Dermesztő állapot ez, mondja Bánsági Ildikó, amikor arról kérdezem, színésznőként hogyan tekint erre a lassan egy éve tartó kiszolgáltatott helyzetre, amelybe a koronavírus kényszerítette.
Pomázi házában mindent másképpen él meg, nem úgy, mintha Budapesten lakna. Mint egy civil nő, állapítja meg magáról.
Színházi tető most egyébként sincs a feje fölött. Hét év után szerződést bontott a Nemzeti Színházban. Megelégelt sok mindent. A leginkább azt, hogy behömpölygött a szakmájába a politika. Hogy elveszni látja a színházcsinálás örömét. Hogy mint a ringben, az erős az ő pályáján is maga alá gyúrja a gyengébbet. Szerepeit egytől egyig leadta, új feladat pár hónap múlva az Operettszínházban várja. Film is lesz, Csányi Sándor rendezi majd, csak ki kell várnia. Nem aggódik, inkább pihen. Most legalább nem kell éjjel-nappal rohangásznia, mondja.
Miért volt könnyebb tavasszal? Mennyit kirándul a kutyájával? Miért nem hagyhatja ki Helen Mirrent? Milyen emlékei vannak egykori szerepeiről? Mire vár most? Miért ment el a Vígszínházból? Miért mondott fel a Nemzetiben? Milyen szerepre vágyott? Milyen a kapcsolata Oroszországgal? Miért fáj a szíve?
A már megvásárolható Vasárnapban ezekre a kérdésekre is választ kapnak Szabó G. László interjújában.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
