A Perbetei római katolikus egyházközösség egyházi közös délutánt szervezett a község határában lévő Remete kápolnánál.
A XVII. században, az egyházi okiratok szerint, a perbetei erdőben remeték tanyáztak. Az utolsó remete Sebők Pál volt, aki 1762-ben elhalván, a lakosok lakóhelyére kápolnát emeltettek. Annak emlékére pedig, hogy az 1763-as földrengés e kápolnát nem rongálta meg, Ordódy György kapitány, bagotai földbirtokos, a kápolnát művészi kivitelű, Máriát a gyermek Jézussal ábrázoló festménnyel ajándékozta meg, melyen Szűz Mária és Jézus fejét, vert ezüstből készült, dúsan aranyozott korona fedi. Keresztjáró napokon egy körmenet vezetett a kápolnához, és jeles ünnepeken a rózsafüzér társulat és környékbeli hívek, délután litánia után körmenetileg látogatták meg a több százados gyakorlat által a Boldogságos Szűz Mária tiszteletének szentelt helyet.
A remetekápolna körüli kálváriát 1929 előtt Dezsericzky Borbála perbetei asszony építtette 14 stációval. A kálvária középső kőkeresztje 1902-ből való, az 1957-ben felállított kápolnához közeli út menti akácfa fakeresztet 2020-ban tölgyfakeresztre cserélték, majd megkezdték az idők folyamán erősen megrongálódott Remete kápolna külső-belső javítását, a kálvária stációinak felújítását és a környező elhanyagolt erdős rész rendbehozatalát. 1990. szeptember 9-én ismét ünnepi körmenetben vonulhattak a hívek a megújult kápolnához. A szabadtéri szentmisét a község szülöttje, Nagy László tatabányai prépost, főesperes-plébános mutatta be, akinek 1959 óta csak most adatott meg, hogy szülőfalujában nyilvánosan misézhessen, a remetekápolna felújítását is ő kezdeményezte, s annak megvalósulásához hozzájárult a ma Münchenben élő perbetei születésű dr. Fajnor szül. Vavrik Éva, a község, a lakosok, a helyi mesteremberek, ill. a II. világháború után kitelepített perbetei családok.
1934. május 3-án született Perbetén. Gimnáziumi tanulmányait 1944-ben kezdte Érsekújvárott. 1947-ben családjával együtt kitelepítették a szudétanémet területre. Családja különböző időpontokban szökött át Magyarországra, mert ekkor ő már Pannonhalmán volt bencés diák. Csobánkán kaptak cserelakást. 1954 és 59 között a győri szemináriumban végezte a teológiát.
A győri egyházmegyében 1959-1993-ig szolgált. Plébánosként előbb Koroncóra (1967-72) került, majd Tatabánya-Bánhida plébániáját vette át. Inkardinálva a székesfehérvári egyházmegyében 1993-ban volt. Helyettes esperessé 1976-ban nevezték ki, tiszteletbeli főesperessé pedig 1980-ban. Címzetes préposti címet 1988-ban kapott, szentszéki bíróként 1994-től 1999-ig tevékenykedett.
Megkapta a Príma Primissima díj megyei fokozatát és a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatát. Tatabányán ő alapította a Szent Margit Katolikus Általános Iskolát, valamint a Szent Erzsébet Óvodát Tatabánya Bánhida városrészében. Életének 81., pappá szentelésének 55. évében október 2-án elhunyt el.
Az egyházi közös délutáni program énekkel vette kezdetét, majd Szabó Edit iskolaigazgató köszöntötte a megjelenteket, köztük Visegrádi József tatabányai vállalkozót, aki Nagy László faragott szobrát a településnek adományozta, Nagy László tisztelőit Tatabányáról, Zsitva Norbert polgármestert és Hutár Márk perbetei plébánia kormányzót.
A rendezvény a keresztúti ájtatossággal folytatódott a Remete kápolnánál Nagy László tiszteletére, amelyet Hutár Márk Főtisztelendő tartott.
Lacza Anikó, a Selye János Egyetem hallgatója Sík Sándor: Te Deum című versét szavalta, majd a község polgármester mondott ünnepi beszédet.
„Mind a község, mind a római-katolikus egyházközség szempontjából egy jelentős esemény miatt gyűltünk egybe itt a perbetei remete kápolnánál, amelyet Szűz Mária tiszteletére szenteltek fel. Nagy László, címzetes prépost, báhidai plébános, iskola- és óvodaalapító, falunk szülöttje volt. Neki tisztelgünk a hamarosan megáldásra kerülő szoborral, amelyet Visegrádi József jóvoltából helyeztünk el itt, a kápolnában. A szobor alkotója Kanalas Sándor, népi fafaragó művész, aki Erdélyből, Szovátáról származik. Laci bácsi, ahogy mindenki szólította öt, mindvégig szívügyének tartotta a felvidéki magyarság és a magyar hitélet gazdagítását. Szülőfaluját fáradhatatlanul, hihetetlen lendülettel és erővel, szilárd elkötelezettséggel támogatta. Felkutatta és tartotta a kapcsolatot a Magyarországra telepített perbeteiekkel is, 1997-ben vállalta a kitelepítettek találkozójának megszervezését. Alapítványt hozott létre, amely a fiatalok tanulmányait támogatta. Rendkívül fontosnak tartotta a színvonalas oktatást, a művelődést és a magyar kultúrát. Az ő közvetítésével alakult ki a kapcsolat a perbetei és a tatabányai Szent Margit Általános Iskola között és ez a barátság máig tart. A perbetei tölgyfaligetben álló kápolna felújítására rengeteget áldozott, összefogta a segítő szándékú embereket. Így lett ez mára „egy kis ékszerdoboz”, ahogy ő nevezte. Gyakran járt ide ki misézni, hallgatni a madarakat, figyelni a természetet. Több alkalommal is keresztúti ájtatosságra hívta ide a perbetei híveket.
Hiszem, hogy ez a mai alkalom egy ilyen érték. A perbeteiek nevében köszönetemet fejezem ki az alkotónak és Visegrádi úrnak, hogy ezzel a szoborral is egy kicsit visszahozták szülőfalujába és az általa szeretett helyre Nagy László prépost urat, Laci bácsit”
– mondta a község első embere.
Zahorcsek Zoé – Sík Sándor: Hiszek, Nagy Lara Esztergályos Erzsébet: Légy fénysugár, Szabó Lilla Túrmezei Erzsébet: A magyar fa című verseket adták elő, majd Visegrádi József rövid beszédében elmondta, hogy egy hasonló található Bánhidán is. Két település, amelyet Nagy László személye köt össze: a szülőfalu és ahol szolgálatot teljesített évtizedeken át. A rendezvény a kápolnában felállított faszobor megáldásával, a pápai és a magyar himnusz énekével ért véget.
(Miriák Ferenc)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
