Magyar zsebből is fizetik a Szlovák Posta tetemes veszteségét, ezt nem árt szem előtt tartani. Akkor is, amikor a posta nem kíván magyarul kellemes karácsonyt, s akkor is, amikor ez ellen fel kellene emelni a szavunkat.
A szlovákok talán nem értik, hogy ebben az országban a szlovákon kívül más nyelv is létezik, a felvidéki magyarság képviselete pedig talán már belefásult a jobbára magyar nyelven folytatott küzdelmekbe.
A múlt év karácsonya a koronavírus-járvány miatt borongós, szomorkás alapszínt kapott. Talán ez is hozzájárulhatott, hogy szinte semmilyen hivatalos visszhangja nem volt annak, hogy a Szlovák Posta Rt. állami vállalat olyan karácsonyi üdvözlőlapot küldött ki a kereskedelmi partnereinek, amelyen hat nyelven kívánt boldog ünnepet és sikeres új évet, és a hat kiválasztott nyelvbe a magyar nem fért bele.
Ez azért felháborító, mert a posta olyan közintézmény, amelynek a hálózata az egész országot lefedi, így a magyarok által lakott régiókat is.
A posta ezáltal közvetlen kapcsolatban van a természetes és jogi személyekkel, amelyek jelentős része magyar anyanyelvű, illetve vállalkozások esetében magyar nyelven beszélő tulajdonosi körrel, ügyvezetői beosztásokkal rendelkezik. Ez a kliensi kör nem magyarországi magyar embereket, hanem szlovákiai polgárokat jelent. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a posta azzal érvel, hogy a karácsonyi jókívánságok a külföldi partnereknek is szólnak.
Levelet írtunk ugyanis a postának, amelyben magyarázatot kértünk a magyar nyelv hiányára. A posta nem köntörfalazott, nem talált ki kegyes hazugságokat, nem hivatkozott feledékenységre vagy a gépezetbe került homokszemekre. Válaszában világossá tette, hogy
a karácsonyi üdvözleteken a magyar nyelv feltüntetésére semmilyen jogszabály nem kötelezi. A kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvényt pedig betartja.
Fel is tettük magunkban a kérdést: vajon udvariasságra, odafigyelésre lehet-e törvényben kötelezni intézményeket? Nyilván visszatetszést keltene, ha Szlovákiában arról hoznának jogszabályt, hogy boldog új évet magyarul is kötelező kívánni. Mielőtt azonban jobban beleásnánk magunkat a protokoll szabályainak vizsgálatába, tegyünk egy fontos kitérőt a számok világában.
A Finstat gazdasági információszolgáltató portál adatai szerint a Szlovák Posta az utóbbi egy évtizedben „csinos”, de inkább tetemesnek mondható, majd’ 14 millió eurós veszteséget halmozott fel.
És mindezek ellenére életben van és működik. Hogyan lehetséges ez? Csakis úgy, hogy (teljes mértékben állami vállalatról lévén szó) az állam mindig megsegíti. Vagyis az egész ország, s nemcsak a szlovák nemzetiségű része. Amikor a lyukak foltozásáról van szó, akkor minden fenntartás nélkül elfogadható a magyar adófizetők segítsége, amikor azonban egy barátságos gesztust kellene tenni a magyarság felé, még csak az igyekezet látszatára sem ügyelnek.
Ezek fényében nem meglepő a protokollszakértő véleménye. Marek Trubačot, Ivan Gašparovič köztársasági elnök egykori szóvivőjét kérdeztük, vajon lát-e javítanivalót a posta kommunikációjában? Marek Trubač, amióta lejárt Gašparovič megbízatási ideje, Prezident Consulting néven protokolltanácsadó irodát működtet. Kérdésünkre elmondta, hogy karácsonyi és újévi üdvözlőlapokat Szlovákiában általában szlovák nyelven szoktak nyomtatni, vagy ha nemzetközi célokat is szolgál, akkor valamilyen idegen nyelvűt. Trubač szerint az ünnepi jókívánság küldetését kell figyelembe venni, amit a Szlovák Posta a partnereinek kíván átadni.
Gašparovič exelnök egykori udvaroncának a véleménye pontosan tükrözi a szlovák társadalom jelentős részének a hozzáállását az ilyen és az ehhez hasonló kérdésekhez.
Ezek közös nevezője az „általában így szokták” fogalom. Ha nem szokták magyarul feltüntetni, akkor ezek után sem fogják. Ez tehát a múlt, amit még mindig az „így szokták” íratlan törvénye határoz meg.
Nézzük meg, hova lehetne fejlődni. Megkérdeztük Schill Istvánt, aki hat évig töltötte be Szlovákia svájci nagyköveti posztját, vajon az ő emlékeiben hogyan él például az olasz nyelv svájci használata? (Svájcban az olasz ajkúak aránya a szlovákiai magyarokéhoz hasonlóan 8%.) A nagykövet elmondta, hogy ez a téma Svájcban nem is kérdés, főleg nem egy állami vállalat által szignált karácsonyi üdvözlőlap esetében.
Az olvasó talán legyinthet: könnyű Svájccal példálózni, hiszen ott olyan szép és szinte tökéletes minden!
Ne feledjük azonban, amit magam is csak nemrég ismertem fel, hogy Svájc nem volt mindig a jóléti mintaállam példaképe. Elég csak száz évet visszamenni az időben, és sokkal elmaradottabb viszonyokat találunk, mint amit elképzelni tudnánk.
Gazdasági és közéleti szempontból is. Az eltelt időben viszont az őshonos lakosság mindegyike, a németek, a franciák és az olaszok mellett még az egy százaléknál kisebb rétorománok közössége is elérte, hogy az állam elismerje és egyenlőként kezelje az anyanyelvüket.
Példának tehát az ilyen gyakorlatot tekintsük, és ne fogadjuk el, ha valamiféle szokásjogra hivatkozva akarják megtagadni, leradírozni az anyanyelvünket.
Megjelent a Magyar7 2021/1. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
