Állítólag senki sem látta, mégis beszédtéma napok óta. Aztán kiderült, hogy némelyek pont akkor lapoztak az egyébként soha nem nézett tévécsatornára, vagy a magyar versenyző miatt ott ragadva pillantották meg. A lényeg, hogy sokan látták.
Aztán minden más hírt elnyomva megkezdődött a komment-párbaj. Jó vagy rossz a hangja, azért nyert-e, mert ilyen külsővel riogatva az emberek milliót, félelmükben nyomtak rá szavazatot, vagy a tudatalattijukban moccant meg egy elnyomott érzés, titokban értvén egyet a felvállalt másságát túl büszkén viselővel.
Minden esetre az idáig konzervatívoknak hitt osztrákok fura küldötte elérte célját. Most már az is látta, aki tényleg nem akarta. Bármelyik tévécsatornán, rádióadón elénk tárul, hol elrettentő példaként, hol dicsérve különcségét. De látható.
A kis felemás „pacsirta” pedig szuggesztív tekintettel néz a világra a nap minden percében, győzelmi mosollyal vörösre festett, szakállal körített szájjal, hiszen győzött. Elérték céljukat.
Idáig egyre gyarapodó létszámban rejtve voltak mindenhol, most pedig már nyíltan vállalhatják magukat, felrúgva minden eddigi szabályt, és belerúgva azokba, akik valaha is rossz szemmel néztek rájuk.
Övék lehet az a beteges világ, amivé teszik, ha hagyjuk, ha továbbra is foglalkozunk velük, ahelyett, hogy szót sem pocsékolva rájuk, elfelednénk őket. Azt ugyanis nem bírják, abba bele is pusztulhatnak.
V.A
Nemzeti InternetFigyelő
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
