Ez még akkor is igaz, ha ezt a tettet nyilvánvalóan egy őrült követte el – rosszabb esetben némi titkosszolgálati ráhatással (bár erre egyelőre nem találtak bizonyítékot). Még borzalmasabbá teszi a merényletet, hogy azt – az interneten keringő felvételek alapján – egy szélsőjobboldaliból progresszív liberálissá vedlett mániákus követte el (milyen szerencse, hogy Magyarországon nem látunk ilyet – igaz, jobbikosok?). Pedig a liberalizmus történelmi érdeme, hogy elültette a köztudatban az „élni és élni hagyni” eszmeiségét – márpedig ebbe aligha fér bele, hogy öt lövéssel szétroncsoljuk valaki belső szerveit, mert – idézet az elkövetőtől – „nem értünk egyet a politikájával”. Milyen szerencse, hogy Magyarország ebben a tekintetben is le van maradva „Bezzegszlovákiától”. (Legalábbis azon elfogult, koncepciós jelentések szerint, amelyek például „Bezzegromániában” a munkanélküliségi statisztikákból nemes egyszerűséggel kihagyják a munkanélküliek egy részét). Vagy mégsem? – és persze rögtön a magyar miniszterelnök halálára (!) asszociálni. És bár történelmileg nem lehet tagadni, hogy modern demokráciánkban a karaktergyilkosságnak meg a politikai gyűlöletkeltésnek a kommunista utódpárt és a hozzájuk köthető médiabirodalom ágyazott meg, sajnos sok tekintetben a jobboldal is átvette ezeket a módszereket (kutyaharapást szőrével?). Ma már teljesen természetes, hogy például „összebohócozzuk” politikai ellenfelünket (ez ugye a megszégyenítés-exkommunikálás modern változata) ahelyett, hogy vennénk a fáradságot, és érvekkel cáfolnánk meg az elképzeléseit. (Magyar Péterről most ne is beszéljünk, ő valahol ennek a beteg közbeszédnek a tünete és lenyomata is egyben). Hogy ez a szavazatmaximalizálás szempontjából kevésbé hatékony? Ez igaz, de talán így elkerülhető lenne a társadalom szélsőséges polarizációja, és ezen keresztül a politikai gyilkosságok és leszámolások barbár korának visszatérése. Mielőbbi gyógyulást, teljes felépülést kívánunk Szlovákia miniszterelnökének! Hojdák Gergely
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
