A rendszerváltozáskor – ha volt ilyen – történt. Egy idős kommunista történész egyszer csak odahajolt fiatal kollégájához és halkan megkérdezte: „Tudod, kik tették tönkre Magyarországot Trianonban?” Majd így felelt, még halkabban: „A zsidók! De erről nem szabad beszélni.”
A rendszerváltozáskor – ha volt ilyen – történt. Egy idős kommunista történész egyszer csak odahajolt fiatal kollégájához és halkan megkérdezte: „Tudod, kik tették tönkre Magyarországot Trianonban?” Majd így felelt, még halkabban: „A zsidók! De erről nem szabad beszélni.”
Most ne menjünk bele, igazságos-e vagy sem az efféle általánosítás. Érdekesebb ennél magának a szituációnak groteszk mivolta. Rendszerváltozás ide, rendszerváltozás oda, vannak ugyanis dolgok, melyekről szabad beszélni akár nyíltan is, és vannak, amikről viszont nem, helyesebben továbbra sem. Illetve lehet, csak hát akkor annak bizony messzemenő egzisztenciális következményei vannak – persze azok részéről, akiknek ajkát amúgy annyiszor hagyja el a tolerancia.
Persze nem 1945-tel kezdődött ez. Messze nem! Nem tudom, ki ismeri Komáromi János (1890-1937) író-elbeszélő „Jegenyék a szélben” című, 1928-ban megjelent regényét. Egy részlet következik belőle. Elöljáróban: két úriember beszélget, miként lehetne felemelni hazánkat. Az egyikük pártot, mozgalmat hívna életre („Ha elindulunk egyszer, minden ember az oldalunkra fog állni.”), mire a másik felkacag:
Nos, az idézet jobb megértéséhez egy kis kortörténeti adalék. A benne emlegetett Verhovay Gyula (1849-1906) újságíró-politikus 1879-ben lapot indított „Függetlenség” címmel. Amit antiszemita orgánumként szokás elkönyvelni, amint teszi a mindentudó Wikipédia is: „A tiszaeszlári per után szélsőséges antiszemita nézetekkel lépett fel 1884 és 1887 között Istóczy Győző antiszemita pártjának képviselője (ugyancsak Cegléden). 1892-től haláláig visszavonultan élt felesége battonyai birtokán.” (Mindenesetre ha valaki azért ennél többet szeretne tudni róla és lapjáról, olvassa el Bosnyák Zoltán „A magyar fajvédelem úttörői” című könyvét, legyen az politikailag bármennyire is inkorrekt.)
Lehet, hogy Komáromi János sem véletlenül elfeledett, élen a címbeli közmondást felidéző eme regényével?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
