A távoli planéták összetételére általában a sűrűségükből következtetnek a tudósok. Ezt két méréssel számítják ki: mennyire halványul el a csillag fénye, amikor a bolygó elhalad előtte, illetve, hogy mennyire „ingadozik” a forgása közben. Ezekből megkapni a bolygó tömegét és méretét, amiből pedig kiszámolható a sűrűsége.
Egy olyan gázbolygó, mint a Szaturnusz, viszonylag alacsony sűrűségű, míg a fémekben gazdag sziklás világok érthető módon sűrűbbek. Köbcentiméterenként 5,5 gramm tömegével a Föld Naprendszerünk legsűrűbb bolygója, míg a Szaturnusz a legkevésbé sűrű, 0,69 gramm/köbcentiméter.
A mérések alapján a Kepler-138c és a Kepler-138d a Föld sugarának 1,51-szerese, valamint a bolygónk tömegének 2,3 illetve 2,1-szerese. Ezek alapján viszont nagyjából 3,6 gramm/köbcentiméter a sűrűségük, ami a sziklás és a gáznemű bolygók összetétele között van.
Ez meglehetősen közel van a Jupiter Europa holdja 3 gramm/köbcentiméteres sűrűségéhez. Ez az égitest egy jégvilág, amelynek felszíne alatt óceánok találhatók.
A csapat számítása szerint az óceánok a két exobolygó térfogatának 50 százalékát tennék ki, mélységük pedig eléri a 2000 km-t. A Földön az óceánok átlagos mélysége 3,7 km.
Az egyetlen probléma, hogy a két bolygó nagyon közel kering a csillagához, így jóval forróbbak, mint a Föld. A két planéta keringése ideje 13 és 23 nap.
HVG
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
