Szívszorító: elvetemült bűnözőknek kijáró hatósági akció keretében szakították el édesanyjától a 9 éves bántalmazott kisfiút, hogy átadják – a bántalmazójának
„Így vesznek el ma Magyarországon édesanyától gyermeket és adják oda és szolgáltatják ki az őt bántalmazónak. Így félemlítenek meg és tesznek örök éltére tönkre egy ártatlan, aranyos, okos, életvidám, gyöngyöző kacajú gyermeket, aki nem tehet róla, hogy ki és milyen az ő apukája. Hol vannak a gyermekem alapvető jogai? Hol van gyermekem alapvető gyermeki joga az őt bántalmazó apával szemben? Hol van gyermekem méltósága, gyermeki mivolta? Hogyan fog gyermekem mindezek után megbízni a társadalomban, az emberi kapcsolatokban?” – írta március elején, Facebook-bejegyzésében dr. Süveges Sarolta. A szöveghez videofelvételeket is csatolt, amelyeken egy kisfiú sír, zokog, könyörög… „Üssél engem, csak hadd legyek nála!” – rimánkodik az ügyvédként tevékenykedő apjának, akit nem hat meg a gyermek gyötrődése. Ahogy a hatóság rideg képviselőit sem: Marcikát elszakították az imádott édesanyjától, aki ugyancsak ügyvédként praktizál.
„Gyermekem édesapjával évfolyamtársak voltunk a jogi egyetemen. Diplomaosztó után 7 évvel találkoztunk újra, 2007. évben, nagypénteken, a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt. Azóta feszít keresztre és citál vissza kapcsolatunk kezdetének helyszínére újra és újra…”
A hölgy elmondása szerint a férfi fél év után megkérte a kezét és onnantól kezdve a viselkedése megváltozott. „Mindent meg akart mondani, hogy mit tehetek és mit nem, mi a jó nekem és mi nem, kivel beszélhetek, ellenőrizte a telefonjaimat, stb. Szerettem volna lezárni a kapcsolatunkat, de úgy, hogy ő mondja azt, hogy nem akarja folytatni, mert neki nem lehet nemet mondani. Ekkor derült ki, hogy várandós vagyok gyermekünkkel” – magyarázta.
„A másik szörnyű fájdalmas lenne…”
A férfi ekkor írt egy e-mailt Saroltának – aki három hónapos várandós volt -, miszerint két út közül választhat. A levél lényegét szó szerint idézte a Privatkopo.hu-nak.
„A) „családot alapítunk, … közös lakás, közös vagyon, nyilván házasság keretében (itt nincsenek feltételek, nincs várakozási idő, … én ezt szeretném, a másik szörnyű fájdalmas lenne)
B) „külön fogunk élni, … amíg terhes vagy, addig együtt alszunk hetente 3-szor, én akkor látlak, amikor akarlak, az orvost ebben az esetben mindenképpen együtt szeretném veled kiválasztani – szóba sem jöhet olyan, akit anyád ismer … (ha ezt preferálnád, írd le nyugodtan, a gyermeket majd az neveli, akinél jobb helye lesz)”
„Mit képzelsz magadról, te büdös kurva?!” – a kéthetes kicsi mellett verte meg
Miután gyermekük – 2009. április 28. napján – megszületett, a nő pszichés, verbális bántalmazását tettlegesség követte. „Kéthetes gyermekünk mellett megvert, mondván: „mit képzelsz magadról, te büdös kurva!?”. Mindezt azért, mert este 10 órakor, az engedélye nélkül, lekapcsoltam az ágyam melletti, szemembe világító kislámpát, hogy miután gyermekünk elaludt, én is – két hét után – végre pihenjek egy kicsit, ő pedig nem ment haza, a másik szobában nézte a tévét” – elevenítette fel bántalmazásának körülményeit Sarolta, aki hozzátette: gyermeke apjával soha nem éltek együtt. Éppen ezért. A terrorizálása miatt.
„Ekkor rögtön nem feljelentettem – mert nem így szocializálódtam, boldog családban nőttem fel, ahol soha nem volt egy hangos szó sem -, hanem zokogva hívtam fel az édesanyját és kértem, hogy beszéljen a fiával, mert ő az egyetlen, aki hatni tud rá, hogy ne tegye ezt velem. Az édesanyja nem beszélt vele, hanem a gyermekorvosnak és a védőnőnek telefonálgattak, hogy megbolondultam – azt hitték elmondom, hogy megvert, holott én ezt szégyenként éltem meg, hogy ilyen velem megtörténhetett” – folytatta az anya.
„A gyermekem apja többször valótlan bejelentéseket tett, félrevezetve a hatóságokat, miszerint eltűntünk, miközben jóízűen vacsorázott nálunk és tanácsot kért egy régi családi barátunktól, hogy hogyan tudna újra közel kerülni hozzám, majd gyermekünket el akarta vinni, mondván, felnő majd náluk milupáról, ekkor viszont a rendőrség segítségét voltam kénytelen kérni” – tette hozzá.
Sarolta gyermek-elhelyezési pert indított, amelynek eredményeként a bíróság 2012. december 12. napján – jogerősen – a kisfiút nála helyezte el és szabályozta az apai kapcsolattartást.
Rendszerabúzus – a hatóságok a gyermek helyett magukat védték
„Bár ő engem folyamatosan terrorizált, igyekeztem vele mégis jó kapcsolatot kialakítani gyermekünk érdekében, hogy a kicsi szeressen vele menni, vele lenni” – jegyezte meg. „Össze-vissza jött a gyermekünkért, mikor hogyan volt jó neki, teljesen rendszertelenül. A saját érdeke mindig megelőzte a kisfiúnkét. Gyermekünk azonban sajnos nem szeretett vele menni, vele lenni, hiába tettem én meg minden tőlem telhetőt. Kiderült, hogy ahogyan engem bántalmazott, úgy bántalmazza gyermekünket is, lelkileg, pszichésen és tettlegesen – a fejét üti. Próbáltam vele beszélni és iránymutatásokat adni, hogyan bánjon gyermekünkkel, azonban ezen bántalmazó magatartásán nem tudott változtatni.”
Sarolta elmondása szerint a kisfiú egy idő után könyörögve kért segítséget tőle. „Amikor azt mondta, hogy ő soha többé nem akar menni az apukájával és egy óvodás társa, Ábel megmutatta – és ő is nekem -, hogy melyik csontot kell megnyomni a nyakán, hogy meghaljon, és a mennyországba kerüljön, ahova apuka sosem fog, akkor azt mondtam: itt a vége! Akkor mész apukával, amikor te akarsz. Nincs több kényszer.”
Az anyuka jogvédelemért fordult a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező gyámhatósághoz, valamint a gyermekjóléti központ intézményvezetőjéhez. „A gyermekjólétis vezető azt mondta nekem, hogy ő és gyermeke ugyanazokon ment keresztül, amiken mi, senki nem fog nekünk segíteni, nekik sem segített senki, tapasztalja, hogy a kerületi gyámhivatal folyamatosan jogszabálysértően jár el, védjem a gyermekemet, ahogyan tudom. A benyújtott kérelmeimről hallgattak, jogvédelmet nem kaptunk. Rendszerabúzus – amit megírtam a hatóságoknak is, innentől kezdve magukat védték” – számolt be folyamatos küzdelméről az anyuka.
Közben Sarolta elvitte a kisfiát egy független igazságügyi pszichológus szakértőhöz, majd egy másikhoz is, akik a gyermek vizsgálatát követőn egybehangzóan megállapították, hogy valóban, „Marcikát bántalmazza az apukája, a fejét üti, ezért nem szeretne vele kapcsolattartásra menni, a kapcsolattartást a gyermek igénye szerint kell kialakítani.” A hatóságok ezt is figyelmen kívül hagyták.
„Amikor az apa már a szabad mozgásomban is korlátozott, kénytelen voltam feljelentést tenni a rendőrségen. Kiskorú veszélyeztetésének megalapozott gyanúja miatt eljárást indítottak ellene, amit áttettek abba a kerületbe, ahol ő lakik és dolgozik, ahol kizárólag azt nézték, hogyan tudnák megszüntetni a büntetőügyet – miközben engem kapcsolattartás akadályoztatásáért akart mindenáron felelősségre vonatni. Azt mondta, mindent a visszájára fog fordítani. A bántalmazást kapcsolattartás akadályoztatására. Vagy minden úgy lesz, ahogyan ő mondja vagy nem lesz sehogy, meg fogom látni. Akkor még nem hittem, hogy mindez megtörténhet…”
A szakpszichológus véleménye az apáról: „egocentrikus-nárcisztikus, robbanékony, agresszív, kevésbé érzékeny a gyermekben lezajló érzelmi folyamatokra”
A férfi a bíróságon szülői felügyelet megváltoztatása iránt pert indított.
„A bizonyítási eljárások lefolytatása előtt, az apuka édesanyjának valótlan tanúvallomására alapítottan, teljes mértékben figyelmen kívül hagyva az addig csatolt bizonyítékaimat, szakpszichológusi szakvéleményeket, a másodfokú bíróság 2017. május 10. keltezéssel hozott egy jogszabálysértő végzést, ideiglenes intézkedést, miszerint 3 napon belül adjam át gyermekemet az apukának, amiért nem akart menni a kapcsolattartásra” – mondta Sarolta, aki úgy érezte, a világ összeomlott.
A gyermek krízisállapotba került, amit egy újabb pszichológus szakértői szakvélemény is alátámasztott és ismételten leírásra került, hogy „az apai kapcsolattartást a gyermek igényei szerint kell kialakítani, a gyermek az anyai környezetből való kiszakítása, súlyosabb, egész életére kiható, maradandó károsodásokkal is járhat”.
Bár ez egy jogerős végzés volt, az anya minden lehetséges jogorvoslattal élt, indítványozta a kisfiú soron kívüli személyes meghallgatását (senki nem hallgatta meg), jogi szakemberként idézte az összes gyermeki alapvető jogot (senkit nem érdekelt), amelyekre hivatkozva kérte a végrehajtás felfüggesztését. Egy teljes nyáron át válaszra sem méltatták.
„Apuka egész nyáron nem jött a gyermekünkért, amikor látott minket az utcán, elment mellettünk, nem állt meg, édesanyja egy alkalommal eljött hozzánk és sírva mondta, hogy ők valójában nem is szeretnék elvenni Marcikát. Majd nem sokkal később, amikor nem voltunk otthon, az apuka végrehajtóval feltörette a házunkat, ahol az ügyvédi irodám is működik és lezáratta azt – szintén súlyosan jogszabálysértő módon” – ismertette a történteket Sarolta. „És, mint kiderült, köröztett minket, aminek semmilyen alapja nem volt. Ezt a rendőrségen is tisztáztam és levettek bennünket a körözési listáról, amire apuka elmondására alapítottan tettek fel.”
Az anyuka így folytatta: „Az újabb, sorrendben a negyedik pszichológusi vizsgálat előtt – nehogy esetlegesen befolyásolással is megvádoljanak, és onnan vitesse el apuka a gyermekünket és engem is -, átadásra került apukának a kisfiúnk, aki az előtte lévő két éjszakát végigzokogta, hogy ő ezt nem éli túl és csak akkor megy, ha megígérem, hogy csak egy éjszakát kell apukánál aludnia.”
A pszichológusi vizsgálatot követően az apa – teljes bizonyító erejű magánokirattal – visszaadta a gyermek szülői felügyeleti jogát és Marcikát az anyának. Ettől függetlenül a gyermek-elhelyezési per folytatódott a bíróságon.
„Gyermekünk azonban az apánál töltött estétől ismételten krízisállapotba került, újra gyógyítanom kellett a testét, a lelkét, hónapokon át. A vizsgálat előtt az apuka hajnali fél 2 órakor fektette le gyermekünket, ő pedig meztelenül feküdt mellette az ágyban. A pszichológus szakértő megállapította, hogy „a gyermek átadása az apának a gyermek számára traumatizáló jellegű volt”, és felrótta nekem, hogy a bíróság jogerős végzésének eleget tettem, mert nekem ebben a világban, ahol nem kapunk jogvédelmet, kötelességem a gyermekemet megvédenem, ebből a szakértő arra a következtetésre jutott, hogy az élet kihívásaira gyengék a reakcióim. Tipikus áldozathibáztatás” – magyarázta Sarolta.
A szakpszichológus megállapította, hogy apa „egocentrikus-nárcisztikus, robbanékony, agresszív – a személyiségvonások közül a legmagasabb az agresszivitás skála, nehézséget okoz számára, hogy másokra érzelmet fordítson, gátoltabb az emberi dolgokban, kevésbé érzékeny a gyermekben lezajló érzelmi folyamatokra”.
„Leírta azt is, hogy gyermekünk velem szeretne élni, „anyával imádjuk egymást”, hogy apukával legszívesebben nem is találkozna többet, hogy bántalmazta, a fejét ütötte, volt, amikor hosszasan, az apát elutasítja, én és az édesanyám jelenti számára a családot, a titkait nekem mondaná el, segítséget tőlem kérne” – folytatta az anyuka.
A bírósági tárgyalásokon az apuka az anya által felajánlott minden, gyermekkel történő kapcsolattartási lehetőséget visszautasított. Semmi nem felelt meg neki, minimális kompromisszumra sem volt hajlandó.
„Azt mondták, bármit teszek, most a gyermekemet mindenképpen elviszik”
A folyamatban lévő elsőfokú bírósági eljárás következő tárgyalását 2019. március 1. napjára tűzték ki. „Megvárták, amíg otthonról elindulok, a rendőrség odatelefonált a bíróságra, hogy megérkeztem-e már a tárgyalásra – ahonnan apuka késett, az ügyvédje pedig mosolygott. És ezt követően indult a nagy, a legelvetemültebb bűnözőknek kijáró akció a 9 éves ártatlan, életvidám, gyöngyöző kacajú gyermekem elvitelére otthonunkból, akire édesanyám vigyázott, és akit eltávolítottak mellőle – szintén többszörösen súlyosan jogszabálysértő módon. Én az események végére értem haza. Gyermekem a házunk előtt az ajtóban állt és zokogott, rengeteg ismeretlen emberrel körbevéve. Amikor meglátott a nyakamba ugrott és szorított. Mentőt hívtak Marcikához, hogy nyugtatóinjekciót adjanak neki, és úgy vigyék el, ha továbbra is sír, zokog, ellenáll és könyörögve kér segítséget mindenkitől, hogy ne tegyék ezt vele, ő nem megy sehova, értsék meg, mert az apukája üti a fejét. Senkit nem érdekelt.”
Sarolta hiába kérlelte a végrehajtót, a gyámügyi szakügyintézőt, a rendőröket, hogy ne tegyék ezt a gyermekével, írják le, hogy a végzés végrehajthatatlan, a kisfiút az apukája bántalmazta, a szülői felügyeleti jogot teljes bizonyító erejű magánokirattal visszaadta az anyának. „Azt mondták, bármit teszek, most a gyermekemet mindenképpen elviszik. Állítólag a környező utcák is le voltak zárva, mindenhol rendőrautók álltak. Marcikám kétségbeesetten sírva súgta a fülembe, amikor elvitték: „Anya, kérlek, harcolj értem! Azt hittem, már minden jóra fordul.” Elkérte a sálamat a nyakamból és azt szorongatta, hogy legalább az legyen vele, ha én már nem lehetek vele…” A kisfiút egy jogerős, úgynevezett közbenső ideiglenes végzés alapján szakították el az édesanyjától. Mert a bíró így látta jónak…
„Nem kaptunk jogvédelmet a minket bántalmazóval szemben. Az erőszak győzedelmeskedett. A gyermek jogait, kívánságát, akaratát, véleményét sárba tiporják, figyelmen kívül hagyják, miközben mindenki a gyermekek jogairól beszél” – írta a közösségi oldalon az elkeseredett anyuka.
Ezt követően – az első lehetséges alkalommal, amikor Sarolta hivatalosan találkozhatott (volna) a kisfiával – az apa és annak élettársa megakadályozta a kapcsolattartást. A férfi közölte a rendőrökkel, hogy nem adja oda kapcsolattartásra a gyermeket, a tartózkodási helyét sem mondja meg. „Kijelentette: nem fogom látni többet Marcikát.”
„Nagy gázt adott, felém fordította a kormányt és a gyermekem szeme láttára szándékosan elgázolt”
Mivel a kapcsolattartást két napra (szombat és vasárnap) tette lehetővé a bíróság – akkor még érvényben lévő – határozata, ezért Sarolta másnap, még kapcsolattartási időben keresni kezdte a kisfiát. Megjelent az apa solymári lovardájában, ahol megpillantotta Marcikát. Állítása szerint, amikor az apa élettársa észrevette őt, gyorsan mindenkit beterelt az istállóba, szólt az apának, beültették az autójukba a kisfiút és egy másik gyermeket. Az apa a volán mögé ült és elindult. Amikor Sarolta közelébe ért… „Nagy gázt adott, felém fordította a kormányt és a gyermekem szeme láttára szándékosan elgázolt, felkenődtem a motorháztetőre. Tette ezt annak érdekében, hogy a kisfiammal ne találkozzunk. Az ugyancsak a helyszínen, de tőlem távolabb tartózkodó édesanyámat is el akarta gázolni, rá is ráhúzta a kormányt, majd továbbszáguldott. Remegve, zokogva hívtam a 112-t és bejelentést tettem a történtekről. Rendőrt és mentőt küldtek a helyszínre. Gyermekem apja kb. másfél óra múlva visszatért a tetthelyre, amikor a rendőrök már helyszíneltek, én pedig a mentőben voltam. Próbálta eltusolni a történteket. Az ügyben súlyos testi sértés megalapozott gyanúja, valamint kiskorú veszélyeztetése miatt rendeltek el nyomozást.”
A döbbenetes események ellenére, azok ismeretében a hatóság ostora ismét a kisfiún és Saroltán csattant: a nő már csupán 2 hetente 2 óra időtartamban, felügyelten, ellenőrzött keretek között, a gyermekjóléti központban tarthat kapcsolatot a gyermekével. Az apa tettéért az anyát büntették. Ismét.
Az apa élettársától elvették a gyerekét, mert korrupciós bűncselekmények miatt 5 év szabadságvesztésre ítélték – de Sarolta kisfiát nyugodtan nevelheti…
Az anyuka beszélt az apa élettársának nem sok büszkeségre okot adó előéletéről is „A gyermekemet bújtatják előlem. Az apa, és az őt ebben maximálisan támogató élettárs, akit néhány éve bűnszövetségben elkövetett korrupciós bűncselekményekért jogerősen 5 év letöltendő szabadságvesztésre ítéltek, de büntetését jelenleg reintegrációs őrizetben tölti, otthon. Nyomkövető van a lábán. Apuka volt a védőügyvédje, majd lett az élettársa és tudomásom szerint a büntetőügyében, az elsőfokú ítéletének meghozatala előtt a vagyonát átíratták apuka, illetve apuka ügyvédi irodájának nevére, elkerülve egy esetleges vagyonelkobzást, valamint állítólag több büntetőeljárás van még most is folyamatban ellene, így például félmilliárd forintos kárt okozó csalás miatt. A büntetőügy következményeként a saját gyermeke nem lehet vele, elvették tőle – de az én kisfiamat nevelheti. Ő, aki a gyermekem szemeláttára még a szállodai szobából a törölközőket is elhozta, amire gyermekem azt mondta: „Anya, képzeld, a Kriszta bűnöző!”. A bíróság szerint ebben a környezetben biztosítva van a kisfiam erkölcsi, lelki, testi fejlődése… Amióta apuka a gyermekemet elvitette, Marcika ekcémás lett, lefogyott, nem tud aludni, számolja a napokat, mikor jöhet végre haza, romokban van, meg van félemlítve. Most a pszichiátrián akarja kezeltetni apuka a kisfiúnkat. Mint ahogyan kezelte őt is pszichiáter. De a bíróság ezt is figyelmen kívül hagyta.”
„A bűnöm, hogy a gyermekem mellé álltam, védelmezni próbáltam”
Mindezek után az első fokú bíróság 2019. április 11. napján ítéletet hozott, amellyel gyakorlatilag a gyermeket és az édesanyját rendeli súlyosan „büntetni”, amiért a kisfiú nem akart találkozni a bántalmazójával, Sarolta pedig védelmet nyújtott neki…
„Gyermekem szülői felügyeleti jogát megváltoztatták, azt a gyermekemet és engem bántalmazó apuka kapta meg. A szóbeli indokolás szerint a bíróság nem látta bizonyítottnak a bántalmazásokat, bár azok megtörténtét négy független igazságügyi szakpszichológusi szakvélemény, valamint tanúk is bizonyították. Hiába kértem többször is, az ítélőképessége birtokában lévő kisfiamat nem hallgatta meg bíróság. A bíró a gyermekem elviteléről becsatolt videofelvételeket nem nézte meg, nem volt rá kíváncsi, mit mond, és hogyan könyörög Marcika, és sok más releváns bizonyítási indítványomat is figyelmen kívül hagyott. Úgy vélem, már előre tudta, milyen ítéletet fog hozni”
. „Mindezek után gyermekemmel mi úgy találkozhatunk a jövőben, ahogyan a gyermekünket bántalmazó és engem a gyermekünk szeme láttára elgázoló apukának kellene: 1 évig 2 hetente 2 óra hosszára felügyelet mellett, ellenőrzött keretek között (választhatok, kamera veszi fel mit csinálunk mit beszélünk vagy két gyermekjólétis jelenlétében beszélgethetünk és meghatározzák, hogy miről) a Budapest XII. kerületi gyermekjóléti központban, majd ezt követően 1 évig 2 hetente 4 óra hosszára ugyanígy, majd 2 év után minden 2. hétvégén elhozhatom Marcikát, szombat 10 órától vasárnap 18 óráig. Az összesen 4 év eltelte után pedig minden 2. hétvégén, péntek 18 órától vasárnap 18 óráig – és ekkor már a szünidőkben is találkozhatunk. A bíróság szerint ez szolgálja a gyermekem érdekét… A bűnöm, hogy a gyermekem mellé álltam, védelmezni próbáltam, ezért a rendszer őt, a gyermeket és engem, az anyát büntet súlyosan, amiért a bántalmazott kisfiam nem akart találkozni a bántalmazó apukájával – nem kaptunk jogvédelmet a bántalmazóval szemben mindezidáig.”
Történik mindez egy olyan országban, amelynek vezetői folyamatosan azt hazudják: első a család, a legfőbb érték a gyermek.
„Oly korban élek én e földön, mikor a gyermek hangja mit sem ér…” – írta a közösségi oldalon megosztott, kisfia elszakítását bemutató, szívszaggató felvételekhez kapcsolódóan a lelkileg és testileg összetört édesanya.
(Fotók: illusztráció)
Forrás:privatkopo.hu
Tovább a cikkre »
