November 24-én a lévai Reviczky Házban került sor a Reviczky Társulás berkein belül működő Léva és vidéke helytörténeti szakosztály immár 117. helytörténeti előadására, melyre Taby Ica születésének 115. évfordulója alkalmából került sor.
A délután külön értékét adta, hogy a téma előadója Novák Margaréta, a lévai Barsi Múzeum még mindig nagyon aktív nyugalmazott régész-történésze, a szakosztály társalapítója, mindenki Grétikéje volt. A becses előadót és a szép számban megjelent érdeklődő közönséget Müller Péter, a szakosztály vezetője köszöntötte.
Ezt követően Novák Margaréta számtalan kordokumentumot felvonultatott gazdag vetített előadásban mutatta be Taby Ica tartalmas életét. Többek között megtudhattuk, hogy Taby Ica Taby Lajos postahivatalnok és Hagara Júlia első gyermekeként született. Édesapja szépen rajzolt, fafaragással is foglalkozott, aminek köszönhetően 1907-től a lévai ipariskola rajztanára lett. Édesanyja szép hangjának köszönhetően ismert énekesnőnek számított Léván. Taby Ica szüleitől nemcsak a szép hangot, de művészi képességeket is örökölt. Édesanyját 13 évesen elvesztette, így két öccse és húga nevelésének gondja az apa mellett reá hárult. Helyzetüket az is súlyosbította, hogy az édesapja csak 1931-ben kapta meg csehszlovák állampolgárságát.
Taby Ica az elemi és polgári iskolát a lévai zárdaiskolában végezte. Már ekkor is nagyon szépen rajzolt. Felnőttként, 24 évesen kezdte meg szakirányú tanulmányait a pozsonyi Iparművészeti és Reklámművészeti Iskolában, ahol 1931 és 1934 között a rajz és szobrászat mellett a kerámia szakot is elvégezte. Az iskola legjobb diákjai közé tartozott. Diákéveinek alkotásai között mellszobrok, portrék, reklámgrafika-tervek és kerámiavázák találhatók.
Tanulmányai alatt kapta az első megbízásokat Léváról: 1932-ben a „Krisztus levétele a keresztről” c. patinázott gipszdomborműre, 1934 elején Kersék János síremlékére. Ezeket később a Pálmay-dombormű és a lévai II. világháborús emlékmű követte. Taby Ilona művészi tevékenysége 1939-től az ónixmárványt feldolgozó lévai üzemmel formatervezőként fonódott össze. Úgynevezett kő rövidárut – lakberendezési kiegészítőként szolgáló használati és dísztárgyakat – tervezett.
Hagyatékának jelentős részét 1995-től a lévai Barsi Múzeum őrzi. Taby Ica sokoldalúságát bizonyítja, hogy 1957-ben, 50 évesen járási asztalitenisz-bajnok lett, és szenvedélyes horgász is volt. Nyughelye a lévai római katolikus temetőben lévő családi sírkertben van.
A hálás közönség nagy tapssal jutalmazta, Müller Péter pedig virágcsokorral és díszoklevéllel köszönte meg az előadónak a gyönyörű előadást, majd a Reviczky Társulás nevében bemutatta és átadta a szakosztályvezető által a lévai Juhász Gyula Alapiskola számára készített Taby Ica-portréval ellátott rövid életrajzot.
Itt Müller Péter Taby Ica művészetét méltató felvezetője után Tóth Árpád Művészet című verse hangzott el Ševeček Judit szép tolmácsolásában. Majd az előadó Novák Margaréta és Taby Ica közeli ismerőse, Nyemecsekné Bartos Magdolna leplezték le Taby Ica lévai gondolati emléktábláját, melyet Ševeček Judit és Ivkovič Melinda koszorúztak meg és égő mécsest helyeztek el alá.
Az ünnepség végén a világhálót segítségül hívva Kálmán Imre A Montmartre-i ibolya c. operettjéből a Művészhimnusz c. részlet hangzott el Mészáros János Elek, a „Csillag születik” negyedik szériájának győztese gyönyörű előadásában.
Az emléktábla felirata a következő:
Ebben a házban született
TABY ICA
(* Léva, 1907. március 19. – † Léva, 1974. július 27.)
képzőművész, szobrász, plakáttervező, formatervező
a lévai aranyónix-márványt mesterien megformáló művész,
számos lévai ma is létező, de el is pusztított
emlékmű, dombormű és síremlék megalkotója.
Őrizzük meg emlékét!
Állította a lévai Reviczky Társulás helytörténeti előadássorozatának,
Taby Ica születésének 115. évében megemlékező hallgatósága.
Léva, 2022. november 24.
Mivel Taby Ica szülőháza a Reviczky Ház közeli szomszédságában áll, ezért az emlékezők égő mécsesekkel vonultak át a művésznő szülőházához, és helyezték el azokat a ház előtti járdára, ezzel is tisztelegve a jeles lévai művésznő emléke előtt.
Visszatérve a Reviczky Házba a kellemes és lelkiekben felemelő délután a vendégek és az érdeklődő hallgatóság szívélyes beszélgetésével és újabb tervek szövögetésével folytatódott.
(Müller Péter/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
