Jelenlegi helyzetet madártávlatból figyelve elmondhatjuk:
Oroszország agresszor, diadalt akar.
Az ukrán vezetés vesztes pozícióból diadalként eladható alkut akar.
Az USA nevető harmadik: háborúban és szankciókban kivérző gyenge Oroszországot akar, megerősített Közép-Kelet-Európát akar, amely távol tartja Berlint Moszkvától, és amerikai gázt vásárló Európát akar.
Szlovákia kis ország: nagyhatalmi garanciát akar nagyhatalmaktól kapott határaira. Más stratégiát nem ismer.
Szlovákia fél. Fél, hogy egy szomszédos országot, ahol ráadásul van magyar kisebbség, feldarabolnak. Fél, hogy mit jelent ez az elmúlt harminc évben Nyugaton szajkózott doktrínára nézve, amely szerint az európai határok nem módosíthatók (mi lesz, ha csak határmódosítás árán lesz béke Ukrajnában, és az USA és az EU arra rábólint?).
A szlovákok békét akarnak, Ukrajnában és itthon is, de politikusaik többsége nem feléjük elkötelezett. Ez korunk realitása. A politikusok többsége a háború kirobbanása óta többet emlegette a nyugati partnereket, a NATO-t és az EU-t, mint a választók érdekeit. Számukra ez nem a szlovák népről szól, hanem arról, hogy egy oligarchákra épített, rosszul működő, választók megtévesztésétől megtévesztésig bukdácsoló állam egy háborúval nem birkózna meg. Lehetett volna másképp, de ki mint vet, úgy arat, ezen már késő rágódni. Most tüzet kell oltani, és a jelenlegi vezetés azt a megoldást választotta, hogy besorakozott az erősebb oldalra, abban reménykedve (de közben kétségtől gyötrődve is), hogy választottja nem vágja át a palánkon úgy, ahogy átvágta Ukrajnát.
Mit jelent az, hogy hat ország NATO-katonái érkeznek Szlovákiába? Azt, hogy amikor Szlovákia megtámadását fontolgatják az oroszok, akkor számításba kell venniük, hogy nem csak szlovák, de cseh, német és holland katonákat is gyilkolniuk kell. Vagyis Csehország, Németország és Hollandia katonai válaszát is kihívják maguk ellen.
Másrészről azt jelenti, hogy más országok katonai jelenléte nélkül – NATO-tagság ide vagy oda – Szlovákia egyedül lenne, akárcsak Ukrajna. Mert mindig lehet nagyobb jóra hivatkozni (például a harmadik világháború elkerülésére), hogy a Nyugatnak ne kelljen betartania az ígéreteket, amiket tett. Ez a tanulsága Szlovákia szemszögéből az 1938-as Müncheni Egyezménynek is, amely annakidején felosztotta Csehszlovákiát. Ez a történelmi tapasztalat teszi Szlovákiát egyrészt bizalmatlanná, másrészt szolgalelkűvé azokkal a szervezetekkel szemben, amelyek keretében garantálva érzi létezését.
Komjáthy Lóránt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
