A Nemzetpolitikai Államtitkárság tíz évvel ezelőtt azzal a céllal indította útjára a Petőfi Sándor Ösztöndíjprogramot, hogy erősítse a szórványban élő magyar közösségek nemzeti identitását, szorosabbra fűzze a kapcsolatot a határon túli és az anyaországi magyarság között, valamint támogassa a közösségépítő és -megtartó kezdeményezéseket. Az ösztöndíjasok szeptembertől júniusig végzik munkájukat kijelölt állomáshelyeiken. A program idei évfolyamába három kárpátaljai fiatal került be, akik ebben a hónapban zárták le tevékenységüket.
A forgolányi Bíró Bernadett immár két éve, 2023 óta tevékenykedik Felvidéken a Petőfi Sándor-program ösztöndíjasaként. Munkáját a Csemadok Zselízi Alapszervezete mellett a helyi alapiskolában és a református gyülekezetben is végzi, így tevékenysége több területet is felölel: a kulturális élet pezsdítésétől az oktatási és hitéleti közösség támogatásáig.
„Fogadószervezetem a Csemadok Zselízi Alapszervezet, de emellett a helyi alapiskola és a református egyház munkáját is segítem” – mondja Bernadett, aki tevékenysége során tudatosan törekszik arra, hogy jelenléte sokrétű és hatékony legyen.
A közösségi szerepvállalás számára nemcsak alkalmi eseményeket, hanem folyamatos jelenlétet, odafigyelést és kapcsolatépítést jelent. Ezt a hozzáállást tükrözi az is, ahogy az elmúlt két év eseményeiről beszél: „Kezdéskor kitűzött célom lett, hogy a többi ösztöndíjtársammal együttműködve szervezzünk programokat. Ami sikerült is. Bár csak Fábián Zoltánnal, de vele kétszer is. Először a magyar kultúra napját, másodszor pedig a magyar költészet napját méltattuk együtt. Januárban a Magyar Ház pincéjében tartott koncertet az érdeklődők számára, áprilisban pedig a helyi alapiskola diákjai előtt mutatkozott be. Bátorította őket magyarságuk megmaradásában és annak megtartásában. Ötleteim, terveim programok tekintetében mindig vannak. Ha most nem valósultak meg, az nem jelenti azt, hogy nem is fognak” – mondta bizakodóan Bernadett.
Az ösztöndíjas időszak nem csupán munkatapasztalatot, hanem mély emberi élményeket is hozott számára. Mint fogalmazott: „Ez az időszak szakmailag és személyesen is rendkívül értékes volt számomra. Lehetőséget adott arra, hogy valóban részese legyek egy közösség mindennapjainak, és ne csupán megfigyelőként legyek jelen, hanem aktív hozzájárulóként is.”
A rendezvényszervezés, a közös gondolkodás és a helyiekkel folytatott párbeszédek olyan élményekkel gazdagították, melyekre más keretben aligha lett volna lehetősége. Bernadett hangsúlyozta, hogy a közösség már az első pillanattól kezdve nyitottan és segítőkészen fogadta. Az emberek kíváncsisága és támogatása nagyban megkönnyítette a beilleszkedést. Természetesen akadtak kihívások is – a bizalom nem épült fel egyik napról a másikra, és időnként kétségek is felmerültek a közösség egyes tagjaiban. Ám „ezeket az eseteket mindig lehetőségként fogtam fel: lehetőségként a párbeszédre, az együtt gondolkodásra. Rájöttem, hogy az ösztöndíjas jelenlét nemcsak események szervezését jelenti, hanem a figyelmes jelenlétet, az alkalmazkodást, és azt, hogy hosszú távon gondolkodjunk a közösség jövőjéről”.
Bíró Bernadett munkássága jól példázza a Petőfi Sándor-program lényegét: hidat képezni a szórványmagyarság és a külhoni magyar közösségek között, segíteni az identitás megőrzését, és közös élmények mentén megerősíteni a kulturális összetartozást. Az elkötelezett ösztöndíjas munkája nemcsak eseményeket hozott létre, hanem kapcsolatokat is – amelyek hatása messze túlmutat az ösztöndíj időtartamán.
Forrás: Lőrinc Ingrid/Kárpátalja lap
The post Szórványban, szívvel-lélekkel – Bíró Bernadett küldetése a Felvidéken appeared first on Külhoni Magyarok.
Forrás:kulhonimagyarok.hu
Tovább a cikkre »
