Szír politikus: a terroristák zsebében magyar okmányok is vannak

Szír politikus: a terroristák zsebében magyar okmányok is vannak

Interjút készítettünk Hassan Sakr libanoni szír politikussal, aki Bejrútban született, innen repült Budapestre egy rövid látogatás erejéig. Megtudtuk tőle, hogy lett egy betiltott párt a kormány szövetségese, szerinte mi a szíriai béketeremtés receptje, valamint elmondta nekünk azt is, hogy mit kellene tennie Magyarországnak a bevándorlás kapcsán. Beszélgettünk vele a szíriai belpolitikáról, Izraelről, az Egyesült Államokról, Európáról, valamint a terrorizmusról, a bevándorlásról, és szóba került 1956 is. 

Hassan Sakr negyvenes éveiben járó házas férfi, a Szíriai Szocialista Nemzeti Párt (SSNP) külügyi kabinetjének a vezetője. Feladata a kapcsolattartás, többek között a nemzetközi szervezetekkel, az arab államok országaival és politikusaival, valamint az európai nemzeti pártokkal. Jelmondata: “a tettek hangosabbak a szavaknál”.

Így lett egy betiltott párt a kormány szövetségese

 – Mit keres Libanonban a Szíriai Szocialista Nemzeti Párt, mi az SSNP célja?

 – Az SSNP 1932-ben alakult. Többször adott minisztereket, országgyűlési képviselőket Szíriában és Libanonban. Ez egy szekuláris, nemzeti párt, mely a teljes, történelmi Szíriában tevékeny. Libanonban három, Szíriában hat, Jordániában és Irakban egy-egy parlamenti képviselőnk van. Palesztinában (a Gázai övezetben) jelen vagyunk, de Izrael létezését nem ismerjük el, így nem veszünk részt a cionista állam választásain.  A termékeny félhold országainak egységében (Szíria, Libanon, Jordánia, Palesztina, Kuvait, Sínai-félsziget, Iskenderun stb.) hiszünk, de reálisan látjuk a jelent. Libanoni állampolgársággal rendelkezem, ezért betartom a libanoni a törvényeket. Jelenleg az a célunk, hogy az előbb felsorolt társadalmakat közelítsük egymáshoz, míg meg nem érnek arra, hogy egy egységes Szíriában éljenek. Hogy az egyesülés pillanata mikor érkezik el, azt nem tudom, de mi ebben a küldetésben azért is hiszünk, mert közös történelmi, gazdasági, politikai érdekeink vannak egymással.

 – Több pánarab párt van, ami az arab országok egyesítésére törekszik, miben különbözik ezektől az SSNP? 

 – Kétféle egyesítő párt létezik, a pánarab és a pánszír, utóbbiból egyetlen egy van, az SSNP. Elsősorban szírek vagyunk, nem arabok, nem hiszünk az egységes arab világban, melyet vallási alapon igyekeznek összehozni. Egy nemzet születésében a vallás fontos szerepet játszhat, de a politikát külön kell választani, szekuláris jogállamot akarunk. Az arab világ négy közösségre tagolható, annak ellenére, hogy vannak történelmi, kulturális, vallási átfedések. A termékeny félhold országain, azaz a történelmi Szírián kívül létezik az Arab-félszigeten az Öböl menti térség (Jemen, Omán, Szaúd-Arábia stb.), a Nilus-menti régió (Egyiptom, Szudán) és észak-afrikai maghreb országok (Líbia, Marokkó, Tunézia, Algéria). A Szíriában kormányzó Baath-párt szekuláris, mégis az arab-iszlám birodalom területét akarja egyesíteni. Nem az iszlámmal van a baj, hanem a vallási pártokkal. Mint ahogy minden európainak fontos az európai identitás, de elsősorban valamelyik nemzethez tartozik. Szírek vagyunk, de nem arabellenesek, fontos, hogy az előbb említett négy közösség fenntartsa a kapcsolatokat.

 – Az SSNP és a Baath-párt sokáig élesen rivalizált. Mikor az utóbbi került hatalomra, betiltotta a Szíriai Szocialista Nemzeti Pártot. Önök most mégis a Baath-párt által delegált Aszad elnök mellett állnak ki. Miért?

 – Az ‘50-es ‘60-as években éles nézetkülönbségek álltak fenn az SSNP, a Baath-párt és a Kommunista Párt között, de mindannyian nemzeti érzelműek vagyunk. Sok katonai diktatúrát, puccsot éltünk át, de minden szíriai pártnak fontos a palesztin-ügy, az anticionizmus. Mikor a Baath-párt hatalomra jutott betiltotta az SSNP-t, de a ‘80-as évektől, Hafez Al-Assad, az előző szír elnök támogatta a párt dél-libanoni katonai szárnyát, mely ellenállást fejtett ki a megszálló izraeli hadsereggel szemben. A ‘90-es évek végétől a tűrt pártok közzé került az SSNP, majd a mostani elnök, Bashar Al-Assad hivatalosan engedélyezte a politikai szervezetek működését. Teljes joggal indultunk az önkormányzati és az országgyűlési választásokon, pártjaink kapcsolata konszolidálódott. 

 – A szíriai SSNP jelenleg Bashar Al-Assad ellenzéke vagy az egyik kormánypárt? Mi a helyzet a többi ellenzéki párttal? Hogyan, látja az arab tavaszt?

 – Konstruktívak vagyunk minden országban, nem zsigerből ellenzékiek vagy kormánypártiak, mint a nyugati demokráciákban szokás. Ha az ország javát szolgálja egy ügy, akkor kiállunk mellette, legyen az a kormány vagy az ellenzék javaslata. Szíriában jelenleg nem működnek a nyugati felfogás szerinti ellenzéki pártok, csak fegyveres terrorista csoportok. Ezek nemzeti identitásukat felcserélték a vallásira, ez nem elfogadható nekünk. Egy ellenzéki pártnak legyen programja, ami mellett kampányol. Egy ellenzéki párt nem a mecsetekből vagy a templomokból szerveződik, hanem az egyetemeken. Akiket ma a nyugatiak ellenzékinek neveznek, azok nem demokratikust változást akarnak, hanem tönkretenni az ország infrastruktúráját, ezzel kiszolgáltatva Szíriát a külföldi tőkének. Az arab tavasz kezdete óta világos álláspontunk, hogy minden úgymond forradalom, melynek célkitűzései között nem szerepel a palesztin-ügy, az kívülről manipulált és finanszírozott. Ez a megmozdulás-sorozat inkább egy iszlamista eredetű „arab ősz”, ami Tunéziából indult és átterjedt Líbiába, Egyiptomba, Szíriába. 

A szíriai béketeremtés receptje?

 – Elképzelhető, hogy a Baath-párt ellen fordul az SSNP? Hogyan képzelik el a háború utáni Szíriát?

 – Minden párt célja a hatalomra jutás, ha nem lenne ilyen célunk, akkor nem lehetne komolyan venni az SSNP-t sem, de a mai viszonyok nem engedik, hogy a kormánnyal szembeforduljunk, mert ezzel a szekuláris állami berendezkedést kockázatnánk, ami helyett egy iszlamista rendszer jönne. Ha, a jövőben az SSNP választásokat akar nyerni, akkor egy kampány során a Baath-párt az ellenfelünk lesz. Butaság azt képzelni, hogy Szíria visszatér majd a régi rendszerhez, az a fontos, hogy a konfliktus után az ország előrehaladjon. Ez számunkra is nagy kihívás. Nem szolgálnak mást a mostani események, csak azt, hogy Szíria a múltban éljen, ne fejlődjön, ezért vagyunk ez ellen. Tudjuk, hogy a vallási alapon létező államok vezetői, isteni erővel felruházottnak vélik magukat, nem tűrik el a kritikát vagy a demokratikus felfogást. Ezzel szemben Assad az tervezi, hogy a háború után, minél szélesebb körre kibővíti a demokratikus intézményeket, hogy a társadalom minden rétege képviselni tudja problémáit. Erre garanciát kaptunk. Erre az eseményre várjuk minden ország és az ENSZ megfigyelőit, hogy hitelesítsék a referendumot. Partnerek vagyunk abban, hogy minél több politikai és civil tömörülés alakuljon. Lesznek pártok, melyekkel részben egyetértünk majd, de lesznek, melyekkel nem. Egyes kérdésekben, pl. a palesztin-ügyben konstruktívan tudunk viselkedni ellenzékben, kormányon is, de jelenleg a legfontosabb feladat megtartani a mostani Szíria létezését, hogy ne süllyedjünk vissza a középkorba. 

 – Az SSNP által elképzelt Szíriában a zsidóknak és a keresztényeknek illetve más kisebbségeknek kell félniük? Milyen lenne az ország viszonya Izraelhez vagy az izraeli zsidókhoz?

Hírdetés

 – Minden állampolgárra ugyanúgy tekintünk, nem egy kisebbség vagy a többség részeként. Hogy ki milyen háttérrel született, az magánügy. Szíriaiak vagyunk, egyenlő jogokkal. A mai helyzet nem ilyen, sokan vallási vagy etnikai alapon üldözöttek. Ez elfogadhatatlan, minden szíriait megvédünk az üldözéstől, ezért vagyunk jelen számos tartományban katonai jelleggel, mint pl. a drúzok által lakott asz-Szuvajdában vagy a homszi keresztények között. A zsidókérdés is fontos, minden zsidó, aki köztünk él és nem úgy tekint az országra, mint kizárólagos tulajdonára, azzal nincsen semmi baj, ellentétben a cionistákkal, akik a kiválasztott népként tekintenek magukra és a Nílustól az Eufráteszig terjedő területet birtokolnák. A nem cionista zsidó ugyanolyan állampolgára Szíriának, mint bármelyikünk. Izrael vallási alapon alakult, ahonnan elüldözték a palesztinokat, de ha az ottani zsidók hajlandóak változtatni álláspontjukon, egy szekuláris államban, egy országban élni velünk, akkor azzal nincsen semmi probléma. Ha szekuláris állam lenne Izrael, önmagától szűnne meg. Hiszen demokratikusan, szabad választásokon dőlne el, hogy ki kormányozza a területet. Reálisan látjuk a helyzetet, nem tartjuk humánusnak az európai zsidó telepesek hazaküldését, a történelem bebizonyította, hogy a szír társadalom befogadó az említett feltételek mellett.

 – Mi a helyzet a Muszlim Testvériséggel, amely szintén vallási alapon jött létre?

 – A különbség az, hogy a Muszlim Testvériség ebből a közösségből fakadt, míg a cionista mozgalmak külföldről (Európa, USA stb.) érkeztek Palesztinába. A Muszlim Testvériség uralkodni akar felettünk, nem kisajátítani az országot, mint a cionisták, akikre inkább az Iszlám Állam hasonlít, ami szintén külföldről szerveződött, és el akarja pusztítani az országunkat.

 – Ezek szerint az SSNP képviseli leginkább az Európa által elképzelt demokratikus normákat, nem a Nyugat által támogatott fegyveres ellenzék?

 – A fegyveres terroristáknak csupán annyi közük van Európához, hogy onnan kapják a pénzt és a fegyvert. A mi világnézetünk hasonlít a nyugati demokratikus elképzelésekhez, de úgy gondoljuk, hogy a demokrácia és az emberi jogoknak az eszmerendszerét a mi őseink fektették le, a térség ókori civilizációi. Az európaiak ügyesebbek voltak nálunk és ezt a gyakorlatban is megvalósították. 

Mit kellene tenniük az európaiaknak, hogy Szíriában béke legyen? 

 – Mindig megpróbáljuk megértetni európai barátainkkal, hogy politikai megállapodást akarunk, de ehhez először a háború leállítása szükséges, ahhoz hogy leálljon a háború, fel kell számolni a terrorizmust az országban. Kérdezem én, ki az, aki a terrorizmus ellen tud harcolni? Azok, akik hatástalannak tűnő bombázásokat hajtanak végre az Iszlám Állam ellen? Esetleg az Asszad által irányított kormány és hadsereg, amely napi szinten, 80 harctéren áll helyt? Mi azt mondjuk, hogy gyertek velünk, harcoljunk együtt a terrorizmus ellen. 

 – Az SSNP szerint minden ellenzéki csoport terrorista, például az Egyesült Államok által nyíltan támogatott Szíriai Nemzeti Koalíció fegyveres szárnya, a Szabad Szíriai Hadsereg is?

 – Melyik európai, demokratikus ország kormánya fogadná el azt, hogy fegyveres úton mozdítsák el a hatalomból? Minden egyes szóban forgó szervezetnek egy tőről fakad az ideológiája, szélsőséges vahabita iszlamista, csak különböző márkanevek alatt futnak. Gyilkolnak, fejeket vágnak le, üldözik a kisebbségeket. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek ellenzéki erők Szíriában, mint az SSNP, de mi demokratikus úton, politikai eszközökkel akarunk egy szebb jövőt felépíteni hazánkban.

Magyarországon is van nemzetbiztonsági veszély

 – Ha 1956-ban a magyarok is így gondolkodtak volna, akkor nem tört volna ki a számunkra nagyon fontos szabadságharc…

 – Igen, de a magyarok egy külső ellenséggel szemben keltek fel, tehát ez a szabadságharc jogos, hazafias kötelesség lehetetett. A szír ellenzék azonban a saját országa és nemzete ellen fogott fegyvert. Ez egy nagyon fontos különbség.

 – A magyar parlament úgy döntött, hogy katonákat küld Irakba. Ön mit szólna ahhoz, ha Szíriában is harcba indulna Magyarország az Iszlám Állam ellen?

 – A terrorizmus elleni harc mellett vagyunk, minden támogatást elfogadunk, azzal a feltétellel, hogy egyeztetnek az adott ország kormányával, ahogy Irakban ez megtörtént. Ugyanakkor szkeptikusan állunk az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei által meghirdetett terrorizmusellenes harchoz, látjuk ennek a negatív eredményeit, hiszen az Iszlám Állam még nagyobb területeket foglalt el. Úgy gondoljuk, hogy Washington részéről a terroristaellenes harc egy lózung, pusztán stratégiai hasznot akarnak húzni a válságból. Ennek ékes bizonyítéka a francia külügyminiszter legutóbbi kijelentése, hogy most már komolyan kell venni a terrorizmus elleni harcot. Tehát eddig nem vették komolyan… A kurdokhoz szövetségesként viszonyulnak, kobani ostrománál nagyfokú támogatást biztosítottak a kurd önvédelmi erőknek, de más területeken megengedik, hogy tízezerével özönöljenek be a külföldről verbuválódott dzsihadisták, sőt az iraki parlament képviselői többször panasszal éltek az ENSZ-nél, hogy amerikai repülőgépek fegyvert dobtak le olyan területre, amit az Iszlám Állam ural. A Nyugat kormányai nem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy a vahabita terrorizmus most a mi problémánk, de holnap már az övék is

 – Magyarországon ellenzéki pártok azért ellenezték ennek a katonai kontingensnek a kiküldetését, mert féltek, hogy emiatt erősödhet a budapesti terrorveszély. Ez mennyire reális félelem?

 – Jó kérdés, mert ez a veszély nem csak minket érint, hanem az európaiakat is. Emlékezünk arra, hogy a ’80-as években az Amerikai Egyesült Államok az afganisztáni tálibokat támogatta, majd később ez visszaütött rájuk és terrorcselekményeket követtek el Londonban, Madridban vagy 2001. szeptember 11-én több amerikai városban.  Ha az európaiak nem szabnak gátat az efféle szervezeteknek, akkor sokkal nagyobb veszély leselkedik rájuk, mint évtizedekkel ezelőtt, mert a XXI. századi internet világában egyszerűbb sejteket létrehozni és terrorcselekményeket végrehajtani. A gazdasági krízis után Nyugat-Európában a bevándorló közösségek mélyebbre süllyedtek, jobban vonzódnak az iszlamista tanokhoz, mint korábban. Nem tudom megmondani, hogy Párizs, Berlin vagy Budapest lesz a következő merénylet helyszíne, de ha az európaiak nem változtatnak politikájukon, akkor majd kiderül. Az efféle terrorizmusnak nincsenek határai.

 – Magyarország szempontjából újdonság, hogy egy egyre több bevándorló érkezik, szíriai menekült, mi erre a megoldás az SSNP szerint?

 – A menekültek egy része a ma itt élő szíreknek a rokonai, akik külföldi pénzeket felhasználva jutatnak el fegyvereket Szíriába. Tudomásunk vannak arról, hogy számos Budapesten élő szíriai üzletember, különböző csatornákon keresztül fegyvereket jutatott el, Dubrovnikon keresztül Szíria területére. Nagyon sok embert is toboroztak, magas fizetéssekkel csábítva őket a szíriai harcokba. A szír kormány állítása szerint 72 olyan terroristát likvidáltak, akiknél magyarországi okmányokat találtak. A háború ellenére, a damaszkuszi kormány képes a belső menekültek ellátását biztosítani, jelenleg a szír lakosság közel fele kényszerült elhagyni lakóhelyét, de többségük az országon belül maradt. Két oka lehet, hogy valaki elhagyja az állam területét: az egyik, hogy valamelyik fegyveres csoport tagja vagy egy ilyen tag rokona, sokan pedig gazdasági bevándorlók, akik ki akarják használni a helyzetet és az európai szociális rendszert. A másik ok, hogy több környező ellenséges ország azért csábítja el tömegével a menekülteket, hogy ezzel bizonyítsák a szír állam gyengésségét illetve, hogy ezeket a menekülteket kiképezzék és felfegyverezzék. Nem tudom százalékban megmondani, hogy a menekülteknek mekkora hányada, de többségében iszlamista ideológiákat követnek, a befogadásuk nemzetbiztonsági kockázatot jelent. 

 – Először jár itt. Előtte mit hallott Magyarországról?

 – Az ország szépségének és az emberek jószívűségének híre korábban is elért hozzám. Magyarország nagy történelemmel és kultúrával rendelkező ország, amit a történelemkönyvekből tudtam meg. Most megadott a lehetőség, hogy ezt személyesen is lássam. A gyakorlatban azt tapasztaltam, hogy a magyarok kedvesek, őszinték, dolgos és törekvő nép, fontosnak tartom, hogy egy ilyen nemzettel, jó kapcsolatokkal ápoljunk. Nagy focirajongó vagyok, s nem lehet úgy eljönni Magyarországra, hogy egy focidrukker ne ismerné a legendás Aranycsapat játékosát, Puskás Ferencet, illetve a Ferencváros hírnevét. A fiam megígértette velem, hogy nem mehetek haza egy Fradi-relikvia nélkül. Magyarországnak fejlődést és még nagyobb függetlenséget kívánok, amit Magyarország és a magyar nép csak akkor érhet el, ha nem tartozik semmilyen katonai tömbhöz, mint például a NATO. Magyarországot és a szír nemzetet is feldarabolták a múltban, kívánok önöknek is mihamarabbi újraegyesülést. 

(Az interjúalany és az újságíró beszélgetését a Kelet Hangja Műhely segítette.)


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »