység, fejlesztés.
Mit képvisel egyébként Mészáros Luca nőként, fiatal politikusként?
Mint nő, azt az erőt és függetlenséget, ami mindegyikünkben benne van, csak a mostani társadalmi elvárások, és a torz társadalmi normák ezt nem engedik bennünk kibontakozni. Használják és éljenek erejükkel, függetlenségükkel, mert elképesztő kis lények vagyunk mi, nők!
Jobbikos szakpolitikusként pedig be szeretném mutatni, hogy az, aki politikus, vagy egy pártban dolgozik, nem valami túlmisztifikált ember. Sokan hajlamosak azt gondolni, aki politikus, az valamilyen világmegmentő, elrugaszkodott egyed, pedig ugyanolyanok vagyunk, mint a többiek. Csak kaptunk egy olyan lehetőséget az élettől és az emberektől, hogy az ő hangjaik lehetünk. Ezzel pedig élni kell, és nagyon szeretnék azon dolgozni, hogy ez a hang minél hangosabb legyen és minél több emberhez eljusson.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
