Szlovákia első női szövetségi kapitánya lett – interjú Horváth Dórával Lencsés Zoltán2026. 09. 03., cs – 16:14
A galántai Horváth Dóra a szlovák futballtörténelem első női szövetségi kapitánya lett, miután idén nyáron rábízták a női U17-es válogatott irányítását. Eddigi karrierjéről, edzői hitvallásáról és céljairól kérdeztük.
A Szlovák Labdarúgó-szövetség (SFZ) augusztus 1-jei hatállyal önt nevezte ki Jozef Jelšič utódjaként az U17-es női válogatott élére. Milyen út vezetett idáig?
Játékosként Vágsellyén kezdtem az I. ligás női csapatban, majd Dunaszerdahelyre igazolva már edzői munkát is végeztem. Közben Pozsonyban a testnevelő tanári és edzői szakra jártam. Egy megkeresés után Újpestre kerültem és ott fociztam három és fél évig. Amikor kiestünk az NB II-be, maradtam Újpesten, viszont már Dunaszerdahelyen edzettem és ezáltal sokat utaztam. Ebben az időszakban már inkább az edzői munkára összpontosítottam. 2021-ben jött egy megkeresés a komáromi KFC-től, ahol szerencsére mindent meg tudtam oldani egy helyen: fociztam és közben a fiúkat edzettem. 2022-től két évig az ETO-nál edzősködtem, addigra már befejeztem a játékos-pályafutásomat.
Ekkor került képbe a válogatott?
A győri időszakomban kaptam egy megkeresést az MLSZ-től a női U17-es válogatott assisztensi posztjára, de sajnos végül nem jött össze a dolog. Az SFZ napra pontosan egy évvel később keresett meg, ugyanezzel a lehetőséggel, így munkába álltam az U17-es szlovák női válogatottnál. Másfél év után, idén nyáron kissé váratlanul úgy alakult, hogy én lettem az új szövetségi kapitány.
Mi történt?
Az a döntés született, hogy nem hosszabbítják meg az addigi kapitány, Jozef Jelšic szerződését, két-három héttel később pedig engem szólítottak meg. Egy kicsit nehezebb döntés volt, mert az ő irányítása alatt kerültem a válogatotthoz, és rengeteget tanultam tőle és a stábtól, de egy kis gondolkodás után rájöttem, hogy ez egy visszautasíthatatlan ajánlat, hiszen végig az volt az álmom, hogy egy válogatott élére kerülhessek.
Mekkora stábbal dolgozik az U17-eseknél?
A hazai összpontosítások során nyolcan vagyunk, amikor Eb-selejtezőket játszunk, akkor egy plusz videoelemzővel kilencen.
Az U17-es szövetségi kapitány főállásban dolgozik?
Az előző szövetségi kapitány főállású volt, viszont akkor ketten vezettek három korosztályt – ez nyolc éven keresztül így működött. Most viszont már hárman vagyunk a három posztra, azaz én félállásban vagyok, a kapitánykodás mellett Komáromban felelek az U8–U11-es korosztályok vezetéséért.
Volt egy pont, amikor rájött, hogy vezetőedző szeretne lenni, vagy mindig ez volt a célja?
Amióta az eszemet tudom, focizok. Fiúkkal kezdtem, aztán áttértem a női labdarúgásra, és mindig tudtam, hogy ez az én utam. Rájöttem, hogy játékosként talán nem tudok olyan magas szintre jutni, és ekkor egyértelművé vált, hogy az edzősködést választom. A gimnáziumban sokan még nem tudták, hol folytassák, előttem viszont már világos volt, hogy az edzői pálya rám vár. Így az egyetemi évek során tudatosan építhettem a jövőmet és gyűjtöttem a tapasztalatot.
Mi az edzői hitvallása, melyek a kedvelt formációi, taktikai elemei?
A futball egy játék, és az a legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat a pályán, emellett nagyon keményen kell dolgozni a sikerért. Az edzéseim erre a kettősségre épülnek. Elvárom, hogy a játékosaim mindent megtegyenek a győzelemért. Érezd jól magad, de dolgozz keményen. Ami a játékstílust illeti, az attól is függ, hogy milyen keret áll a rendelkezésemre. A válogatottban 4–3–3-as rendszerben játszunk a legtöbbször. Szeretem a letámadó focit, labdával pedig a kreatív, kombinatív játékot.
Milyen merítési lehetőségei vannak a szlovák női utánpótlásban? Jár meccsekre, hogy kiderítse, kit érdemes meghívni és kit nem?
Ismerem az U17-es korosztályt, hiszen tavaly már dolgoztam velük és egy U16-os montenegrói összpontosításon is részt vettem. A kinevezésem óta azon vagyok, hogy a játékosokat minél jobban feltérképezzem. Kapcsolatban vagyok az edzőkkel, igyekszem mérkőzésekre is eljutni és edzéseket is tervezek látogatni. Vannak külföldön játszó légiósaink, tartom a kapcsolatot velük, az edzőikkel és a szülőkkel, így kapok visszajelzéseket, illetve mérkőzésfelvételeket is, hogy figyelemmel kísérhessem a formájukat. Nagyon sok lány focizik ebben a korosztályban, van országos U19-es és U15-ös első és másodosztályunk – ezekre fókuszálok, de a felnőtteket is figyelem, mert a legtehetségebbek már ott is szerepet kapnak.
Hová sorolható a válogatott az európai erősorrendben?
A szlovák női utánpótlás az európai középmezőnyhöz tartozik. A selejtezők során van A és B liga, és nekünk mindig az a célunk, hogy bennmaradjunk az A-ban. Ez lesz a cél októberben, a horvátországi selejtezők során is. A múltban előfordult már, hogy kiestünk, ebben az esetben, a B ligában mindig a feljutás volt a célunk, ami sikerült is.
Milyen a nők helyzete az edzői szakmában? Jelenleg ön az egyetlen női szövetségi kapitány a szlovák labdarúgásban…
Óriási megtiszteltetés, hogy én vagyok az első női szövetségi edző az ország futballtörténetében. Ez már eleve egy újdonság. Hálás vagyok érte és mindent megteszek azért, hogy pozitív visszhangja legyen a döntésnek. Egyre elterjedtebb a nők között az edzősködés és az UEFA is egyre inkább támogatja az ügyet. Az előző szezonban ösztöndíjasként végeztem el a legmagasabb szintű utánpótlásképző tanfolyamot. A szlovák szövetségnél szintén az a cél, hogy a nőknél fokozatosan női vezetőedzők kerüljenek a pozíciókba.
Az ön számára már csak az a kérdés, hogy van-e feljebb és hogy ha lehetőség lesz rá, szeretné-e a felnőtt női válogatottat irányítani?
Igazából azt érzem, hogy az egyik álmom már teljesült azzal, hogy az U17-es válogatott edzője lettem. Viszont igen, azt gondolom, hogy innen még van feljebb és el tudom képzelni, hogy egy napon a női felnőttválogatott szövetségi kapitánya legyek. Addig viszont még hosszú az út és sok munka vár rám.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
