Életút
Richard Nikolaus Eijiro von Coudenhove-Kalergi gróf 1894. november 16-án született Tokióban – 1972. július 27-én hunyt el Ausztriában. Édesapja diplomata, osztrák gróf, édesanyja egy japán nemesi szamuráj család leszármazottja. A Bécsi Egyetemen tanult filozófiát és történelmet, 1916-ban szerzett doktori címet. Fiatalon csatlakozott a bécsi Humanitas szabadkőműves páholyhoz.
1922-ben jelent meg a Páneurópa – Egy indítvány című írása, majd ezt követte 1923-ban a Páneurópa című kötet, mely megalapozta a mozgalom eszmeiségét. A Páneurópai Mozgalom célja az Új Világrend létrehozása, melynek vezető állama az Egyesült Államok és a vele szövetséges föderális államok lennének. Egy olyan európai közösség létrehozását tűzték ki célul, amelyik politikai és gazdasági érdekközösségként megakadályozhatja egy újabb világháború kirobbanását. Az 1923-ban megalakult Nemzetközi Pánueurópai Uniót kezdetben Ignaz Seipel, illetve Karl Renner osztrák kancellár vezette. Később csatlakozott Leon Blum, Alcide De Gasperi és Edouard Benes. Max Warburg bankár 60 ezer márkával támogatta a mozgalom indítását.
1926. októberében Bécsben tartották az első Páneurópai Kongresszust. A támogatók között – Edouard Benes, Konrad Adenauer és Albert Einstein mellett – nagy számban találhatók szabadkőművesek.
1931-ben könyvet írt Sztálinról és birodalmáról „Stalin & Co” címmel. Újabb könyve 1937-ben jelent meg Hitlerről és a nemzetiszocialista államról Totális állam – totális ember címmel. Ezekben a művekben szembeszállt a korszak mindkét totális és diktatórikus mozgalmával, a nemzetiszocializmussal és a kommunizmussal is. Mozgalmát 1933-ban Hitler hatalomra kerülése után betiltották, ezért a gróf előbb Svájcba, majd az USA-ba távozott. Mindvégig igyekezett meggyőzni a szövetséges államok vezetőit arról, hogy támogassák az európai egység megteremtésének gondolatát. Személyes kapcsolatokon alapuló tevékenységét a második világháború után Winston Churchill és a B’nai B’rith zsidó érdekvédő szervezet is támogatta. Kalergi szellemiségét tükrözte Winston Churchill – 1946-ban Zürichben – elmondott beszéde, melyben egy egyesült Európa létrehozására tett javaslatot. Ő kezdeményezte 1947-ben az Európai Parlamenti Unió létrehozását. Sikerességét jelzi a csatlakozók névsora: Leon Blum, Aristide Briand, Alcide De Gasperi, Chaeles de Gaulle, Thomas Mann, Konrad Adenauer, Franz Josef Strauss, Bruno Kreisky, Georges Pompidou stb. Kalergi 1972-ben bekövetkezett halála után Habsburg Ottó lett a mozgalom tiszteletbeli elnöke.
A háború után részben Kalergi elképzelései inspirálták – többek között – Konrad Adenauer és Charles de Gaulle politikáját, de az EU elődszervezetének, az Európai Gazdasági Közösségnek (ESZAK) a megalakításában is volt szerepe. Ő javasolta először, hogy Beethoven Örömóda című szerzeménye legyen az Egyesült Európa himnusza.
A Richard Coudenove-Kalergi-díjat 1978-ban alapította a Coudenhove-Kalergi Európai Társaság. A kitüntetést kétévente ítélik oda olyan személyiségeknek, „akik hozzájárultak az egységes és békés Európa projektjéhez.” Az eddig kitüntetésben részesültek között található többek között Angela Merkel, Jean-Claude Juncker, Herman von Rompuy stb.
A Nagy Károly-díjat Aachen városában alapították, azzal a céllal, hogy évente kitüntethessék azokat, akik a legtöbbet tettek Európa egységesüléséért. A Nagy Károly-díj első kitüntetettje Richard von Coudenhove-Kalergi gróf volt 1950-ben. Őt követték Alcide de Gasperi, Jean Monnet, Konrad Adenauer, Winston Churchill, Robert Schuman stb. De kitüntetést kaptak olyan jelentéktelen és sokszor erkölcsi szempontból kétes politikusok is, mint Wolfgang Schauble, Herman von Rompuy, Horn Gyula, Martin Schulz és a soviniszta román államfő Klaus Johannis.
Praktischer Idealismus (Gyakorlati idealizmus)
Az alábbiakban már csak terjedelmi okokból sem lehet célunk Coudenhove-Kalergi ellentmondásos életművének elemzése. Éppen ezért a továbbiakban elsősorban az 1925-ben napvilágot látott kötetben megjelentekre fókuszálunk, és nem mélyülünk el a páneurópai eszmeiség történetének leírásában.
 Forrás: b-ok.cc |
Kétségtelen tény, hogy a Praktischer Idealismus című könyv nem a páneurópai mozgalom programja, hanem a zsidóság felsőbb rendűségének, illetve az uralkodásra való alkalmasságának a bizonygatása. Kalergi már a könyv előszavában közli: „…az idealizmus pedig mindig problematikus, és gyakran badarságokba és őrültségekbe bonyolódik: az emberiség mégis ennek köszöni legnagyobb műveit és cselekedeteit.” Ez az erősen vitatható álláspont előre jelzi, hogy a szerző kétségkívül „eredetien” közelít témájához. Ez a kötet lényegében Kalergi filozófiai eszmefuttatásainak gyűjtőhelye, egyfajta rendszerezése. Nincsenek zárt ok-okozati összefüggések, következtetéseken alapuló konklúziók, tényfeltárások, világos áttekintések. A valóságos történelmi események lényegében illusztrációk, széljegyzetek.
A sokfelé elágazó témaválasztás és az írás rendkívül laza szerkezete lehetővé teszi a Kalergi által leírtak szabad interpretációját, hiszen a gondolattöredékek könnyedén kiemelhetők, ugyanis a szövegkörnyezet alig determinálja ezek jelentését. Kalergi „embertípuskat” ír le, és „lelki alkatokat” kategorizál. Szerinte az ember személyiségét nagyban meghatározza a származása. Ellentétpárokat állított fel: falu és város; földbirtokos és literátus; polgár és arisztokrata; urbánus és rusztikus stb.
De a legérdekesebb az általa „belterjesnek” és „kevert vérűnek” vélt csoportok leírása.
A kevert vérű embernek többféle lelke van, a belterjes embernek csak egyféle. Az öröklődés törvényei alapján a sokféle őstől származók sokféle jellemmel rendelkeznek. A belterjes és nem belterjes népeknek is vannak erényei. Különbséget tesz a pogány és a keresztény mentalitás között. Közhelyek keverednek eredeti meglátásokkal, de az egész írás nem áll össze egy koherens, logikus egésszé. Mintha az egész történelem csak azért lenne, hogy igazolja a zsidók kiválóságát. Ilyen mondatokat olvashatunk:
Ez egy tipikusan filoszemita, kirekesztő és rasszista szöveg ami – minden történelmi alap nélkül – kizárólag a zsidók dicsőségét zengi, és a helyzetbe hozásukat készíti elő. Számtalan komoly, korabeli történelmi munka szól a zsidóság sajátos életformájáról, vallási szokásairól, érdekes erkölcsi felfogásáról, ami elsősorban közvetítői, közéleti és kereskedelmi tevékenységükben nyilvánult meg. A beltenyészet káros hatásairól másutt Kalergi ezt írta:
A szerzőt az sem zavarta, hogy a belterjességről korábban mint pozitív jelenségről írt.
1925-ben, a könyv megjelenésekor az első világháborút lezáró igazságtalan békeszerződések ellenére Európában még béke van, de az Orosz Birodalom már a vérgőzös kommunista terror áldozata. Ekkor még nem létezett a multikulturalizmus és a genderideológia sem. Boldog békeidők. Európa még nem dolgozta fel az első világháború okozta traumákat, ezért érthető, hogy sokakat foglalkoztat a béke megtartásának és a vérontás elkerülésének módja. A korabeli elit jelentős része egyfajta egységesülésben gondolkodik, ettől remélve az újabb háborúk kitörésének elkerülését. Kalergi is ezen az úton jut el a felismerésig: talán az egységesülő Európa lehet a béke biztosítéka.
Ennek ellenére Kalergi művében programszerűen nincs szó az európai kultúra elpusztításáról vagy más fajok/rasszok betelepítéséről. Mindössze arról van szó, hogy a jövő szempontjából mi lenne az ideális. Íme egy példa:
Ugyanakkor az olvasó számára nyilvánvaló, hogy ez nem megy a népcsoportok keveredése, azaz más kontinensekről történő bevándorlás nélkül.
Sajnos eléggé nyilvánvaló, hogy Kalergi végzetesen elfogult filoszemita, aki már csak ezért sem alkalmas társadalmi-történelmi folyamatok leírására és elemzésére. Könyvében ilyen szövegrészeket találunk:
Kalergi zsidók iránt érzett irracionális imádatának okát csak találgathatjuk, hiszen 1925-ben még nem létezett Izrael, az amerikai zsidóság befolyása az USA-ban még nem volt meghatározó, a mesterségesen kreált, és a történelmet utólag átíró zsidó-keresztény (vallás, kultúra) szóösszetétel még nem létezett, és akkor még egyetlen európai országban sem volt kötelező szeretni a zsidókat. Nyilván annak is megvolt az oka, hogy a zsidóság évszázadok alatt sehol sem asszimilálódott: zárt közösségeket alkottak, többnyire egymással házasodtak, vallási szertartásaik és hétköznapi szokásaik jelentősen eltértek a befogadó nemzetek jellegzetességeitől. Emiatt többnyire gettókban éltek. A többségi nemzetek tagjai és a történelmi egyházak is idegenkedtek tőlük, aligha véletlen, hogy az európai kultúra kifejezetten antiszemita jellegű. Néhány név mutatóba: Marcus Aurelius Aquinói Szent Tamás, Francis Bacon, Josesp Haydn, Luther Márton, William Shakespeare, Richard Wagner, Henry Ford, Fjodor Mihailovics Dosztojevszkij stb. (Magyarok: Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Liszt Ferenc, Németh László, Vörösmarty Mihály, Móricz Zsigmond stb.) Még a zsidó származású tudósok és művészek közül is sokan a legnagyobb megvetéssel beszéltek a zsidók vallásáról, szellemiségéről és életvitelükről. Heinrich Heine köztudottan antiszemita volt, Karl Marx így írt a zsidóságról:
De Jászi (Jakubovics) Oszkár is nagyon határozott volt:
Hogyan lehetséges, hogy Kalergi számára ezek a létező tények és vélemények egyszerűen nem léteztek? Az kizárható, hogy nem tudott az e kérdéskörben dúló vitákról, hiszen ezen kérdések létezése egy átlagos műveltségű ember számára már akkor is nyilvánvaló és köztudott volt.
Nincs racionális magyarázat arra, hogy Kalergi miért éppen a zsidóságban találta meg az Európát vezetni képes etnikumot. Európa történelmében nincs olyan mozzanat, ami alapján erre a következtetésre lehetne jutni. Kizárólagos alapon marad az Ószövetség és a Talmud által sugallt kiválasztott nép teóriája.
Ám Kalergi nemcsak a zsidókat imádta, de enyhén szólva is rendkívül elnéző volt a tömeggyilkos kommunistákkal szemben, aminek az lehet a racionális magyarázata, hogy a baloldali ideológusok többsége zsidó volt. Szerinte a Szovjetunióban „az ország szellemi arisztokráciájának egy kis csapata uralkodik.” Később ezt írta: „Mindkét párt vezérkara Európa szellemeinek vezérfajáből rekrutálódik: a zsidóságból. A kapitalizmus is, a kommunizmus is racionális, gépies, elvont és városi.”
Szomorú, hogy napjainkban már tilos azt állítani, hogy a kapitalizmus és a szocializmus (kommunizmus) ideológiájának megfogalmazói többnyire zsidók voltak. Azokat a társadalom- és történettudományi munkákat, amelyek ebben a tárgykörben születtek – Kalergi mai követői – azonnali szellemi megsemmisítésre ítélik, mondván: minden ilyen és ehhez hasonló gondolat náci, antiszemita, kirekesztő, idegengyűlölő és emberellenes. A politika által determinált és kanonizált mai világunkban már nincsenek zsidó rasszjegyek, rájuk jellemző szokások és életformák, nem létezik talmudista gondolkodásmód, mert aki ezt észleli, az nyilvánvalóan téved, és csak az antiszemita előítéleteit fogalmazza meg. Ez a történelmietlen, tudománytalan, torz és szélsőséges álláspont lehetetlenné teszi bármiféle diskurzus lefolytatását e témakörben. A mindenféle antiszemitizmus elleni zéró tolerancia hirdetői úgy próbálnak meg figyelmen kívül hagyni komoly történelmi, társadalmi és kulturális folyamatokat, hogy még azt sem tudjuk, mit értsünk antiszemitizmus alatt.
Valószínűleg a szabadkőműves páholyok terméke az alábbi igencsak érdekes gondolat: „Csak a legnemesebb férfiaknak lesz joguk kapcsolatba lépni a legnemesebb nőkkel és ugyanígy fordítva – az alsóbbrendűek kénytelenek lesznek beérni az alsóbbrendűekkel. (…) Így a jövő nemessége kitenyésztett nemesség lesz – nem az emberi kasztok kialakításának mesterséges normáiból származik majd, hanem az eroterikus eugenetika isteni törvényeiből.” Mint látható, Kalergi filoszemitizmusa és gondolkodása nem állt távol a korabeli nemzetiszocialisták faji alapú gondolkodásától. A háláchá (a zsidó törvény) szerint zsidónak ma is csak az tekinthető, akinek az anyja zsidó.
Ugyanakkor tényszerűen bizonyítható, hogy Kalergi tisztában volt az igazsággal: „Az európai kultúra a fehér faj kultúrája, ami a kereszténységben és az antik világban gyökerezik. Az európai kultúrát egyértelműen keresztény kultúraként lehet leírni, szemben Ázsia muszlim, buddhista, hindu és konfuciánus kultúráival. Az európai kultúra két alapja a görög individualizmus és a keresztény szociális gondolat (…) Legnagyobb eredménye a tudomány és annak gyakorlati alkalmazása az építészet, a kémia és az orvoslás terén. Ilyen értelemben magasan a többi kultúra felett áll.” (Pan-Europa – Der Jugend Europas Gewidmet, Páneurópa – Az európai ifjúságnak ajánlva, 1923.)
Megfejthetetlen rejtély, hogy ezt tudva, Kalergi hogyan jutott el az európai keresztény civilizáció felszámolására irányuló gondolatok és tervezet-töredékek megfogalmazásáig.
(Forrás: tothgylaszlo.wordpress.com)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
