Teológiai konferenciát szervezett a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola a II. Vatikáni Zsinat lezárásának 60. évfordulója alkalmából február 21-én. Az előadások a zsinat ma is aktuális kérdéseit tárgyalták, többek között szó esett a keleti politikáról, a kortárs filozófusok eszmerendszeréről, a hívek liturgikus képzéséről, a laikusok szerepéről az Egyházban.
A konferencia résztvevőit Marton Zsolt megyéspüspök köszöntötte. Emlékeztetett a zsinat alapelveire, különös hangsúlyt helyezve az isteni és emberi, a maradandó és változékony elemekre.
A délelőtti kerekasztal-beszélgetésen az előadókkal elsősorban elvi alapon gondolkodtak a II. Vatikáni Zsinat szellemtörténetben elfoglalt helyéről, hogy mennyire töltötte a funkcióját, mennyire találkozott a zsinat szövege és az azt követő szellemiség, és hol tartunk ennek feldolgozásában, a fejlődésben, és az Egyház adekvát válaszokat ad-e a kor és a szekularizáció kihívásaira.
Fejérdy András történész, az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa, igazgatóhelyettese a vatikáni Ostpolitik történeti és eszmei alapjait tekintette át. Rámutatott, hogy a II. Vatikáni Zsinat nemcsak teológiai, hanem diplomáciai értelemben is fordulópontot jelentett: a szocialista országok részéről is megmutatkozott bizonyos tárgyalási készség, amely 1963-tól konkrét kétoldalú egyeztetésekhez vezetett. A zsinat utáni időszakban a Szentszék nemzetközi mozgástere megerősödött, és a konkordátumpolitikában mind nagyobb szerepet kapott az általános vallásszabadság szorgalmazása.
Varga Péter András filozófus, az ELTE HTK Filozófiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa a II. Vatikáni Zsinat dokumentumait és Szent VI. Pál pápa Ecclesiam suam kezdetű enciklikáját értelmezte. Elmondta, 60 év távlatából visszatekintve a zsinatra, a leginkább szembetűnő különbség az, hogy a zsinat idején még szinte teljesen keresztények voltak Nyugat-Európa társadalmai. Az időközben lezajlott változás különösen látványos a zsinati teológiában vezető szerepet vállaló Németország esetében, ahol 2021 óta a keresztény egyházak kisebbségi helyzetben vannak, ugyanakkor megjelent az indifferens ateizmus.
Juhász Pál Balázs teológus, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola docense a Szentírás, a Szenthagyomány és a Tanítóhivatal katolikus értelmezéséről tartott előadást a Trienti Zsinat és a II. Vatikáni Zsinat dokumentumai alapján. Megállapította, hogy a két zsinat eltérő történeti kontextusban, különböző szándékkal gyűlt össze. Hangsúlybeli eltérések kimutathatóak köztük, de ellentét nem: a II. Vatikáni Zsinat a vonatkozó trentói tanítást elfogadta és szerves módon továbbfejlesztette.
Lovas Anna filozófus doktorandusz, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola óraadó tanára olyan angolszász vallásfilozófusok eszmerendszerének alapjait ismertette, akiknek pályafutása a II. Vatikáni Zsinattal csaknem egy időben indult és a neoklasszikus teizmus irányzatának első generációjához tartoznak. Ezen irányzat vallja Isten mindenhatóságát, mindentudását és végtelen jóságát; ami „neo”-vá teszi, hogy eltérően vélekedik Isten létezésének mikéntjéről.
A délutáni szekcióbeszélgetésen a zsinat utáni kor pasztorációs kihívásaira keresték a választ, beszéltek a plébánia megtartó erejéről, a katolikus iskolák szükségességéről és funkciójáról, a kötelező hittanok szerepéről. A liturgia mint a nevelés fóruma és megtartó ereje is szóba került, amelynek a hittanoktatással szerves egységet kellene képeznie gyerekkortól kezdve.
Lovassy Attila plébános, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanára, ismertetett néhány teológiai modellt, hogy mi lehet a vallások szerepe Isten üdvözítő tervében, és ebben a kereszténység és a katolikus Egyház milyen helyet foglal el. Majd a Szentírástól kezdve a tanítóhivatali megnyilatkozásokon keresztül bemutatta az Egyház tanításának két végpontját, Krisztus egyetlen és egyetemes üdvözítő voltát, valamint azokat az Egyház gondolkodásában megjelenő kivételes helyzeteket, amelyek esetében az üdvösségre való eljutás a látható és intézményes Egyház keretein kívül is megtörténhet, de mindig Krisztuson és az Egyházán keresztül.
Kajtár Edvárd, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára Ferenc pápa Desiderio desideravi kezdetű apostoli levele alapján beszélt a hívek liturgikus képzésének és nevelésének mibenlétéről. Kitért a liturgikus képzésről való gondolkodás zsinat előtti ívére is, főleg XII. Piusz pápa erről szóló iránymutatását részletezte Mediator Dei kezdetű enciklikájában.
Lengyel Zsolt egyházjogász, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola docense, plébános, bírósági (püspöki) helynök, szentszéki bíró a Krisztus-hívők társulásainak jogszabályi hátteréről szólt. Röviden ismertette a lelkiségi mozgalmak történeti hátterét, majd rátért a hivatalos és magántársulásokat érintő 1917-es és a jelenleg hatályban lévő 1983-as Egyházi Törvénykönyv szabályaira. Végül az Opus Sanctissimae Trinitatis (Szentháromság Műve) hivatalos magántársulás szabályzatát és lelkiségi programját mutatta be.
Pavelczak-Major Dorina katekéta, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola óraadó tanárának előadása rámutatott, hogy az Alfa és a Z generáció vallásosságát a személyesség, a kapcsolati biztonság és a digitális kultúra határozza meg, ami új kateketikai megközelítést igényel. Kiemelte, hogy a fiatalok számára a hit hitelessége elsősorban személyes kapcsolatokban és közösségi élményekben válik megtapasztalhatóvá, ami összhangban áll a zsinat szemléletével. A zsinati megújulás ma abban mutatkozik meg, hogy az Egyház az Alfa és Z generációt meghallgatva, igényeire figyelve, és példát adva hívja őket a Krisztussal való találkozásra.
Zárásként Gloviczki Zoltán rektor az előadásokban elhangzott gyakorlati és pedagógiai elemekre hívta fel a figyelmet, további kérdések feltételére és a zsinati szellemiség elsajátítására, kihívásaira és szerves továbbgondolására ösztönzött, és a zsinati dokumentumok olvasására buzdított.
Forrás: Váci Egyházmegye
Fotó: Apor Vilmos Katolikus Főiskola/Nagy Sándor
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
